Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Az amerikai magyar emigráció - ahogy én láttam 1980-ban

Az alábbi naplószerű visszaemlékezést még Amerikából 1980-ban való hazatérésem után „frissen” írtam, de a megjelentetésére a rendszerváltozás előtti időszak nem bizonyult alkalmasnak, hiszen abban az időben nem csupán én, hanem az említett otthoniak közül számosan állottak megfigyelés alatt. Most, hogy elővettem e korszakbeli írásaimat, úgy véltem: itt az ideje e sorok megjelentetésének. Ezt annál is inkább így látom, mert az amerikai előadó-körutam óta eltelt több mint negyedszázad alatt - sajnos - számos olyan ismert személyiség már nincs az élők sorában, akikkel akkor még találkozhattam és eme „naplómban” róluk szóló emlékeimet is megírhattam. Hiszen Bay Zoltántól Varga Lászlóig több kedves barátomról már csak emlékeim lehetnek.

Dr. Hám Tiborral és Csicsery-Rónay Istvánnal még a II. világháború idején alakultak ki baráti kapcsolataim. Akkor többedmagunkkal megszerveztük a Teleki Pál Munkaközösséget, ez az ifjúsági szervezet részt vett a politikai és szellemi antifasiszta ellenállási mozgalomban. Hám Tiborék amerikai emigrációját követően sem szakadtak meg kapcsolataink. És miután Nagy Károly és baráti köre a 70-es években rendszeresen szervezte az amerikai magyarok találkozóit, amelyekre az anyaországi értelmiségi elit tagjait is meghívták, felvetődött az én meghívásom is, amelynek egyik oka volt, hogy egyrészt megjelent könyveim jó visszhangra találtak Amerikában, másrészt a történelem iránt érdeklődőknek az is a tudomásukra jutott, hogy a Trianon 60. évfordulójára írt cikkem miatt a hazai hatóságok elkobozták a Honismeret című folyóirat júniusi számát. Így azután Hám Tibor felkérte Püski Sándor bátyámat, hogy segítse megszervezni az én amerikai előadó-körutamat, ami ezzel a konferenciával kezdődött volna. Azonban ebbe a terve a magyar politikai rendőrség beleszólt. Mint ahogy Selley Zoltán esetében is. Ugyanis nem kaptuk meg idejében az útlevelünket... Végül megkésve ugyan, de 1980. október 2-án útnak indulhattam Budapestről.

A New York-i repülőtéren Püski Sándor bátyám várt, és már ott a helyszínen röviden elmondta, hogy november 30-áig milyen program vár rám. Így először Hám Tibor vendége lettem, akivel annyi év után boldogan összeölelkezhettem Washingtonban, hogy azután Georgetownba autózzunk, ahol ő lakott. Georgetown tulajdonképpen a régi Washington, ahol például Edward Kennedy szenátor akkoriban lakott. Másnap, október 3-án Tibor elvitt Csicsery-Rónay István barátunkhoz, akinél összetalálkozhattam Hőgye Mihállyal és Bay Zoltánnal. Tőlük kaphattam értékes felvilágosítást a háromezer washingtoni magyarról, akik között akkor még ott volt Kornfeld Mór is.

Másnap ismét találkoztam Hőgyével, valamint Kiss Sándorral, akivel a háború idején egy ideig közös munkahelyünk volt. Velük és Hám Tiborral együtt négyesben elbeszélgettünk a Kisgazdapárt 1945 utáni múltjáról. - Majd Tiborék révén találkozhattam (C. Clay néven) a Sziklai házaspárral is. Sziklai külügyi tisztviselő volt, aki 1945 után Horthyt hallgatta ki Weilheimben. Még ottlétem idején is kapott fontos feladatokat, mint kitűnő nemzetközi jogász. Sziklai - többek között - elmondta nekem, hogy akkor Hor-thy magánál szorongatta Roosevelt dedikált fényképét, amit az egyik tengerész adott a másik tengerésznek.

Október 5-én Hőgye Mihály értem jött, hogy egy kis városnézés után elinduljunk előadásom színhelyére. Itt kellemes meglepetésre találkoztam Wágner Ferivel, akivel 1942-ben a Teleki Intézet megbízásából együtt dolgoztunk az I. Tóth Zoltán-féle nemzetiségi bibliográfián, majd ő a benesi dekrétumok időszakában, 1945 után Pozsonyban a magyar külügyminisztérium megbízottjaként működött közre a lakosságcsere alkalmával. De odajött hozzám Almásy Pál ezredes sógornője, Patrícia - Vajda Benő özvegye - is, akit még Budapestről ismertem. Ő mutatott be Koszorús ezredes feleségének (második férje Varsa István ezredes). Ilyen találkozások után tartottam meg előadásomat Bajcsy-Zsilinszkyről. Utána pedig dedikáltam az Ugrás... című könyvemet. Ennek során nagy meglepetésemre Fenyvesi László újságíró egy óriási bugylibicskát mutat nekem, amelyre régi magyar motívumok kerültek díszként. Kiderült, hogy ez Zsilinszkyé volt...

Október 6-án Kiss Sándor jön értem, és elvisz Washington megtekintésére. Először a Washington Monument Emlékmű 170 méteres tornyának a tetejére röpít fel a lift, hogy azután a Nemzeti Múzeumban a repüléstörténet hihetetlenül gazdag anyagát láthassam. De aztán következik a State Department (Külügyminisztérium) megtekintése, majd a folyónál a Pentagon, a világ legnagyobb minisztériumi épülete. Engem a legjobban a National Museum of History and Technology érdekelt, ahol a történelmi tárgyak nagy bőségével találkozhattunk. És rendkívül gazdag volt a képzőművészeti anyag.

Október 8-án Püskiékhez érkezem New Yorkba, akik kedvesen, barátian fogadnak. Az üzlet fölött volt a lakásuk. Alighogy körülnézek, Sándor bátyám ellát érdekes irodalommal, miközben az üzletben nagy a jövés-menés. Így találkozom egy őstörténésszel, aki két éve járt Magyarországon, és dicsérte nekem múzeumi szobatársamat, Szakály Ferit.

Másnap úgy is, mint muzeológus, megtekintem a Metropolitan múzeumot, majd a Guggenheim múzeum csodálatos kincseit. Este fél hétkor érkezem haza. Ilusék már izgultak, hogy elvesztem. Sanyi bátyám közli, hogy már keresett Varga László volt néppárti politikus, és majd értem jön. Este Hám Tibor hív fel telefonon, és közli bostoni, clevelandi és chicagói programjaimat. - Másnap, október 10-én tényleg telefonál Varga László bátyám, hogy másnap autón elmegyünk Kővágó Józsefhez, aki - mint ismeretes - 1945 után Budapest polgármestere lett. - Előbb azonban Varga Bélát, az 1945 utáni parlament elnökét látogattam meg, aki szívélyesen fogad és melegen gratulál a Tildy-portrémhoz, amit a szeghalmi tanulmánykötetbe írtam. Mint hangsúlyozta: Tildy volt a legjobb barátja a Kisgazdapártban. A történelmi eseményekre vonatkozó Varga Bélával folytatott beszélgetést külön rögzítettem. Mint közben elmondta: itt Kovács Imrével és Gombos Gyulával van kapcsolatban. Hazulról Vida István levelezett vele és kért tőle anyagot. Én Varga Bélát 77 éve ellenére jó erőben láttam, különösen szellemileg. Búcsúzáskor elárulta, hogy hazai látogatásra hívják. Én biztattam, hogy csak jöjjön.

Hazajövet beállított Püskiékhez Baránszky Jób László fia, egy rendkívül művelt filosz és költő, akinek az apját 1945 óta a Pedagógus Szakszervezetből ismertem. Még az este újabb látogatók érkeztek hozzánk: Veres Bulcsú, a későbbi Ceausescu-ellenes tüntetés egyik szervezője és Sas Magda Chicagóból, akinek a férje Sas Márton építész. Mindketten fiatalok, de rendkívül ismertek.

Vasárnap (október 1.) a megbeszélésünkhöz híven megyek Varga Lászlóval autóbusszal Kővágó Józsefhez - Budapest háború utáni polgármesteréhez -, akinek főleg közös ismerőseinkről adok tájékoztatást. Így Tartsay Erzsébetről, Almásy Pálról és Szent-Iványi Józsefről. Majd igyekszünk hazafelé, mert este előadásom van Püskiéknél. A hallgatóság közt van Király Béla, Gombos Gyula a feleségével, Kasnyik magyar főkonzul és a felesége, Brogyányi Kálmán fia, Baránszky Jób László stb. Összesen 24-en. Püski Sándor bátyám üdvözöl és kér fel az előadás megtartására este fél 8 órakor, de a társaság még éjjel egy óráig együtt marad. Közben paprikás csirkét eszünk nokedlivel és töltött káposztát, majd diós kalácsot és spanyol bort iszunk. Mindezt Ilus néninek köszönhetjük!

Október 14-én, kedden jelzem Hám Tibor barátomnak, hogy másnap utazom hozzá vissza Washingtonba. De még aznap Varga László elvisz az ENSZ-palotába, ahol a Biztonsági Tanács termét is megmutatja. Ide járt ő is 1956-ban, valamint a közgyűlési terembe, ahol 1956-tók 1962-ig tárgyalták a magyar kérdést. Még ott láthattam a „Hungary” feliratú táblát.

Október 15-én, szerdán a washingtoni pályaudvaron Csicsery-Rónay Pista barátom várt, és a városséta során megmutatta nekem az Egyetemi Könyvtárat, ahol ő 26 évig dolgozott mint címleíró. Megérkezve hozzájuk, a felesége, Erzsébet és a lánya, Babu szívélyesen fogadtak. Másnap Istvánnal városnézés után ez alkalommal a Kongresszusi Könyvtárba megyünk, ahol Bakó Elemérrel találkozunk. Majd meglátogatjuk Szegedy-Maszák Aladárékat. Konyakozás közben elbeszélgetek vele a magyar külpolitika alternatíváiról. Feltett kérdésemre nem hitt abban, hogy ha 1944. március 19. körül Horthyék - a klessheimi „egyezséget” elutasítva - kirepülnek az országból, a győztes nagyhatalmak ezt nagymértékben méltányolták volna. Szegedy-Maszák Aladár beszélgetés közben előadta, hogy több száz oldalas munkájának a befejezésén dolgozik, amit 1932-vel, külügyi szolgálata kezdetével indít és Nagy Ferenc miniszterelnökségével fejez be. Javasoltam, hogy az OSZK-ba juttassa el memoárját. Helyeselte a dolgot. Elmondta, hogy Koszorús Ferenc 1985-ben történt elhalálozása után az iratait özvegye rendezte sajtó alá 1987-ben, mintegy 526 oldal terjedelemben.

Október 17-én (péntek) a Kongresszusi Könyvtárnál már várt engem Bakó Elemér, aki a könyvtár finnugor részlegének volt a referense. Olyan színvonalra fejlesztette ezt a részleget, hogy a finnek fedezték részvételi költségeit az idei nyáron a finnugor kongresszuson. A könyvtárban akkor 23 magyar alkalmazott volt. Évi 2-2,5 ezer magyarországi könyvet vásárolnak, aminek kb. a felét katalogizálják. Akomputerizálás segítségével pillanatok alatt láthattam az én kiadványaim adatait is.

Október 18-án (szombaton) Istvánnal együtt meghallgattam a Nagy Ferenc-szalagot, majd ebéd után a repülőtérre mentünk Mészöly Miklósék elébe. Aztán elvittük őt Hám Tiborékhoz. Aznap este a kiugrási kísérletről tartottam előadást az ottani magyar klubban 45 hallgató előtt. Itt is Hám Tibor barátom vezette be az előadást, ami a magyar külpolitika alternatíváiról szólt. Több felszólaló (Bay Zoltán, Eszenyi L., Sziklai, Hőgye) méltatta az előadás tárgyilagosságát. A Zsilinszky-könyvemből vitt 15 példány pillanatok alatt elfogyott.

Október 19. (vasárnap). Istvánnal elmentem Tiborékhoz Mészölyékért, hogy aztán egy közös városnézésen vegyünk részt. Megtekintettük a Kennedy Centert, ami a modern építészet egyik monumentális csodája. Este Mészöly tartott előadást, és amikor felolvasta könyvének fülszövegét, ebből a hallgatóság megtudhatta, hogy nem volt a rendszer kegyeltje.

Október 22-én ismét Szegedy-Maszák Aladárhoz mentem, akivel élvezetes beszélgetést folytattam. Azt kérdeztem tőle, mi a véleménye 1944. március 19-ről? Azt felelte, hogy Horthynak a német fenyegetés elől kormányának hű tagjaival együtt Moszkvába kellett volna kirepülnie. Ugyanis a Belényi-terv realizálása esetén ejtették volna Horthyékat Amerikában. - Megtudtam Szegedy-Maszák Aladártól, hogy volt alkalma betekinteni Eckhardt emlékirataiba, ami a Hoover Institutba került. Eckhardt - mint mondotta - a kisantant és az angol politika (Eden) fellépése miatt eléggé elszigetelődött, és Habsburg Ottóhoz fűződő kapcsolatai miatt sem érhetett volna el semmit Magyarország számára. Viszont Bethlenről jó véleménye volt Szegedy-Maszák Aladárnak. Azt is elmondta, hogy részt vett a Magyar Szemle-teákon Szekfűvel, Eckhardt Sándorral, Sőtérrel, Boldizsárral stb. Elolvastam emlékiratainak a bevezetőjét, és bepillanthattam néhány témakörébe is. Benyomásom szerint nagyon értékes volt az anyag.

Október 23-án Tiborhoz menve, szalagra mondtuk a Teleki Pál Munkaközösség dolgait. Szabó Gyurka is megjelent. Ő pedig elmondta Zsilinszky botanikus kertbeli elfogatásának körülményeit.

Október 24-én Bostonba repültem, ahol Koncz Lajosék voltak a házigazdáim. Megérkezvén hozzájuk, találkoztam Szövérffy Józseffel, akivel 1942-ben és 43-ban együtt dolgoztunk az I. Tóth Zoltán-féle nemzetiségi bibliográfián. Szövérffy mint germanista, Schwarcz Elemér professzor tanítványa volt. Harmadik ismerősöm Galló Béla, akivel Budapesten a felvidéki diákotthonban laktam együtt és vele is jártam a Soli Deo Gloriába a Kálvin térre. Még együtt is szerepeltünk egy SDG-s műsoros délutánon.

Szabó Gyurival és a házigazdámmal együtt mentünk el Thinemann professzort meglátogatni, akinél 1945-ben filozófiából doktoráltam. A 90 éves öregúr szeretettel fogadott, megölelt. Thinemann hozzájárulásával Koncz Lajos felvett vele egy másfél órás anyagot. Nagyon érdekes élmény- és emlékforgácsokat mondott el Szabó Dezsőről is. (A kutya halad, a karaván ugat.) De rajta kívül Teleki Pálról, Kornisról, Szabó Lőrincről, Kardos Tiborról, Várkonyi Hildebrandról és Nándorról, valamint a Magyarországról való távozása okairól. Utána megindultan búcsúztunk el egymástól.

Október 28-án (kedden) tudtam meg - Hám Tiborral beszélve telefonon -, hogy Kovács Imre meghalt, pedig vele is szerettem volna találkozni. Október 30-án lesz a temetése.

Október 29. Házigazdámmal (K. L.) beszélve tudtam meg, hogy Illés Béla húga: Agatha Fasset, Bartók barátnője, akit itt gyakran meglátogatott, Bostonban él és könyvet is ír róla. - Este a szlovákiai helyzetről tartottam előadást, amelyre - többek között - eljött Szabó Sándor, a harvardi egyetem biokémiatanára, továbbá Toldalagi Pál, Szilassy Béla felvidéki politikus unokája (Erzsinek a fia). Üzentem vele nagynénjének, Eszternek, akivel Losoncon egy osztályba jártam a református elemibe.

Október 31. Továbbutazva, Clevelandben Böjtös László várt rám a repülőtéren. Hazatérve ebéd után elvitt engem a részben általa épített református templomba, amelynek a színes ablakain a reformációtól kezdve az egyház történetének máig tartó fejezeteivel foglalkozó képek láthatók.

Clevelandben tudtam meg, hogy a néger terjeszkedés Cleveland magyar negyedét fokozatosan felvásárolta, és kiüldözte onnan a magyarokat. Ott magyar utcák voltak, magyar feliratokkal stb. Meg is mutatták nekem ezt a volt magyar negyedet, amelynek „romjait” láthattam. Egyes házakon még ott virítanak a magyar üzletek nevei.

November 1. (szombat) Délelőtt eljön értem Záhony Botond, aki ungvári származású, és kisfiúként jött ki szüleivel Amerikába. Azelőtt politológiát tanított, de most Clevelandben egy nagy szállóban „köszönőember”. Mellesleg Imrédyvel foglalkozik mint történész, és írt róla a Nemzetőrbe. Ismerte Kovrig Bélát, Teleki Pál bizalmi emberét, aki maga után hagyott itt kb. ezeroldalas kéziratot, amely részben visszaemlékezés, részben politikatörténet. Záhony Botond Kovrig Béla titkára volt.

Hazatérve Clevelandbe, a magyar külpolitika alternatíváiról tartottam előadást.

November 2. Búcsú Böjtös Laciéktól és irány Chicago, ahol a világ legforgalmasabb repülőtere van, félpercenként érkeznek a gépek. Itt Sas Marci fogadott, akit még New Yorkban ismertem meg. Hazatérés közben megmutatta nekem az akkori világ legmagasabb, 110 emeletes épületét, a Sears Towert, a Playboy újság otthonát. A „Magyar Bika” vendéglőben vacsoráztunk, ahol azon az estén Dukász Anna adott műsort, a marosvásárhelyi Magyar Színház volt igazgatója. Megismerkedve vele, üzenetet küldött általam Tamási Áronnénak, Ágotának.

November 5-én Sas Marci elvitt a csodabogár Szathmáry Lajos könyvtárába, akit az amerikai magyarság körében a világ egyik leghíresebb szakácsmesterének tartanak. Angol nyelvű szakkönyvei nagy tekintélyt szereztek neki a szakmában. Egyik könyvébe belelapozva, a magyar konyha legkülönbözőbb, részben alig ismert specialitásaival találkozhattam. Odahaza újságíró volt a háború előtt, majd kikerülve Amerikába, különböző foglalkozásokat vállalt, végül is kitanulta a szakácsmesterséget. Szerencsés házassággal szerzett nagy vagyont. Pénzének jelentős részét egy hatalmas magyar könyvtár létesítésébe fektette, melynek kb. 15 ezernyi kötete a vendéglője melletti házban van elhelyezve. Az Ugrás... is ott található, valamint Horthy kormányzó vendégkönyvét is őrzi.

November 6. Pittsburgh következett vándorlásaim során, ahol Várdy Béla helyett a barátja, Bíró Béla fogadott, aki gyomai fiú. Mivel kulák származású volt, egyetemre nem kerülhetett. Budapesten fizikai munkásként dolgozott, majd 1956-ban kiment Amerikába, ahol már az egyetemen földrajzot tanít. Vele közös Békés megyei ismerősökre is bukkantam. Így például Z. Nagy Ferencre.

Várdy Béla annyira ismert személyiség, hogy manapság a hazai folyóiratokban is publikál. Így például a Valóságban is, amelynek szerkesztőbizottsági elnöke vagyok. Nem csoda, ha már ottlétemkor a fényképalbumában számos ismerőst fedezhettem fel. Például Kicsi Sándort, Kardos Lászlót, Lőrincze Lajost, Niederhauser Emilt, Glatz Ferencet, László Gyulát, Béres Ferit, Bige Jóskát, Selley Zoltánt. November 7-én tartottam előadást Várdyéknál Pittsburghben az egyetemen, ahol nagy örömömre Borsody Istvánt is a hallgatók között láthattam. Vele sok fontos kérdést tárgyaltam meg a szlovákiai magyarokkal kapcsolatban.

November 12. Visszatérve New Yorkba, Cs. István jött értem és vitt el a Trianon-konferenciára, ami engem az elkobzott Trianon-cikkem miatt is érdekelt. Ott Király Béla, a konferencia elnöke maga mellé ültetett. A másik oldalon Borsody István ült. A Trianon-kötet kb. 250 oldalasra tervezték, szerzői sorra megtartották előadásaikat. Király már az elején felkért, hogy ismertessem cikkemet. Ezt meg is tettem. - A konferencián találkoztam Nagy Karcsival is, aki közölte velem, hogy 28-án várnak New Brunswickbe.

November 13-án került a kezembe a friss Irodalmi Újság, amely az én honismeretbeli Trianon-cikkemet méltatta bő szemelvényekkel. Ezen a napon sikerült beszélnem Teleki Gézával, akinek megígértem, hogy megküldöm neki az Ugrást.

November 14-én a rádió számára egy kerekasztal-beszélgetésen vettem részt Kiss Sándorral és Hőgye Miskával. Engem arról kérdeztek, hogy mi gyakorolta rám a legnagyobb hatást Amerikában. Azt feleltem, hogy az itt megismert magyarok ragaszkodása az anyanyelvi kultúrájukhoz.

November 15-én Torontóba repültem, ahol a váróteremben Tar Mihály és felesége, valamint Bécsből érkezve, Szépfalusi István és fia vártak rám. Szépfalusi elmondta, hogy milyen kiadványokat jelentet meg. Így például Janics Kálmán könyvének 2. kiadását. - Másnap, vasárnap házigazdámmal templomba mentünk. Az érdekességhez tartozott, hogy az egyházi szolga Jány Gusztáv öccse volt. Nem kis élmény volt számomra Torontóban a református templomban magyar zsoltárokat és a végén a gyülekezettel együtt a magyar himnuszt énekelni.

Másnap az egyetemre mentünk Bisztray György egyetemi tanárhoz, akinek az édesapja a Pázmányon magyar irodalmat adott elő, és 1945-ben tagja voltam az őt igazolóbizottságnak. Így elmondhattam a fiának Szabolcsi Miklós vádjait, amikkel az igazolóbizottság elé állt apjával kapcsolatban, de csúfosan leszerepelt. - Majd elvittek bennünket az egyetemi könyvtárba, ahol megleltem a Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről című munkámat sok más kiadvánnyal együtt. Este az ottani tv magyar adása készített velem felvételt.

Nagy érdekesség volt számomra, hogy Torontó környékén a zöld arany világában a dohánykertészek 50%-a, mintegy 1300-an magyarok. Majd a niagarai kirándulás után november 20-án tartottam előadást mintegy 80 résztvevőnek a Magyar Házban Trianonról. Utána megkérdezték: Vajon ugyanezt az előadást megtarthattam volna odahaza?

Torontói kirándulásaim közé tartozik, hogy megtekinthettem a mintegy 50 holdas Ady-parkot, amit a kanadai magyar munkásszervezet vett meg 1947-ben. Viszont nagyon lerobbant állapotban találtam.

November 22-én, szombaton a Magyar Házban megnéztük a hétvégi magyar iskolát, amely 1973 óta létezik. Eredetileg 42 gyerekkel indított, akkor a létszám már 170 volt. Még az órákra is betérhettünk, és néhány dolgozatot is megnézhettem. Például arra a témára, hogy „mit várok az élettől?”, a VIII. osztályos Egri Zoltán ezt válaszolta: „Sokan az élettől gazdagságot várnak. Szerintem nem rossz dolog gazdagnak lenni, de az egészség az első és a szeretet.”

November 23-án, vasárnap beszéltem gr. Teleki Bélával egy látogatással kapcsolatban. - November 25-én tértem vissza New Yorkba, ahol Püskiéknél találkozhattam a magyar nemzetes Komor Vilmával. Másnap délután meglátogattam Teleki Bélát, aki 1942-44 között volt az Erdélyi Párt vezetője, és a kiugrási könyvemben is szerepeltettem. Jelenleg az Amerikai Erdélyi Szövetség vezetője. Megtudtam, hogy a koronaügy miatt - amelyet Hamza, Held és Nagy Károly helyeselt, hogy Budapestre viszik-kizárták őket az ottani Magyar Házból. - November 29-én még átvehettem Hamza Banditól a Flórának küldött levelet Illyés Gyula jövő évi meghívásáról. Majd a baráti búcsúzkodások után jött a búcsú Amerikától, a Püski házaspártól, Hám Tibortól, akiknek a felejthetetlen két hónapot köszönhettem. És december 1-jén elindultam szép hazámba.


 

Jegyzetek azokról a személyekről, akiknek az életrajzi adatait az eredeti naplóm nem tartalmazta:

Béres Ferenc (1922-1996) dalénekes, Liszt-díjas, Érdemes művész.

Borsody István (Stephen Borsody, 1911-2000) újságíró, főiskolai tanár, a washingtoni magyar követség sajtóattaséja; történelemtanár a pittsburghi egyetemen.

Gombos Gyula (1913-2004), a SZER New York-i tudósítója; író, újságíró, számos kiadvány szerzője.

Hám Tibor (1914-1990): orvos, kisgazdapárti politikus, 1943-ban megalapította a Teleki Pál Munkaközösséget. 1948-tól az USA-ban tartózkodva lesz a Jelenkori Magyar Történelmi Dokumentumok kiadója 1984-ben és 1986-ban.

Hőgye Mihály (1912-1992): református lelkész, történész, az amerikai Radio Information Specialist szerkesztője, a Magyar Köztársaság tiszti keresztjének tulajdonosa.

Kovács Imre (Alcsút, 1913-New York, 1980): közgazdász, politikus, a Nemzeti Parasztpárt volt titkára, újságíró New Yorkban, a Harvard Egyetem történelemtanára, számos magyar és amerikai angol nyelvű kiadvány szerzője.

Nagy Károly (Nyíregyháza, 1934): a szociológia emeritus professzora, számos tanulmány és hat könyv szerzője. A forradalom leverése után hagyta el Magyarországot, Amerikában szerzett BA, MA és PhD diplomát. Több kitüntetést kapott: Kassák Lajos-, Bárczi Géza- és Bethlen Gábor-díj, Nagy Imre-emlékplakett, Magyar Köztársasági Érdemrend. Az MTA köztestületi tagja. Szociológus, a New-Brunswick-i egyetemen a Hétvégi Magyar Iskola egyik alapítója.

Teleki Géza (1911-1983): geográfus, geológus, Teleki Pál volt miniszterelnök unokaöccse, a George Washington Egyetemen a geológia tanára 1950-56-ban.



« vissza