Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Pusztul-e a magyarság?

Aki hisz, higgyen, s ha hitét frázisok helyett komoly érvekkel tudja erősíteni, tegye, ámde - cselekedjen is. Hit és optimizmus magában elégtelen. Senkiét se akarom lohasztani, magam azonban egyelőre semmi okot se találok a hitre, temérdeket az ellenkezőjére.
Kölcsey szavaival zárom. Száz év előttiek, prófécia helyett tényállítás van bennük, de akinek tetszik, felfoghatja őket próféciaként is, mely - még nem teljesült. Azért korán volna még hallelujázni. Amit egyik század nem tett teljessé, megteheti a következő. Népek végzete nem oly ütemben telik be, mint az egyéneké, mert életük évei a századok. A történelem néha lassít, néha gyorsít, néha nagyot szökik - 1914-ben a miénk bevágott a gyorstempóba. Hogy a háború más? kivétel? szerencsétlenség, mint mikor valakinek tégla esik a fejére? Ez a történelemszemlélet nálunk általánosan elterjedt, hivatalosan is elfogadott és kötelező; ez az a vakság, mellyel az istenek megverik, akit el akarnak veszteni. A történelemben nincsenek ilyen véletlenek, „ha ez nem lett volna, akkor az nem lett volna” bölcsességek. Szervesen, szükségszerűen összenő benne minden. Sorsunk egy velünk; amíg ezt nem értettük meg, nem értettünk meg semmit. A háború utáni végzetünk tempója nem lassult, csak kevesebb zajjal, csöndben megy végbe. A magyarság most éppen úgy vérzik és elvérzik, de ez még rosszabb. Egyik része nem tud róla, a másik, a nép, nem törődik vele. Nyíltan mondja, hogy elpusztul, s nem bánja. Ami paradoxon az egyénről, hogy akkor hal meg, mikor belenyugszik, igazság a népről. Külső erőszak az ókorban elpusztíthatott népet, ma már (vagy ma még) nem; a halálba beletörődés: igen. Természetesen ehhez is idő kell. Nem úgy megy, hogy egyszerre mindenki öngyilkos. Hanem úgy, ahogy most szemmel láthatjuk, évről évre, nemzedékről nemzedékre. Kell-e jövendölnünk, kell-e tudnunk a jövőt? A jelent is elég tudnunk, benne azt, amit Kölcsey elveszniakarásnak nevez, s hogy ez száz év után nemcsak megvan még, hanem most arat legdúsabban. Mondanám: imádkozzatok e népért, de ezért talán már imádság sem használ. Mert hiszen önmaga akar elveszni.



« vissza