Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

"Angyal szállt le Erzsébeten" - Gaál Imre festőművész (1922-1964)

 

Mai festő volt, s minden bizonnyal holnapi is lesz, csak élete maradt a tegnapé.
(Kovács Gyula)


A Pesterzsébeti Múzeum Galériája 1989 óta viseli Gaál Imre nevét. Pesterzsébeti művész volt, szerette és többször is megörökítette képein ezt a külvárosi-kisvárosi jellegű környezetet, s az itt élő sokféle karaktert (pl. Tánc Erzsébet határában, Angyal szállt le Erzsébeten). Mégsem kell szó szerint értenünk mindezt, ne gondoljunk hagyományos tájképre, városképre vagy portrékra. Pesterzsébet és lakói folytonosan változnak, újabb formákat, jelmezeket, álarcokat öltenek. E különleges játék krónikása a festő.

Gaál Imre 1922-ben született Kiskunlacházán, a középiskolát a pesterzsébeti Kossuth Lajos Gimnáziumban végezte. Amikor Nagy Sándor, a hazai szecesszió jelentős mestere a Szent Erzsébet-templom freskóit készítette (1937-1941), az ifjú Gaál Imre is segédkezett a munkákban. S bár nem tudni pontosan, mely jelenetek megfestésében vett részt, bizonyos, hogy a szentély Nagy Sándor készítette középső ablakát két oldalról a Gaál Imre által tervezett üvegablakok szegélyezik. Az ifjú művészt Décsei Géza plébános hívta meg évekkel később erre a munkára. Az ő segítségével kapott megbízást az ötvenes években a mendei templom Loyolai Ignác életét ábrázoló freskóira és az esztergomi oltárkép elkészítésére. Szülővárosában, Kiskunlacházán, a református parókián 1959-ben készítette el a Gályarabok című falképet, melyen számos helyi lakost megörökített.

Az üvegablakok, freskótervek egy része csupán különféle technikákkal készített vázlatok formájában maradt meg, de sokat elárul a művész szín- és vonalkezelésének biztonságáról és a monumentalitás iránti érzékéről. Különösen finom, önálló művekként is értékelhető darabok a mendei freskóhoz és a Gályarabokhoz készült akvarellek és a Zarándokok című freskóterv fekete-fehér ceruzarajz- vázlatai. Az elvonuló alakok beállításának kiegyensúlyozott ritmusa, az arcok kifejezőereje láttán sajnálhatjuk, hogy nem készült el a mű.

Gaál Imre 1943-ban beiratkozott Gallé Tibor szabadiskolájába. 1945-ben a pesterzsébeti fiatalokat tömörítő MADISZ szervezetében a festőcsoport vezetője lett. Ebben az évben vették fel a Képzőművészeti Főiskolára is, ahol Bernáth Aurél növendéke volt. A pesterzsébeti rendőrkapitány Nolipa István Pál, szintén festő és grafikus, felismerte tehetségét, és támogatta őt. 1946-ban ismerkedett meg a helyi MADISZ-műteremben Rátkay Endre festőművésszel, s haláláig tartó barátság szövődött közöttük.

Ebben az időszakban számos megbízást kapott, 1947-ben a főiskolát is abbahagyta, hogy jobban elmélyülhessen az alkotómunkában. Stílusát a különféle klasszikus és kortárs irányzatok iránti nyitottság és egyfajta szintézisteremtő szándék alakította. A hagyományos esztétikai elvárásokkal szemben nem a klasszikus szépség formai megragadása, inkább az elemző értelem által teremtett új szépségideál vizuális megjelenítése izgatta.

Kiállításokon alig vett részt, s 1957-ben megsemmisítette 1945-től készített alkotásai többségét. 1959-ben az Ernst Múzeum Dolgozó emberek között című kiállításán bemutatott Csudajó című képét a Külügyminisztérium megvásárolta. Úgy tűnt, akár elindulhat az ismertség felé. 1960-ban pesterzsébeti művészbarátaival, írókkal, képzőművészekkel megalapították az ÁTLÓK csoportot. A név egyrészt arra utal, hogy a tagok többnyire az Átlós utcában találkoztak, Rátkayéknál. Az alapító tagok Gaál Imre, Czétényi Vilmos, Rátkay Endre, Juhász Sándor, valamint Csillag Tibor és Kárpáti Kamil költő.

1961-ben a Pesterzsébeti Múzeum Tavaszi Tárlatán a korábban már beadott és elutasítása miatt majdnem megsemmisített Csónakavatás című képe is sikert aratott. Ebben az időszakban kirakatrendezőként dolgozott az Úttörő Áruházban. Rézdomborításokból hozott létre egyedi hangvételű reliefeket, s hasonló technikával színpadi díszleteket is készített (pl. Bánk bán, vörösréz lemez). Első önálló kiállítására készülődött, amikor 1964-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Gaál Imre korai halála megakadályozta a művészi pályája kiteljesedését. A torzóként maradt életmű - festmények, grafikák, murális munkák - így is elég impozáns ahhoz, hogy komoly érdeklődéssel figyeljünk rá.

Gaál Imre 1954-ben kezdte el Gyermekjátékok című sorozatát, mely számos befejezetlen darabjával szinte végigkísérte pályáját. Ezek a kompozíciók érzékletesen közvetítik Gaál nyelvezetének konkrét idő és tér iránti közömbösségét. Olykor reneszánsz öltözetű figurák sétálnak pesterzsébeti házak között, vagy éppen csak átsuhannak a téren, miközben mások különféle egyszerű játékok mozdulatait végzik. Ugróköteleznek, karikáznak.

Szintén 1954-ben készült a Sárkányok című alkotás. Ez a mű első látásra számos szürrealisztikus vonást mutat, ugyanakkor jól példázza Gaál stílusának összetettségét. Sziluettszerű árnyalakok, égi és földi szférák összemosódása, sötét és világos kontrasztok, színes és monokróm részletek keverednek a kompozíción, melynek színtere több rétegből tevődik össze számos szimbolikus értelmű léptékváltással. A szürrealisztikus témafűzést expresszív ecsetkezelés, konstruktivista képszerkesztés egészíti ki.

Gaál elemzői művészi mentalitását, képi világát gyakran Gulácsy Lajoséhoz hasonlítják. „...s hangulatilag az a finom nosztalgikus dráma jellemzi, amely Gulácsy Lajos szívszorítóan szép Naconxypánjára emlékeztet” - írta róla Rózsa Gyula. Ebben a vonatkozásban elsősorban ceruzarajzait, portréit kell kiemelnünk.

Kondor Bélával is gyakorta kapcsolatba hozzák a művészetét, különösen rajztehetsége, kompozíciós szerkesztése és az angyal motívum használata miatt. Személyesen is ismerte Kondort, olykor találkoztak is. Egyes munkái, különösen színvilágukban Aba Novák Vilmos, más kompozíciók, az 1964-ben készült, Fák szerkezettel vagy az Emberek és szerkezetek Ország Lili alkotásait juttatják eszünkbe. Nagyra tartotta Henry Moore munkásságát, de alakjai vonalvezetésében, robusztusságában, kubisztikus beállításában gyakorta Picasso hatását is felfedezhetjük.

Gaál Imre művészetében egymásnak feszül a korai reneszánsz hatásokból merítő elmélyült pontosság és a kortárs művészethez kapcsolható, a spontaneitást végsőkig fokozó elnagyoltság. A szürrealizmus A. Breton által megfogalmazott szabad asszociációs módszerét számos magyar kortársához hasonlóan ő is folyamatosan alkalmazta kompozícióiban, melyek ennek ellenére nem sorolhatók a szürrealizmus tipikus áramlatához. Gaál képi nyelve összetettebb, ugyanakkor elvontabb és szűkszavúbb is ennél. A korai reneszánsz mestereinek ihletése mellett a törzsi művészet természetközelisége, keresetlen esetlensége (Vadászat rajz, 1960), az avantgárd számos újítása árnyalja művészetét. Ucello, Mantegna iránti vonzalmát (freskótervek) átszövi a 20. századi festészet számos technikai és szemléletbeli sajátossága, a Max Ernst által bevezetett frottázstól a konstruktivizmus puritán síkszerűségéig. „...legnagyobb érdeme a kísérletezés szenvedélyessége, az új kifejezési eszközök soha nem lankadó kutatása" - írja róla Horváth György 1967-ben.

Művészetének utolsó időszaka, mely e kettétört pálya érett korszakának tekinthető, 1960-64 közé tehető. Ebben az időszakban készült a Noé bárkája, az ún. Pantomim képek, a Panoptikum festmények, a Jó és rossz istenek harca, és többek között néhány cirkusz témájú kép is, valamint a Piros sapkás szoborfej című finom kis kompozíció.

A bárka motívum a Noé-képen kívül több változatban (pl. Csónakavatás, Zöld bárka) is előfordul Gaál művészetében, mint az ember védettségének és egyben kiszolgáltatottságának paradox megtestesítője.

A panoptikum-, a pantomim- és a cirkuszképek szintén egyfajta sajátos létértelmezési láncolat darabjai, ahol a realitás az ismeretlennel, a képzelet és a vágyak világával egybeszőve, időtől, tértől, arányoktól és mértékektől függetlenedve teremt új valóságot. A cirkusz, a clown mint klasszikus művészettörténeti toposz a rokokó korszakig visszanyúlik, de borzongató titokzatossága, csillogása, színes izgalma csupán a 20. században komorul el olykor, társadalmi, szociológiai összefüggésekre is rávilágítva (pl. Picasso, Ensor, Rouault).

A tragikus sorsú Gaál művei öntépő emberi dokumentumok, egy nagy felkészültségű ember küzdelme önmagával és a korral” - írta Németh Lajos.

Gaál Imre halála után 1967-ben először az Ernst Múzeum, majd a Pesterzsébeti Múzeum rendezte meg gyűjteményes kiállítását. 1977-ben a Xantus János Múzeum rendezett kiállítást alkotásaiból, 1979-ben és 1993-ban szülővárosában, Kiskunlacházán találkozhatott a közönség a munkáival, s az elmúlt évtizedekben Pesterzsébeten is számos kiállítása volt. A Pesterzsébeti Múzeum mellett megtalálhatók munkái a Magyar Nemzeti Galéria, valamint a Fővárosi Képtár gyűjteményében.

2007-ben, a művész születésének 85. évfordulóján a Pesterzsébeti Múzeum tulajdonában lévő festészeti anyagból nyílt állandó kiállítása, a nemrégiben megnyitott Rátkay-Átlók Galériában, ahol pályatársa és barátja, Rátkay Endre monumentális festményei is láthatók.



« vissza