Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Intellektuális és tudományos illetékesség - Kende Péter nyolcvanéves

Jelentős munkát vesz itt kezébe az olvasó, és ezt már a kötet terjedelme is elárulja: 671 oldalon hatvankét szerző rója le tiszteletét a jubiláló Kende Péter előtt. Hogy e számok minőséget és rangot is jeleznek, arról fogalmat alkothatunk, ha akár csak egy pillantást vetünk először azokra a - földrajzi, illetve tudományos-szellemi - régiókra, ahol a tanulmányírók élnek.

A szerzők mintegy fele él a mai Magyarországon, több nemzedéket is felölelve, tudományos és társadalompolitikai területen, jelentős 1956-os szerepekben is. A szerkesztők azonban Kende Péter családi-baráti kötelékeinek jelentőségével is tisztában voltak, mert a kötetben jó néhány, a gyerekkorra is visszatekintő írást is találunk, sőt a tízéves Péternek Éva nővéréhez intézett versét is olvashatjuk. E gazdag emocionalitású írások igencsak jól hatnak egy racionális munka lazításaként - és egyben sejtetik a jubiláns általában nem kikürtölt érzelmi életét. Dicsérendő, hogy a hazai szerzők sorában két a közelmúltban elhunyt kiváló és a jubilánshoz közel álló tudós, Litván György és Lőcsei Pál is helyet kapott.

Kende Péter életének több évtizedét hazáján kívül élte le, és ennek megfelelően e kötet is felsorakoztat számos emigráns magyar tudóst és politikust, élükön Fejtő Ferenccel és Méray Tiborral. Kende Péter kiterjedt európai-nemzetközi kapcsolataira is utal, hogy az antitotalitarizmus négy ismert nem-magyar harcosa, nevezetesen Adam Michnik, Krzysztof Pomian, Jacques Rupnik és Paul Thibaud is írt egy-egy tanulmányt a kötet számára. A szerkesztők ezenkívül figyelembe vették, hogy Kende Péter világa nem korlátozódik (Kis-)Magyarországra és Nyugat-Európára, hanem többek között - mind családi gyökerei, mind társadalmi-politikai orientációja révén Erdélyt is felöleli, és erre való tekintettel erdélyi tudósokat is megszólaltatnak. De megemlítendő az is, hogy Kende Péternek egy erdélyi származású és egyben magas egyházi funkciójú személy is szentel egy írást.

Hogy azonban a mű - és ezzel a jubiláns életművének - az értékeit ne csak a szellemi és földrajzi égtájak dokumentálják, vessünk néhány pillantást a kötet témáinak sokféleségére is. Egy recenzió terjedelmi korlátai ez esetben sem hagynak túl sok helyet. A szerzők írásai nevük ábécésorrendjében követik egymást, s ez jól áttekinthető és tárgyilagos, viszont ezáltal a tanulmányok semmilyen tematikai rendszer szerinti sorrendet nem követnek, és Kende Péter személyes vagy tudományos életrajzához sem vezetnek el. Annál inkább kereshetünk fontos témákat és személyeket azzal a - végül is jogosnak bizonyuló - reménnyel, hogy kaleidoszkópjuk összességéből kifejthető nemcsak a szerzők meggyőződése Kende Péter roppant széles intellektuális és tudományos illetékességéről, hanem hogy a tiszteletadásnak ezen összképe egyben Kende Péter alkotó tevékenységének magának is tükre és része, segít megértetni velünk életművének fő vonulatait, mi foglalkoztatta és foglalkoztatja - legalábbis a mai napig, további munkák reményével.

Így tekintve a hatvankét tanulmányból különösen a következő rangos témák - és szerzők - említhetők meg laudációként és egyben Kende Péter széles körű alkotóterületeire is utalva. E területek gyújtópontjában a magyar társadalmi életet közvetlenül foglalkoztató problémák állnak, úgy, amint ezekről a következő szerzők szólnak - Kende Péterhez és az olvasóhoz. Így olvasunk a nemzeti kérdésről a kommunistákkal kapcsolatban (Gyurgyák), majd 1989 után (András Sándor), a populizmusról (Heller Ágnes, Szilágyi Ákos), természetesen ezerkilencszázötvenhatról (Rainer M. János, Pozsár István, majd Standeisky Éva) és a nagy hatású Magyar Füzetekről (Csizmadia Ervin). Mintegy e középpontból kiindulva két egymást több helyen is érintő tematikai fő vonulatot fedezhetünk fel. Az egyik hazánk múltbeli kulturális állapota (Hajdu Tibor, Lackó Miklós) és kártékony ideológiai útvesztőink (Romsics), külön tárgyalásban elemezvén a felekezeti és a regionális problémákat (Karády). A másik fő vonulatot hazánk gondjait érintő társadalomfilozófiai tanítások és gyakorlat jelentik, így a totalitarizmus (hazánkban: Bihari, Aronnál: Szénási). Ide sorolom Kovács Gábor írását is Hannah Arendtről.

E tanulmányoknak mintegy holdudvarában találunk még több tanulmányt, melyek témájának láttán csak az lepődhet meg, aki nem ismeri Kende Péter roppant széles körű tudását és olvasottságát. Mert ha a három kis balti állam útja még ráfér a szovjet birodalom térképére, meg a totalitarizmus címszava alá is (Bojtár), és ezek után szinte elvárunk egy írást a putyini Oroszországról (Sz. Bíró Zoltán), és magától értetődik az is, hogy „háború és béke” (Bozóki) Kende Péternek is témája (bár itt nagyon hiányzik a Kendével kölcsönösen szimpatizáló Raymond Aron egyik óriási művének legalábbis említése, szemben a hivatkozott „társadalomelmélet legnagyobbjai”-val).

Azt azonban Kende Péter imponáló műveltségének ismeretében sem tartja az olvasó magától értetődőnek, hogy a kötetben a felvilágosodás filozófiájáról olvashat mélyenszántó értekezést (Ludassy Mária), és ugyancsak magas szintű szellemi partnerséget kell feltételeznie a jubiláns és Gábor György között, ha emennek az alexandriai filozófia mélységeit taglaló „...otthon-idegenség...” tanulmányát olvassa. - E szellemi csúcsok után már csak kettő következhet: az egyik mintegy a tudományos életmű alkotójának szellemi arcképe legrégibb barátja, Kornai János alapos elemzésében, a másik pedig a szerintem hasonló fontosságú folyamatos, intézményi keretekben és elnökként is gyakorolt emberbaráti ténykedése egy szabadkőműves páholyban.

Megértést kérek, hogy a szerzőknek csak kisebb részét említettem meg, mégpedig tematikai jellegzetességekre tekintettel, és hogy a többi autorra külön nem térek ki. Végezetül szeretném az olvasók figyelmét még két tanulmányra felhívni, mégpedig azért, mert nemcsak a recenzió részei, hanem egyúttal a jövőben elvégzendő szellemi-társadalmi feladatokra is utalnak. Papp Gábor Miért nincs még mindig rend Kelet-Közép-Európában? című tanulmányában Kende Péter 1994-ben e címen megjelent művére pillant vissza, megállapítván, hogy a téma ma is időszerű. A jövő esélyeit illető jogos interregionális kételyeihez hadd tegyek hozzá egy „belmagyar” problémát. Külföldről haza-hazajövőknek igencsak feltűnik - de ezt sok itthon élő is elismeri - társadalmunk politikai és szellemi rétegeinek megosztottsága. Nem oka-e saját belső „rendetlenségünk” is térségünk rendnélküliségének?

E kérdésnek nagyon is sok köze van a kötethez is, meg Kende Péter személyiségéhez is. Ami a kötetet illeti: honunk megosztottságát örvendetesen nem tükrözi, az olvasó meggyőződhet erről már a tanulmányok, sőt a szerzők neveinek áttekintése során. Eza szerkesztőket dicséri elsősorban, hiszen nyilvánvaló, hogy a szerzők kiválasztásánál politikai meggondolások nem, kizárólag mondanivalójuk jelentős volta játszott szerepet. De ez ugyanakkor sokat mond már a jubilánsról is, nevezetesen azt, hogy igen sok „centrista”, „nem-balos” szellemi társa is van, akik a számára írtak, és akiket ő minden bizonnyal szívesen olvas. - De van Kende Péternek a centrumban is elhelyezkedő voltára egy alapos konkrét bizonyíték is. Nyugati életszakaszában nagyon sokáig volt a Szabadegyetem egyik kiemelkedő és alkotó vezetőségi tagja. Erre utal e kötetben Szőllősy (és nem Szőllősi!) Pálnak A világnézeti nyitottság dicsérete című tanulmánya, ahol a cím azonos Kende Péter egy szovátai előadásának a címével. Ez a nyitottság jellemezte minden ténykedését nálunk.

Lényének erre a részére szeretném Kende Pétert emlékeztetni, minden bizonnyal szükségtelenül. Ki, ha nem ő tud Kelet-Közép-Európa belmagyar vidékein további hathatós békéltető lépéseket tenni? Saját nyitottságával mindkét „tábor” harcosait egyazon tábortűzhöz ültetni, velük ki nem alvó békepipát szívni? Nem könnyű feladat ez, de Kende Péter hegymászó, s egy hegymászó nem riad vissza sem súlyoktól, sem magasságtól. További erőt ehhez és sok máshoz!

De zárjunk a kötettel: a kiváló nyomású és kötésű, pontosan a határnapra elkészült, mindenesetre a jubilánst illetően jól sikerült fényképekkel ellátott munka a Pallas Kiadót és a Gyomai Kner Nyomdát dicséri. A műnek sok figyelmes - és cselekedni kész! - olvasót kíván.

(A párizsi toronyőr - Kende Péter 80. születésnapjára. Szerk.: Gábor György, Márton László, Vásárhelyi Mária, Volosin Hédi. Budapest, 2007.)



« vissza