Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Egynapos látogatás Ptuj-Poetovióban

Jó néhány európai kisvárosnak van sajátos történeti hangulata. Kisváros alatt azt értem, ha építészeti szépsége, értékes látványai viszonylag rövid idő alatt megismerhetők, befogadhatóak. Akár legyen egy nagyobb városnak a magja, akár kicsi maradt önmagában. Sok kedves kisvárost őrzök emlékezetemben, megannyi megnyerő városképpel. Sajátos művészeti élményt nyújtanak ezek a városképek. Hasonló hatást keltenek az érdeklődőben, mint a vissza-visszacsengő melódiák, kedvenc verssorok vagy csodált festmények, szobrok.

A városkép sajátos építészeti műfaj. Többnyire összetett, mert épített közegből és természeti adottságokból áll. Domborzat, vízpart, növényzet - szép fák, virágos park, sétány fasorral - jól kiegészíthetik az utcák és terek házsorait, a jeles középületeket, a város tornyait. A városképhez nemcsak a természeti háttér, de a magaslati pontokról nyíló kilátás is kötődhet. Az emberek is hozzátartoznak a városképhez: ruházatuk, mozgásuk, hanglejtésük. Az utca forgalma mintegy fűszerezi a szép épülethomlokzatok sorait. Ha Kőszegre gondolok, nemcsak a szép belvárosi templomok és a Jurisics-vár udvarának árkádjai jelennek meg emlékezetemben, hanem a mögöttük térfalat alkotó hegység is. Ha Steyr városra gondolok, a folyó is hozzátartozik, ha Cesky Krumlovra (szubjektíven kijelentve: ez az egyik legszebb közép-európai kisváros), akkor a várost körültekerő Moldva és a magasan fölötte nyíló várkert sétányainak képe is megjelenik előttem. Értékes adottságaival és alkotásaival tehát művészi szintre emelkedhetik a városkép és művészeti élményt jelenthet annak, aki felismeri értékét. Még tegyük hozzá, hogy ez nem kiváltság, mert minden emberben szunnyad az építészeti és természeti látvány értékelhetősége. Ahogy Kodály Zoltán megismertette, sőt talán feltámasztotta egy egész nemzedékben a zene élvezetének lehetőségét, ugyanúgy megismerhető a szép városkép értéke. Szóltunk már erről korábban, most mégis bevezetésként fel akartam mindezt idézni, mielőtt a szép kisvárosok egyik példájára térnénk.

A szlovéniai Ptujról szeretnék szólni. Szólok róla, hogy felkeltsem iránta az érdeklődést, hiszen közel van és könnyen elérhető. Bizonyára sokan már ismerik is. Aki oda ellátogat, vagy átutazásban akár csak fél napra megáll ott és megtekinti, bizonyára emlékezetes marad számára a látvány. Az egykor római Poetovio a Dráva folyó mellett fekszik Szlovéniában. Part menti hegy-kúp oldalában, a hegyet a Herberstein nemzetség ősi vára koronázza. A város a középkortól kezdve évszázadokig Styriához kötődött, német nyelvű lakossága révén Pettau névre hallgatott. Történelme zaklatott, mert a hadak útján állt. A rómaiak Borostyán útja itt keresztezte a Drávát. Rajta kincsek érkeztek a Baltikumból, de seregek is meneteltek Pannóniába. A várból lepillantva érzékelhető, hogy az itt kiszélesedett folyó milyen nagy akadályt jelenthetett az északkeleti tartományokhoz vezető útvonalon. A város idegenforgalmi ismertetője szerint a középkori erődítésre - melynek a Dráva-parton fennmaradt, szépen restaurált henger alakú őrtorony is része - a magyarok elleni védelem miatt volt szükség. Inkább hihető, hogy a törökök miatt sáncolták el magukat, de a török nem érte el várost, noha közel állt hozzá. Hiszen Kanizsa - melyet a török bevett - mindössze 91 km (a régi Déli vasúti menetrend szerint). Ez az útviszonylat nemcsak a portyázó agák veszedelmére utal, de arra is, hogy Ptuj az itália-magyarországi összekötő útvonalnak is mindenkor egyik állomása volt. A várost hadi cselekmények nélkül is többször pusztította tűzvész. A19. században a Habsburg-Monarchia egyre intenzívebben orientálódott az Adria felé, így Pettau vidéke megint felértékelődött. De az 1857-ben elkészült Bécs-Trieszt vasúti fővonal a várost elkerülte, a szomszédos Maribor (Marburg) és Pragersko (Pragerhof) útvonalon haladt a krajnai székhely Lubljana (Laibach) és a Karszt felé. „Csak" a Buda-Trieszt vasútvonal érintette a várost.

A város német kötődéséről tanúskodik - többek között - a mintegy száz éve épített neoreneszánsz-historizáló városháza is. Mérete miatt is kissé bántóan üt el a szép, leginkább barokk stílusú belvárostól, melynek peremén áll. Német lakos azonban itt ma már alig él. A második világháború idején Németország annektálta Krajnát, és az itt élő németeket 1945-ben újraéledt Jugoszláviában hasonló retorziók érték, mint a magyarokat Bácskában. Csak remélhető, hogy az egyesült Európában nemzedékről nemzedékre gyógyulnak ezek az etnikai sebek.

A város építészetileg értékes együttese közel a Drávához kezdődik, és előbb lankásan, majd kissé meredekebben kúszik fel a vár felé. Már a hegy lábánál elkápráztat a nemrég rekonstruált minorita-kolostor. Temploma, kerengője, barokk homlokzata, a háborús sérüléseket is szinte nemesen érzékeltető finom részletei példamutatóan szakszerű műemlékvédelmi munkára utalnak. Meg kell jegyezni, hogy a kolostor közel fekszik az említett vasútvonalhoz, ezért sérülhetett a háborúban, szerencsére a város - úgy tűnik - sértetlen maradt. Akolostorhoz közeli városháza teréről indulhat a látogató a vár oldalában fekvő központhoz. Itt áll a gótikus Szent György-templom. Előtte a barokk toronnyal süvegelt harangtorony, mely egykor az erőd őrtornya volt. Amit tekintélyes méreteivel ez a kampanile ma is tükröz. Mellette épült a klasszicista színház. A belvárosi együttes zamatját az ide három irányból torkolló-érkező, zárt sorban barokk polgárházakkal szegélyezett utcák adják. Nem kevésbé a hegyoldalból a Dráva felé lejtő keskeny lejárók. Végül ide csatlakozik a domonkos-kolostor tekintélyes épülettömbje, értékes bemutatóival. Az utcákon lépten-nyomon mutatkozik az említett történelmi múlt. A muzeális kövekben és tárgyakban Colonia Ulpia Traiana római öröksége, megannyi értékes emléke. Az együttes hatása megkapó.

A belváros felett áll a vár. U-alakú magas tömbje kifelé a várheggyel tökéletes tájépítészeti harmóniában mutatkozik. Az udvar felől árkádos architektúrája megkapó. Szép panoráma tárul fel a vár előtti teraszról. A Dráva széles, sík ártere mögött - a horvát határ távlatában - a Varasd környékét szegélyező hegylánc ormaira, és a város tetőire és említett tornyaira is nyílik innen rálátás.

A város római kori emlékeinek láttán vetődött fel bennem a gondolat, hogyha ma Kolozsvárt Cluj-Napocának hívják, akkor Pettau-hoz is jobban illenék a Ptuj-Poetovio név. Ami itt azért is indokolt lehetne, mert ez az idegenforgalom figyelmét még jobban felkelthetné.

Ptuj-Poetovio tehát látványosan szép városképekben gazdag. Emlékekben gazdag a környék is, a közelben a Mithrász-kultusznak szentélye is látogatható. Egészében nem is kis város, mert a történeti értékű várhegytől és ennek oldalában elhelyezkedő műemléki együttestől távolabbi bővítésekkel már százezres a lakosság létszáma. Mégis ügyesen simul bele a környező dombos-szőlős vidékbe, ahogy azt a várból nyíló látvány igazolja.

Végül ismétlem, aki a történeti kisvárosok hangulatát, szépségét és építőművészetét kedveli, annak Ptuj meglátogatása nagy élményt jelenthet. A zalai határunktól alig 70 km távolságra. Érdemes egy napot rászánni.



« vissza