Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Tudomány, ateizmus, tudományos ateizmus

A kommunizmus bukása után világszerte elcsöndesedett az ateizmust tudományos érvként hangoztatók tábora. Különösen szembeötlő volt a volt szocialista országokban - így nálunk is - a hajdan nagy anyagi ráfordítással megtámogatott álvallás bukása, de azt senki nem remélhette, hogy egyszer s mindenkorra eltűnik a közéletből a tudományos ateizmus. Épp napjainkban talál ismét magára, alakít ki új meg új szervezeteket, készít elő tiltakozásokat és szerzi vissza a tömegtájékoztatásban elveszített befolyását.

Ékes jele volt ennek január elején XVI. Benedek pápának az 1303-ban alapított La Sapienza egyetemre tervezett látogatásának meghiúsítása, amikor 67 egyetemi tanár tiltakozott a radikális baloldali diákmozgalmak fenyegetőzései közepette a pápai vizit ellen, s mindezt egy olyan Ratzinger-idézet miatt, amelyet eredeti szövegkörnyezetéből kiragadva alaposan elferdítettek, s amelynek teljes megismerésére már nem fordítottak gondot a tiltakozó oktatók.

A megmozdulás az egész világon nagy feltűnést keltett. Frank Furedi, a neves magyar származású kenti szociológus a skandalum után megjelent cikkében arra figyelmeztetett, hogy a tudomány egyre inkább a vallás szerepében kíván tetszelegni. A dolog pikantériája, hogy a szociológiaprofesszor írása a korábban marxista nézeteket propagáló Spiked magazinban jelent meg, amely napjainkra libertáriussá változott; a szerző viszont néhány évvel ezelőtt olyan világi humanistának nevezte magát, akit zavar a fanatikus moralizálás. Ennek szellemében többször szót emelt a vallást ért diszkrimináció ellen, például rendkívül visszatetszőnek találta, hogy egy természetfilmet, A pingvinek vándorlását a liberális kritika homofóbnak találta, egy mesefilmet pedig, a Narniát vallási propagandának könyvelt el.

Nem meglepő, hogy egészen máshogyan alakul, fejlődik a libertárius felfogás, ha szabadon növekedhet, vagy ha valamilyen befolyás alá kerül. XVI. Benedek pápa egyetemi látogatásának megakadályozása kapcsán Furedi arra hívta fel a figyelmet, hogy a modern tudomány, mely szerinte a vallási dogmák elleni harcból nőtt ki, egyre inkább vallásként viselkedik. Kutatásokra hivatkozva előírja a szülőknek, hogyan neveljék a gyermekeiket, mit fogyasszanak; megmondja, mennyit napozzanak, mikor és mennyit igyanak, egyszóval minden apró mozzanatban meg akarja határozni életüket. Ez pedig meglehetősen ellentétes a dogmák ellen harcoló tudomány szellemével. Még inkább különös, hogy a tudomány megfellebbezhetetlen tekintélyként lett ultima ratio olyan kérdésekben, amelyek voltaképpen nem tudományos természetűek. Furedi példaként idézi a globális felmelegedés elleni küzdelem élharcosának, Al Gore-nak, a 2007-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett volt amerikai alelnöknek egy megállapítását, aki az éghajlatváltozással kapcsolatban így fogalmaz: a tudomány igazságokkal szolgál. Furedi szerint ez nem igaz, hiszen a tudomány tényeket tud feltárni, míg az igazság erkölcsi természetű kategória.

De nem a tudományról van szó általában, hanem arról, hogy mind a tudomány egyes képviselői, mind pedig a tudományra hivatkozó emberek (politikusok, környezetvédők stb.), esetenként különféle célok érdekében fellépő manipulátorok, egy közvélekedéssel visszaélve akarnak nyomatékot szerezni megállapításaiknak. Ez a legfőbb érvrendszere a „tudományos ateizmus” különféle mozgalmainak, így a szkeptikusok társaságának is. A helyzet visszásságára éppen XVI. Benedek pápa hívta fel a figyelmet legutóbbi, Spe salvi című enciklikájában. Ebben a valódi tudomány korlátaira mutat rá Róma püspöke: sem a tudomány, sem a társadalmi haladás nem tud igazi reményt adni az embernek, nem képes megváltani bűneitől. Az elmúlt évszázadok története világosan bizonyítja ezt, ezért aztán napjaink harcos ateistái nem is szívesen beszélnek a 20. század diktatúráinak szép reményeiről, amelyek nevében embermilliókat öltek meg.

A „tudományos ateizmus” világszerte ismert, nagy hatású képviselője, Richard Dawkins genetikus inkább úgy érvel, hogy az istenhit, a vallás az, aminek nevében merényleteket követnek el, embereket ölnek és öltek, míg az ateizmus nevében soha senkit nem öltek meg. ABBC karácsony előtt vetített beszélgetésében úgy igyekezett a riporter kérdésére e szembeötlő tévedést korrigálni, hogy kijelentette: Lenin vagy Hitler maguk is új vallást teremtettek, követőik egy vallási rögeszme nevében gyilkoltak, és nem voltak az igazi ateizmus képviselői.

Persze Dawkins e fejtegetése közben könnyedén elfelejti, hogy néhány évvel korábban ő maga nyilatkozta: szeretné, ha az Egyesült Államokban és Angliában virágzó Új Ateizmus mozgalma, melyet a hitetlenek egyházának is neveznek, valóban egyházszerűen működne, egy kvázi-vallást teremtve. Egyesek szerint Amerikában csaknem harmincmillió ateista él, s ha az Új Ateistáknak sikerülne őket egységbe szervezni, hamarosan komoly politikaformáló erővé válhatnának. Ez lenne Dawkins legfőbb célja, mert amíg csak a médián keresztül fejthetik ki tevékenységüket, hatásuk bizonytalan marad. Ha azonban a törvényhozásban harcos ateisták (vagy ahogy magukat nevezik: erős vagy pozitív ateisták) ülnének, tüstént jobb lenne a világ, mint a szkeptikusok himnuszában, John Lennon Imagine-ében.

Látszólag a „tudományos ateizmus” képviselőinek minden vallással bajuk van, valójában céltáblájuk középpontja a kereszténység, és elsősorban a katolicizmus. Ez derült ki a 2005-ös indiai Ateista Világkongresszusán, majd néhány hónappal később a Nemzetközi Humanista és Erkölcsi Szövetség (IHEU) párizsi kongresszusán is. Párizsban például a haladás vívmányaként üdvözölték, hogy az EU alkotmányába nem került bele a kontinens keresztény gyökereire való utalás, ellenben visszalépésként értékelték, hogy az ENSZ elhatározta, az éves emberi jogi jelentésekbe ezentúl (az antiszemitizmus és az iszlámgyűlölet megnyilvánulásai mellett) a világ keresztényüldözésének adatai is bekerülhetnek.

A mozgalom, európai vagy globális elterjedtségéhez képest, Magyarországon egyelőre csak szerény, bár dinamikusan fejlődő szervezetekkel büszkélkedhet. Jelenleg három nagyobb ateista szervezet működik az országban: a Szkeptikus Társaság, az Ateista és Agnosztikus Klub, valamint a Magyar Ateisták és Humanisták Társasága. A három szervezet tagsága között átfedések mutatkoznak, egyes becslések szerint akár több tucat tagot is számolhatnak. A2006 decemberében alakult Szkeptikus Társaság a minden kétséget kizárólag legjobban szervezett és legtekintélyesebb csoportosulás. Ennek jele, hogy a Szkeptikus Szervezetek Európai Tanácsa (ECSO) - néhány hónappal a társaságba való felvételük után -
őket kérte fel arra, hogy 2009-ben megszervezzék az ECSO európai kongresszusát.

A tagság relatíve csekély száma, valamint a korábbi jó együttműködés megszakadása miatt figyelemre méltó az a támadássorozat, amelyet a Szkeptikus Társaság néhány tagja a Magyar Tudományos Akadémia elnöke ellen indítottak. A 2004-es Budapesti Szkeptikus Konferencia fővédnökéül még Vizi E. Szilvesztert kérték fel a szervezők, nem kis publicitást remélve ettől az egyébként szerény médiaérdeklődésnek örvendő rendezvénytől.

A szervezetben bekövetkezett változások eredményeként azonban a korábbi jó együttműködést heves támadások váltották fel. Lehetséges, hogy a 2004-ben még lényegesen lazábban szerveződött közösség tagjai számára nem volt nyilvánvaló a kereszténység elleni küzdelem fontossága, és az is lehet, hogy a szervezet hangadói cserélődtek ki és változtatták meg a Szkeptikus Társaság arculatát.

Vizi E. Szilveszter korábban sem titkolta vallásos meggyőződését, és nyilvánvaló, hogy ha a tudomány az ateizmus legfőbb támasza, akkor az Istenbe vetett hit megvallása a Magyar Tudományos Akadémia elnökének részéről komoly csapást jelent a mozgalomnak. A hazai szkeptikusok haragját először a tavaly őszi Városmisszión elmondott Vizi E. Szilveszter-beszéd keltette fel. Ám sikerült megtalálniuk a tiltakozás megfelelő módját: két szkeptikus aktivista megrovó és cáfoló szavakat intézett az elnök ellen, amelyben kifejtik, hogy az MTA első embere szamárságokat beszél. Ezzel azonban a történetnek még nincs vége, ugyanis 2008-ban azt a hibát követte el Vizi E. Szilveszter, hogy interjút adott az MTI-nek a Biblia évével kapcsolatban. Ez a merészség pedig az Ateista és Agnosztikus Klub névtelenségbe burkolózó tagjait háborította fel, akik siettek leszögezni, hogy a Biblia csupán mitológiagyűjtemény, fontos, de vitatható forrás, és aggodalomra ad okot, hogy a Tudományos Akadémia elnöke egy inkább kulturális kérdéshez szól hozzá. Ezért aztán az aláírás nélküli nyilatkozat fogalmazói fel is kérik Vizi E. Szilvesztert, hogy mondjon le. Vagy a hitéről, vagy akadémiai elnöki székéről.

Hogy összefüggésben áll-e a hazai szkeptikusok mind határozottabb térnyerésével az MTA állásfoglalása, nem tudjuk, de mintha mutatkozna némi kapcsolat a darwinizmus melletti, március 3-án megjelent határozott állásfoglalás, valamint az Akadémia elnökét ért korábbi támadások között. A megfogalmazás szerint ugyan az MTA elnöksége más tudományos testületekhez, például a Royal Societyhez csatlakozva ítélte el az Intelligens Tervezés elméletét, mégis elég áthallásos a dolog, különösen a főtitkár-helyettes Pléh Csaba személye miatt, aki már korábban is az IT elleni küzdelem élharcosa volt.

S hogy a történet még kerekebb legyen, tüstént megszólalt az Értelmes Tervezettség Mozgalom (ÉRTEM) is, amelyik a szkeptikusokhoz hasonló, kissé marginális szervezet benyomását kelti. A mind nyíltabban ideológiaivá váló vita már nemes egyszerűséggel arról szól: bebizonyítható-e tudományos érvekkel Isten létezése - vagy ennek az ellenkezője; kialakulhatott-e a földön az élet magától, vagy ehhez fel kell tételezni egy Alkotót is. A történelem persze már sokszorosan bebizonyította: nagy hibát követ el mind a vallás, mind a tudomány, ha ex katedra akarja eldönteni a vitát. A vitatkozó feleket azonban ez a legkevésbé sem zavarja.



« vissza