Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Domokos Mátyás levele Csernus Tiborhoz


Budapest, 1997. június 20-án

Kedves Tibor,
hogy egy közhelyes fordulattal kezdjem: nem akartam elhinni, aztán elővettem a képzőművészeti lexikont, felütöttem a (kor-jellemzően rövid) Csernus szócikknél, de még akkor is azt gondoltam, hogy káprázik a szemem, aztán mégis tudomásul kellett vennem, hogy bizony Te is hetvenéves lettél, mint ifjúkorunkban a nagy Generalissimus - fogadd hát szívből jövő jókívánságaimat (akkor is, ha ez alkalomból nem nevezlek „a népek nagy tanítómesterének és bölcs atyjának”, csak az arriére-garde magányos harcosának a poszt-fos-modern vírusokkal vívott állóháborúban, ahogy a fiamtól hallom...). Mi az igazán hihetetlen ebben: az-e, hogy még csak tegnap se volt, s milyen jó volt, amikor ültünk, a kinti zord idő ellen is menedéket nyújtó Dráva utcai műteremben, s belül a mienk volt az egész világ, mert a legfontosabbat azért nem tudták elvenni, vagy az a hihetetlen és képtelen, hogy - és ahogy - az Idő azóta túllépett a fürge ügyeskedők szerint mindenen, amit fontosnak éreztünk, s éreznénk tán ma is? Vagy az a leghihetetlenebb, hogy valami azért - gondolom, Benned is - megmaradt abból az illúzióból, hogy azért minden, amiben hitt és reménykedett az ember, s ami legalább belül tartást adott neki, azért mégsem vált/volt egészen értelmetlenné? Döntsd el, ha ugyan eldönthető, 1997. június 26-án!

Isten éltessen sokáig, s adjon kedvet a festéshez, mert mégis ez a legfontosabb!!!

Katit is, Téged is változatlan szeretettel ölel hű barátod, a „középső lektor”1

Domokos Matyi

(Úgy is, mint a Széchenyi Akadémia ügyv. elnöke)

(Az itt közölt Domokos Mátyás-levél a hagyatékból való.)



Jegyzet:


1 A három lektor: Domokos Mátyás, Réz Pál és Vajda Miklós 1955 elején ígérte meg Csernus Tibornak az akkor újból megnyílt New York kávéház „mélyvizében”, ahol képzőművészek, írók, költők, szerkesztők találkoztak napról napra, hogy modellt ülnek neki Dráva utcai műtermében. Csernust tehetségén túl azért is becsülték, mert imponált nekik, hogy azt a frissen kapott Derkovits-ösztöndíjával a hivatalos ítészek is elismerték. Boldogan vállalták a modell szerepét. Együtt és külön-külön is többször megfordultak a műteremben, és a kép lassan (többszöri letörlés, javítás után) elkészült. Csernus 1957 és 1959 között Párizsban élt, egy rue Jacobon lévő hotelben, Monsieur Gibert-nél. Itt Domokos Mátyás is megszállt Párizsban járván, mert A három lektor elkészülte után sokáig csak akkor láthatták egymást személyesen, ha Domokos Mátyás (a szintén nagyon ritka alkalmak egyikén) Párizsba mehetett. Sok megrendelést kapott Csernus abban az időben Párizsban, főleg a Gallimard Kiadónak készített könyvillusztrációkat. És miután itthon nem vásároltak tőle és nem állíthatott ki (a kultúrpolitika mellőzte), szívesen élt kint. Végül utána küldték Bernáth Aurélt, a mestert, és annak kérésére 59-ben hazajött. De művészetét továbbra is elhallgatás és mellőzés kísérte, ezért újra ki szeretett volna menni, de most már nem akartak neki útlevelet adni! Szólt az érdekében a Gallimard Kiadó képviselője, szólt érte Camus, de nem kapott kiutazási engedélyt. És egyszer a francia nagykövet személyesen egy fogadáson azt mondta Aczélnak: - Miért nem szeretnek maguk minket, miért nem engedik hozzánk Csernus Tibort? - Abeszélgetést követően csöngött Csernuséknál a telefon: 48 órán belül pakoljanak össze, mehetnek! Vissza se jöjjenek! (Aczél György volt a vonal másik végén. Csokits Jánostól tudom.) Csernus Tibor 1964-ben művész feleségével, Sylvester Katalinnal végleg Párizsba költözött. A következő személyes magyarországi találkozásra negyedszázaddal később kerülhetett csak sor. 1989-ben Csernusnak kiállítása nyílt a Műcsarnokban. Ekkor készült Réz Pál lakásán az itt közölt fénykép: rajta a 3 lektor, a festővel együtt. Domokos Mátyás - ahogy a levélben olvasható, a hetvenedik születésnapja alkalmából köszöntötte Csernus Tibort. Barátjával haláláig tartotta a kapcsolatot - levelekben, de leginkább Csernus telefonált Párizsból.



« vissza