Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Reggeli

 

B. Attilának

 

Mártások Mestere híres szakács volt, a manilai Szósz-olimpia Bajnoka, reykjavíki Pácvilágbajnok, a müncheni Aranyszaft Örökös Babérkoszorúsa stb. stb. Szépasszony társasága kellő tisztelettel fogadta. Ettek- ittak ők valamennyien szívvel-lélekkel, de ilyen világhíresség főztjét még sosem kóstolták.
- Eljöhettek volna a hatvanadik születésnapomra.
- Ha tudjuk, s ha hív, mester - válaszolt lágyan Szépasszony.
- Hajaj! - A Mester sóhajtott, s belekezdett meséjébe. - Hatvanadik évemet elérve fölhívtam rég nem látott gyermekeimet, hogy rendeznék egy kis ünnepséget. Fiam milliárdos tőzsdealkusz, lányom még milliárdosabb ügyvéd. A hírre, hogy tényleg hatvanéves volnék, nagyot lelkesedtek a vonal végén. Robi azonnal fölajánlotta, hogy vesz nekem egy Alfa Rómeót, Nikoletta világkörüli útra fizetett volna be.
Elhárítottam ajánlatukat, mert van nekem jó kocsim, de már utálok a dugókban tülekedni, s legszívesebben tündérfalvi házam kertjében etetem a szúnyogokat a diófa alatt. Azt kértem tőlük, hogy jöjjenek el a szülinapomra, s reggelizzenek velem 9 órakor. Ó papa, hogyne, boldogan!
- Nem kért tőlük túl sokat? - Szépasszony gyimesi módra kevert padlizsánkrémet tett a vendég pirítósára.
- Bevásároltam szépen: „halat, vadat, s mi jó falat”, elkészítettem, amit kellett, megterítettem a diófa alatt, s vártam. Vártam és vártam, aztán fél tíz tájban megreggeliztem egyedül.



« vissza