Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Civilek a nemzetpolitikában

A Rákóczi Szövetség az elmúlt majd két évtizedben az egyik legismertebb civil kezdeményezéssé vált. Nem véletlenül: olyan feladatokat is magára vállalt, amelyek kifejezetten állami szervezetekre vártak volna, bizton állíthatjuk, hogy a Rákóczi Szövetség civil szervezetként önmagán túlmutató, nemzetpolitikai feladatokat teljesít.

A Kárpát-medence sajátos viszonyai közt vannak helyzetek, amikor a polgári kezdeményezések mozgékonyabbak, hatékonyabbak, mint azok, amelyek mögött láthatóan ott áll az állam is. Tapasztalható, hogy az igazán jól működő szervezetek lelke mindig néhány olyan ember, akinek hite, elkötelezettsége mozgatja meg a hegyeket, töri át a tehetetlenség korlátait. A Rákóczi Szövetség életében kulcsember Halzl József, aki a kezdetektől részese, vezetője a szövetség működésének. 75. születésnapjához közeledve készült vele ez beszélgetés. Szándékunk szerint életútjáról, gondolkodásának kialakulásáról, élményeiről kérdezve szerettük volna fölvázolni portréját, ám a beszélgetés döntő mértékben a Rákóczi Szövetségről szólt. Közvetve ez, az egyéniség háttérbe húzódása talán a legfontosabb eleme portréjának: a feladat iránti alázat egyúttal a sikeres tevékenység titka is. A személyiség a munkában jelenik meg, Halzl Józsefnek a Rákóczi Szövetségben végzett munkája mögött ott van a maga egyéni és sokakkal közös sorsa is. De nem ennek a felidézése, hanem a jövő alakítása az igazán fontos számára. Ez pedig már nem is olyan tipikus.

 

*
 

- A Rákóczi Szövetség alapítása a rendszerváltás nagy évéhez kötődik. 1989-ben még nem látszott ugyan tisztán, hogy mi lesz a feladata, mi mindent vállal majd magára ez a szervezet, az azonban biztos volt, hogy nagy szükség van rá. Annak idején sokan érezték úgy, hogy a szétdarabolt magyar nemzetet összekötő szálakat meg kell erősíteni, és ebben a hitben a Rákóczi Szövetség elsősorban a felvidéki magyarsággal való kapcsolat építését tette feladatául. Alapítóit családi kötődésük, szellemi-érzelmi kapcsolatrendszerük kötötte ide.

- Igen, magam is, ahogyan a mai Magyarországon élők közül annyian, a trianoni határon túli eredetű szülőktől származom. Édesanyám sopronkeresztúri, a mai Burgenland Deutschkreuz nevű településére való, apám Szencen született, nagyapám ott van eltemetve. A napokban látogattam meg a sírját. De túl a származáson, vannak olyan élményeim, amelyek ugyancsak erősen belejátszottak ebbe az elköteleződésbe. Rokonaim közül sokakat kitelepítettek a Beneš-dekrétumokat követően. És, bár egy árnyalattal kevésbé brutális formában, kitelepítettek voltak azok is, akiknek az úgynevezett lakosságcsere-egyezmény keretében kellett elhagyniuk szülőföldjüket, otthonukat. Galántáról így jelent meg annak idején nagyanyám a lányával nálunk Budapesten, azzal, hogy irány Bátaszék, ahova más kitelepítettek helyébe kerültek.

Az ilyen gyerekkori élmények, az emberi kiszolgáltatottság miatti fölháborodás természetesen szerepet kapott abban, hogy - amikor már lehetett - egy társadalmi szervezet keretében is segíteni akartam az egykori sebek kései enyhítésében.

A Rákóczi Szövetség kezdetben elsősorban a Magyarországra telepítettek összefogását, kapcsolattartását, egyáltalán számbavételét célozta. E tevékenység során merült fel az a természetes igény, hogy a szülőföldjükön maradtakkal való kapcsolatokat újraépítsük, a családi kapcsolatokon túli összefogást erősítsük. A kommunista korszak évtizedei alatt a civil szerveződések működése eleve lehetetlen volt. Az elszakított nemzetrészekkel való intézményes kapcsolat már csak azért sem alakulhatott ki, mert azoknak léte is sokáig teljesen, később félig-meddig tabutémának számított.

És, amit ma oly nehéz azoknak elképzelni, akik nem élték meg, nemcsak a Nyugat felé voltak zárva a határok, hanem a testvérinek nevezett országok között is. Így, amikor nagyanyám Bátaszéken (talán 1953-ban) meghalt, Érsekújváron élő fia nem lehetett ott a temetésén, mert még a szocialista országokat is elválasztotta egymástól egy közigazgatási vasfüggöny.

A személyes kapcsolattartás lehetősége később javult, de intézményes kapcsolatok felvételére csak a hetvenes évektől és akkor is csak nagyon lassan előrehaladva lehetett gondolni. Igazából érdemi változás csak 1989-től következett be e téren.

Így aztán nagyon sok a feladatunk, több, mint amelynek az ellátására lehetőségünk van. Szükség van a hazai köztudat formálására, a határokon túliak összefogására, a kapcsolatok erősítésére, tevőleges segítségnyújtásra és tudatformálásra. Minderre a Rákóczi Szövetségen túl is több szervezetre volna szükség, elsősorban az újabb generációk, a fiatalság körében végzendő munkára. Amit lehet, megteszünk, de sokszor ma is érezhetjük úgy, hogy ellenszélben dolgozunk. Ettől függetlenül a Rákóczi Szövetség nagyon nagy utat tett meg, Isten segítségével az egykori kávéházi társaságból valóban átfogó, jól szervezett, sokfelé eljutó, tényleges segítséget nyújtani képes szervezet lett.

- Mik voltak az első lépések?

- Az áttelepültek megkeresése, összefogása. Tótkomlóstól Bátaszékig meg akartuk keresni és össze akartuk fogni a valaha felvidéki magyarokat, mert úgy gondoltuk, hogy sorsuk közös vonásai olyan közösséggé tehetik őket, amely mind idehaza, mind az egykori szülőföldön élők körében segítheti a nemzeti szolidaritást, a magyarságtudat erősítését. Akkor a múltra figyeltünk, föl akartuk hívni a figyelmet arra, amit a pártállam idején el kellett titkolni: hogy micsoda történelmi bűnök áldozatai voltak ezek az emberek.

Aztán a kilencvenes évek elején két új dolog indult el. Az egyik a szervezőmunkában, hogy a központon kívül legyenek helyi, települési szervezetek: előbb csak idehaza, később a határon túl is. Különösen fontosnak tartjuk ifjúsági szervezetek létrehozását, így 90 szervezetünk jött létre az elmúlt években, főként középiskolákban. Ez nemcsak „határon túli ügy”, hanem a társadalom polgári vonásait is erősíti. A másik pedig az, hogy elindult azoknak a Kárpát-medencei méretű programoknak a kialakítása, amelyek ma is meghatározzák a szövetség munkáját. Vannak évente ismétlődő rendezvények, túlnyomórészt ifjúsági vagy oktatási jellegűek.

2000 után a felvidéki magyar iskolaügy szolgálata lett kiemelkedő feladatunk. Működésünknek ma a beiratkozási ösztöndíj akció a legismertebb eleme. Célja az, hogy a magyar gyerekeket magyar iskolákba írassák be a szülők. Erőfeszítéseink arra irányulnak, hogy a szülők próbálják leküzdeni esetleges félelmeiket, higgyék el, hogy gyerekeik karrierjét nem fenyegeti, ha anyanyelvükön szerzik meg ismereteiket. Ezt a célt az „anyaországból” érkező anyagi segítséggel is támogatjuk: negyedik éve, idén kétezer tanuló kapott tíz-tízezer forintos beiratkozási ösztöndíjat, amelyek átadására a tanévnyitókon vagy ezt követő iskolai ünnepségeken került sor. Ennek fedezetét a magyarországi civil társadalom teremtette elő. Szeretném azonban kiemelni, hogy a támogatásnak nem elsősorban az anyagi értéke a fontos (bár sok helyütt az is számít), hanem sokkal inkább a lelki megerősítés, annak kiemelése, hogy Magyarország nem felejtkezett el a határon túli nemzettársakról, hogy igenis, minden ellenkező jelzés ellenére mögöttük áll, szolidáris velük.

E program előzménye a kedvezménytörvény, amely meghatározta, hogy minden magyar iskolába (eredetileg még óvodába is!) iratkozott gyermek a teljes tanulmányi időszak alatt húszezer forintos támogatást kap. Ezt Szlovákiában nem engedik közvetlenül célba juttatni: a pénz ugyan átmegy, de nem arra a célra használják fel, ami az eredeti rendeltetése volna. Ezt akarjuk mi, amennyire erőnkből telik, legalább részlegesen, ellensúlyozni. Ehhez kérjük az ügy iránt érzékeny magyarországi civil társadalom - magánszemélyek, társadalmi szervezetek és alapítványok, polgári körök, valamint önkormányzatok további adományát, esetenként az adományozók személyes részvételét az ösztöndíj-átadási ünnepségeken. Úgy érezzük, hogy akciónkra a Szlovákiában felerősödött magyarellenes megnyilvánulásokra való tekintettel az eddigiekhez képest még nagyobb szükség van.

- Milyen módon tudják ezt megoldani?

- Tekintve, hogy sok civil szervezet van, sokan gyűjtenek adományokat, a fedezet összegyűjtése nem kis feladat. Ha azonban sikerül, a támogatás eljuttatása viszonylag egyszerűbb. Jogi keretét a Szövetség és az érintett szülő által aláírt támogatási szerződés képezi. A Szövetségnek egyébként több mint tízezer tagja van, az utóbbi években csatlakozottak átlagéletkora 22 év. Ez a szervezet egyik lába. A másik a Szövetség által létrehozott alapítvány, a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány. Az Alapítvány támogatásokat adhat, természetesen az alapszabályában meghatározott célokra és anyagi lehetőségeitől függően. Az alapítvány két részből áll, van az úgynevezett törzsalap, és vannak a cél- és szakalapok. Az alapítvány a maga működésének elősegítésére 1993-tól a felvidéki magyar lakta területeket regionális szempontok alapján felosztotta 25 kis régióra, ezek mindegyike önálló pénzalappal gazdálkodik. Ezek a célalapok szolgálják az adott régiók pályázati úton történő támogatását ifjúsági, oktatási, egyházi, kulturális célokra. Ez a célalap-rendszer az alapítvány működésnek legfontosabb eleme. Az elosztást a célalapok helyi munkabizottságainak javaslatai alapján a központi kuratórium dönti el.

- Ez nagyon kifinomult modell, két évtized munkája finomította. Ismert, hogy vannak biztos támogatók, így pl. az MVM Zrt. vagy a Pro Professione Alapítvány. A szükséges anyagi eszközök, a támogatások megszerzéséhez szükséges módszerek is ilyen kifinomultak?

- Szerencsére ambiciózus terveinket nemcsak maga a civil társadalom támogatja. A magánadományokon kívül civil támogatásnak tekintjük az szja 1%-át és a vállalkozásoktól, néhány nagyvállalattól vagy más alapítványtól érkező összegeket is. A gazdasági életben kiépített kapcsolatrendszer nagyon sokat jelent, a vállalati szférában is sok elkötelezett segítőnk akad. Kapunk a civil célokat támogató állami segítséget is. Nem nézünk azonban nyugodtan a jövőbe, nemcsak a kritikus pillanatokat élő magyar gazdaság mostanáig adni képes résztvevői kerülhetnek nehéz helyzetbe, hanem az euró szlovákiai bevezetése is leértékelheti a rendelkezésünkre álló összegeket.

- Mit jelentett munkájukban az Európai Unió tagjává válás, az unió sokat emlegetett regionalizmusa?

- Alapvető változást nem hozott, illetve a Kárpátaljával való kapcsolattartást rendkívül megnehezíti. Nekem és azoknak, akiknek évtizedeken át el kellett viselnünk a határon való átjutás gyomorszorító megpróbáltatásait, óriási dolog, ahogyan ma már szlovák-magyar viszonylatban csak egy-egy sebességkorlátozó tábla jelzi, hogy átlépjük a határt.

Ez a lelki hatás sokak élménye. De többről van szó, mint csupán valamiféle megkönnyebbülésről. Idővel meg fogja hozni azt a lelki-szellemi átalakulást a felvidéki magyarság közegében, aminek eredményeként már az lesz természetes, hogy tágabb értelemben közös államalakulatban, az Európai Unióban élünk. Ha ilyen szabaddá és természetessé válik az egykori határon túli tanulás, munkavállalás, szórakozás, akkor az sokat enyhít a magyar szülőknek a magyar iskoláztatással kapcsolatos félelmein. Ezek a változások töltik majd ki tartalommal azt a ma még csak elvileg ismert tényt, ami Szlovákiában sem titok, hogy az unióban a magyar is hivatalos nyelv.

- Miként tud egy civil szervezet enyhíteni az időről időre a nagypolitikában és a médiában oly hangsúlyosan megjelenő konfliktusokon? Segíthet-e az esetleges etnikai feszültségek csökkentésében?

- Az olykor túlságosan nagy hangsúlyt kapó feszültségekről, összeütközésekről természetesen mi is tudunk, de a hétköznapokat nem ezek határozzák meg. Tevékenységünket gyakorlatiasan felfogott feladatok, programok határozzák meg. Amikor valamit meg kell szervezni, akkor nem a kirívó esetekkel foglalkozó médiában fölbukkanó ügyek számítanak, hanem az, amit meg kell csinálni. A Rákóczi Szövetség azonban nemcsak a magyar identitás erősítését tartja céljának, hanem Rákóczi szellemiségének jegyében természetesnek tartja az egymás felé vezető utak keresését is. Legutóbb az 1956-os megemlékezéseinken pozsonyi egyetemista szervezetünk közreműködésével szlovák egyetemi hallgatókat is meghívtunk, akik nagyon jól érezték magukat közöttünk. Hiszek abban, hogy sikerült megértetni velük, hogy a mi ’56-unk egész Közép-Európáé - ahogy az ő ’68-uk is.

Az ilyen közeledésre nagyon nagy szükség van, mert sokszor tapasztaltuk, hogy megdöbbentően keveset tudnak odaát a magyar forradalomról, annak ellenére, hogy az a mi meggyőződésünk szerint világtörténelmi jelentőségű volt. Ahhoz, hogy erről mások, így a szűkebb világunkban élő nem magyarok is tudjanak, sokat kell tennünk. Ez sem elvi megfontolás csupán, hanem gyakorlati tapasztalat. Két évvel ezelőtt egy busznyi szlovák joghallgató volt a vendégünk. Már az is megdöbbentő volt, hogy kiderült: mind először jártak Budapesten. És kiderült az is, hogy nem tudnak semmit az 1956-os magyar forradalomról, de még a Rákóczi-szabadságharcról sem - holott azt gondolnánk, hogy az nemcsak földrajzi értelemben volt része a szlovák történelemnek, hanem résztvevői etnikai összetételéből adódóan is.

De általában is nagyon fontos a történelmi ismeretek bővítése. Nálunk is nagyon keveset tudnak arról, hogy mit jelentett Csehszlovákia számára 1968. Éppen ezért volt ez a témája a nyáron történelemtanároknak tartott táborunknak. Egymás történelmének megismerése a magunk történelmének megismerése is. Az ismeretek elmélyítésének fontosságára fölhívhatja a figyelmet, kisebb lépésekre is képes lehet egy civil szervezet. De az átfogóbb, elmélyültebb ismeretek közvetítése állami feladat és felelősség. Jelképes gesztusokra olykor sor kerül, de némely formális lépésen túl nem sok minden történik, főleg nem eredményes munka. Pedig a sokszor mintaként emlegetett német-francia kiegyezés modelljében ez döntő szerepet kapott.

- Mennyire akadályozzák mai tevékenységüket a hivatalos kapcsolatok feszültségei?

- Szerencsére nem nagyon, bár érezzük hátrányait. Amiről sokat hallani, a szlovák nacionalizmus és annak politikai szereplése. Ennek a mozgalomnak fellegvárai azonban nem a magyarlakta területeken, hanem Szlovákia északi részén vannak. Ott azonban, ahol a szlovákok és magyarok együtt élnek, ahol a szlovákoknak vannak magyarélményeik, sokkal kiegyenlítettebb a hangulat. A mindennapi együttélés során ugyanis látják, hogy nincs olyan szeparatizmus, nincsenek olyan elszakadási törekvések, amelyekkel oly sokszor rágalmazzák a szlovákiai magyarokat. Ahogy mi érzékeljük, nincs olyan feszültség, mint ahogyan azt pártpolitikai haszonszerzés céljából egyesek olykor láttatni akarják. Az azonban elgondolkodtató, ha egy, a szlovák nemzetért való rajongását magyarellenességével bizonyító politikus népszerűsége igen nagy, sőt növekszik. Ám ettől függetlenül egészében véve sem jó, sem rossz irányban nem érzékelek nagyobb elmozdulást.

- Idáig a határon túli tevékenységről beszéltünk. A kezdetekkor a Rákóczi Szövetség inkább idehaza fejtette ki munkásságát, és probléma bőven van nálunk is, ahogyan azt 2004. december 5. sajnos meg is mutatta. Mit tudnak tenni a magyarországi magyarság identitásának érdekében?

- Nagyon sokfelé jöttek létre olyan szervezetek, elsősorban elkötelezett tagjaink erőfeszítéseinek eredményeként, amelyek jól szolgálják a határon túli magyarsággal való kapcsolattartást. Ehhez elsősorban a rájuk vonatkozó tudást kell elmélyíteni, hiszen a mai generációknak már kevesebb a személyes élményük, mint elődeiknek. Gondolnunk kell arra, hogy két olyan generáció nőtt fel, amelyik elől a hivatalos oktatás, a politika jószerével eltitkolta, hogy nem csak az magyar, aki magyar állampolgár. Vagyis megszakadt a nemzedéki folyamatosság. Ahogyan mindig mondom, nekünk elsősorban a fiatalok felé kell fordulnunk. Erre megvan az érzékenység. És még valami nagyon fontos: a civil tevékenység nemcsak a magyar ügyek iránti érzékenység terén fontos, hanem egyúttal modellt teremt arra, hogy a polgárok tevékenysége, a civil mozgalmak minden téren fontos szerepet játszhatnak, az összefogásnak, szolidaritásnak minden téren megvan a maga szerepe.

- Milyen tapasztalataik vannak a nemzeti gondolkodásmóddal kapcsolatos világméretű bizonytalanság, annak elavultnak bélyegzése kérdésében? Tud-e a Rákóczi Szövetség a hagyományok őrzésével egyidejűleg a globalizáció feltételei közt - amikor annyi más vonja el az emberek figyelmét személyes és közösségi identitásuk kérdéseiről - olyan új és vonzó alternatívákat kínálni, amelyek a nemzet, a nemzetek értékőrző, értékteremtő vonásait erősítik?

- A nemzeti identitás és kohézió erősítése közben olykor mi is találkozunk a nemzeti tudat múltba forduló, olykor külsőséges változataival. Meg kell értenünk az ilyen törekvéseket, ezek is részét képezik a mai valóságnak, esetenként határozottan fontos szerepet is betöltenek. De mi nem akarjuk túlhangsúlyozni a múltat, azt valljuk, hogy a szerepe nagyon fontos, de önmagában nem elég.

Munkánknak éppen legfontosabb elemei, az iskoláztatási támogatás, a táborok, pedagógus-továbbképzések kifejezetten gyakorlatias dolgok. Nem arról szólnak, hogy milyen dicső emlékekre hivatkozhatunk, hanem arról, hogy mit kell tennünk a jövő útjának egyengetéséért.

- Az egykori Csehszlovákia nemcsak Csehország és Szlovákia, hanem Kárpátalja is. Ma van-e lehetőség arra, hogy Ukrajnának az EU-n kívül maradása okozta nehézségek között ott is kiterjedt tevékenységet folytassanak?

- Sajnos kevés. Az utazás oly nehézkes - korábban, diplomata-útlevéllel könnyebb volt, a mostani szolgálati útlevél talán segít -, a határon való várakozás sok-sok órája akkora akadály, hogy dacára minden jó szándéknak, nagyszerű ottani munkatársainknak, sokkal kevesebbet tudunk tenni, mint szeretnénk. Hiába, az ember energiája nem végtelen, ezért sajnos vannak esetek, amikor nem tud megfelelni saját elvárásainak. Az esztergomi anyanyelvi főiskolás és történelemtanári táborunkban is sokan vettek részt Kárpátaljáról, még többen is lehettek volna, de nem mindenki kapott időben vízumot. Kapcsolatunk azonban él, és reményeink szerint alapítványunk hamarosan létrehozza ott is a regionális egységek hálózatát, így céltámogatásaink hatékonyabban működhetnek.

- Mérnökként, az MVM rendkívüli felelősségű egykori vezetőjeként - akár szakmai, akár emberi értelemben - teljes élet él. E tevékenységéhez a Rákóczi Szövetség közvetlenül nem kapcsolódik - mégis, azt hiszem, ettől válik küldetése igazán teljessé. Kerek születésnaphoz érve, hogy érzi, a lassanként két évtized civil erőfeszítései mekkora szerepet kaptak élete egészében?

- A ’90-es évek első felében az ország egyik legnagyobb vállalatának élén a villamosenergia-iparnak a rendszerváltozással összefüggő átalakítása volt az elsőrendű feladatom, de már akkor sikerült bizonyos mértékben megalapozni a Rákóczi Szövetség sokrétű, a határon túli magyarságot szolgáló tevékenységét. Az utóbbi másfél évtizedben időm és energiám nagy részét e szervezet céljainak megvalósítására fordíthattam. Meggyőződésem, hogy a hazánkban kialakult gazdasági és erkölcsi válságból való kilábalás egyik fontos tényezője lehet a jó ügyeket szolgáló civil szervezetekben történő cselekvő összefogás.



« vissza