Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Assisi áhitat

A magyar sajtó joggal és okkal nem tulajdonított különösebb jelentőséget az utolsó szovjet pártfőtitkár, Mihail Szergejevics Gorbacsov március elején tett itáliai útjának. Gorbacsov közvetlenül már nem politikaformáló, egy magánlátogatásnak pedig még akkor sincs jelentősége, ha sokan gondolnak nosztalgiával a hajdani pártfőtitkár tevékenységére, a glaznoszty és a peresztrojka felemás, Kelet-Európa zárt világában mégis üdítő éveire, amely végül elhozta a nemzeti önrendelkezést. A hetvenhét esztendős veterán politikus ellátogatott az umbriai kisvárosba, Assisibe is. Az itt történtek ejtették rövid ideig tartó ámulatba a világot, s erről nem vett tudomást a magyar tömegtájékoztatás.

Assisi - hála a történelem egyik legnagyobb hatást gyakorló szentjének, a szegénységet saját kereszténysége, Krisztus-követése mércéjéül állító Ferencnek - nemcsak az itáliai katolicizmus és a sajátos népi kereszténység erős bástyája, hanem a kiengesztelődésnek és a vallásközi párbeszédnek is a szimbóluma. 1986-ban nem kisebb személyiség, mint II. János Pál kezdeményezte, hogy a világ nagy vallásainak képviselői gyűljenek össze Assisiben, azzal a szándékkal, hogy ki-ki a békéért imádkozzék, saját hagyományai szerint, de közösen, egymás mellett. A találkozót további összejövetelek követték, és II. János Pál egész életében támogatta, hogy Assisi a vallásközi párbeszéd egyedülállóan fontos színterévé váljon.

Igaz, a vendéglátó-szervező minoriták páratlan nyitottsága időnként megütközést keltett egyházi körökben, de a különös jelenségeket feledtette a tény, hogy a világvallások képviselői között a kommunikáció eleven maradt. Mi több, a minoriták egészen új irányokat is kerestek a párbeszédben, amennyiben a világvallásokon kívül hamarosan a kifejezetten egyházellenes és ateista társadalmi mozgalmak, politikai pártok vezetőit-képviselőit is Assisibe invitálták. Bizonyára nem véletlen, hogy - vatikáni pletykák szerint - sokakat egyre inkább elszabadult hajóágyúra emlékeztette mindaz, ami Szent Ferenc sírja közelében történt. Az egyre ellenőrizhetetlenebbé váló folyamatoknak állítólag az új pápa szabott gátat, legalábbis többen úgy vélik, Róma döntött a találkozók színhelyének megváltoztatásáról. 2006 szeptemberében az időközben hagyományossá vált assisi vallási imatalálkozó végén Crescenzio Sepe bíboros, nápolyi érsek, nem kis meglepetésre bejelentette, hogy jövőre Nápoly ad otthont a világvallások képviselőinek.

2008 márciusában a hagyományosan baloldali politikai preferenciákat valló tartomány ízlésvilágához messzemenőkig alkalmazkodó szerzetesek voltak vendéglátói a hajdani pártfőtitkárnak, akit a hasonló pozíciót betöltő személyek közül a történelemben először és utoljára az assisi találkozót kezdeményező II. János Pál pápa is fogadott.

Gorbacsov tehát kísérőivel megtekintette a Sacro Convento gótikus épületét, majd az egyedülálló szépségű Szent Ferenc-bazilikába látogatott, ahol nem csupán Giotto hatalmas freskóira és a többi páratlan szépségű műalkotásra csodálkozott rá, hanem vette a fáradságot, és lement a templom tombájába, az altemplomba is, ahol a nagy rendalapító, Szent Ferenc egyszerű sírja található. A legmeglepőbb nem is e látogatás volt, hanem az, hogy a világ valaha volt leghatalmasabb ateista szervezetének első embere - a hírek szerint - fél óráig csendben elmélkedett, sőt, állítólag térdre is ereszkedett. „Szent Ferenc számomra egy másfajta Krisztus. Élettörténete mindig is megragadott, és alapvető jelentősége volt az életemben - nyilatkozta Gorbacsov.

Erre aztán tüstént megindult a találgatás, vajon csakugyan titkos keresztény-e a hajdani pártfőtitkár, aki a kommunizmus bukása után egy pártkongresszuson úgy nyilatkozott, hogy a lelki megújulás olyan fontos a társadalom számára, mint az oxigén. Komoly elemzések is születtek a konverzióról, mely csakugyan a 21. század elejének egyik különleges csodájának ígérkezett. Csakhogy maga a pártfőtitkár sietősen igyekezett cáfolni a találgatásokat; rögtön leszögezte, hogy ateista, mindig is istentagadó volt és az is marad élete végéig. Ami pedig az assisi bazilikában tett látogatást illeti: számtalan zsinagógát, mecsetet és templomot megtekintett már, de ebből nem következik, hogy bármelyik vallásnak a követője lenne. II. Alekszij pátriárka a volt pártfőtitkár látogatásával kapcsolatban megjegyezte, hogy Gorbacsov inkább az érzelmeit fejezte ki, mint a hitét, és egyelőre még úton van a kereszténység felé, ahol nagy szeretettel fogják köszönteni, ha megérkezik.

Talán ez az idő is eljön majd, egyelőre azonban a volt pártfőtitkárt ezer szál húzza vissza abba a régi világba, ahonnan elindult. S nem csupán saját emberi korlátai jelenthetik az akadályt, hanem talán az a rejtett módon működő, de időről időre megmutatkozó struktúra is, amely sokak szerint a kelet-európai változások hátterében áll, s amely biztosította a jelentősebb hatalmi viszonyok változatlanságát.

Történt ugyanis, hogy alig telt el néhány hét Gorbacsov különös assisi turistaútja és a Szent Ferenc sírja előtti elmélkedése után, amikor váratlanul egy rendkívül dehonesztáló hír látott napvilágot a hajdani pártfőtitkárról. John O. Koehler egy varsói levéltárban talált, 1979 novemberében készült feljegyzés alapján nem kevesebbet állít, mint hogy a II. János Pál pápa elleni merényletre a szovjet politikai bizottság adott utasítást, melynek Gorbacsov is tagja volt. A szerzővel a lengyel Wprost magazin készített interjút, s ebben részleteket is közöltek a feljegyzésből: „Minden lehetséges eszközt fel kell használni annak a politikai átrendeződésnek a megakadályozására, amit a lengyel pápa indított el, és ha szükséges, a félretájékoztatásnál és a hitelrontásnál nagyobb hatású eszközöket is fel kell használni”. Ez pedig mi más lehetne, mint utasítás a pápa elleni merényletre.

Az amerikai szerzővel készített beszélgetés természetesen lengyeleknek készült, akik már-már szívükbe zárták a megtérés felé haladó kiérdemesült pártfőtitkárt. Igaz, Gorbacsovot korábban kapcsolatba hozták a II. János Pál elleni merénylettel, azonban a Szovjetunió első embere minden esetben határozottan tiltakozott a gyanúsítás ellen, s így a sajtótalálgatások is elültek. Pontosan sohase fogjuk megtudni, mi terheli Gorbacsov lelkét, és mi az, amit szívből megbánt korábbi életéből. Az azonban több mint elgondolkoztató, hogy a pápa elleni merénylet vádja éppen az után látott napvilágot, amikor a volt pártfőtitkár ateistaként bár, de Szent Ferenc sírja elé térdelt. Óhatatlanul azt a benyomást keltve, mintha figyelmeztették volna, hol a határ.



« vissza