Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Mezőgazdaság-politika, vidékfejlesztés - másképp 2. rész

 

Kilátásaink az EU-csatlakozás után (avagy a kis- és nagybirtok vitája)

A 2002. évi koppenhágai csatlakozási tárgyalások eredményeként hétéves átmeneti időszak vonatkozik a hazai termőföldszerzési korlátozások fenntartására. A hét év lejárta után az átmeneti időszak további három évvel meghosszabbítható, ha a magyar földárak és a már EU-tagállamok földárai közötti áreltérések ezt indokolják. Az EU Bizottság "félidős felülvizsgálata" ha nem találkozik alapos érvekkel, a hét évet felére is csökkentheti (26). Ez idő alatt külföldi természetes személyek nem vásárolhatnak Magyarországon termőföldet, kivéve azok a hazánkban már korábban jogszerűen letelepedett EU-állampolgárok, akik egyéni vállalkozóként legalább három éve életvitelszerűen mezőgazdasági tevékenységet végeznek. Ők a magyar állampolgárokkal egyenlő elbánásban részesülnek, zsebszerződéseiket törvényesíthetik.
Sajnálatos tény, hogy kezdetben a rendszerváltó első polgári kormány a letelepedést és főfoglalkozásszerű gazdálkodást nem kötötte ki a földvételek feltételeként, így a már bérletként, zsebszerződésekkel szerzett hatalmas területek a bérlő - javarészt a termelést csupán távolból, "telefonon" irányító külföldi - ölébe hull. Hasonló módon üt vissza az is, hogy nem kerültek újjáépítésre a kárpótlási folyamat nélkülözhetetlen kellékei, a korábban európai hírű gazdaszervezeteink-intézményeink, áru- és hitelszövetkezeteink, gazdálkodói közös tulajdonú élelmiszer-feldolgozóink - mint a Gazdakörök, HANGYA szövetkezetek, Magyar Központi Hitelszövetkezet (23).
A Koppenhágában 2003 nyarán tartott csatlakozási tárgyalásokon minden országnak lehetősége nyílt, hogy válasszon az EU-támogatások két pillére között (közvetlen támogatások és vidékfejlesztés). Az első pillér igénybevétele esetén a közvetlen támogatásra kijelölt termények után az EU-támogatás 25%-ra csökkentett hányada mellé a kormánynak 30%-os támogatást lehet mellé tennie. A másik pillér - a vidéki támogatás - esetében a kért EU-támogatás 80%-ához a csatlakozó kormánynak csupán 20%-ot kell kiegészítésként hozzátennie. Nemzeti felemelkedésünk és hosszú távú érdekeink szempontjából nézve érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy a kormány miért ragaszkodott a jóval kisebb támogatási forrást jelentő forrásösszetétel elnyeréséhez. Tájékozatlanságból vagy a nagyüzem félreértelmezett segítése miatt?
E döntés következtében a magyar mezőgazdaság helyzete a következő tervciklus kezdetéig - 2007-ig - alapvetően nem javulhat, sőt visszafogja fejlődésünket a 2013-ig terjedő EU tervciklus végéig.
Az Európai Unió agrárpolitikusainak tervei között szerepel az ország GOF (gabona-, olaj- és fehérjenövények) kvótájának 1360 ezer hektárral csökkentése. A Világbank előrejelzése szerint 2040-re a hazai lakosság száma 7-8 millióra csökken. Erre a várhatóan erősen csökkenő élelmiszer-fogyasztásra kívánja az EU néhány fejlett agrárgazdaságú tagállama a hazai mezőgazdasági termelést sorvasztani.
Az állam adminisztratív apparátusa ezzel egyidejűleg indokolatlanul növekszik, ennél is nagyobb a pazarlása. Az EU-csatlakozást megelőző szavazás hírverésére - tájékoztatás helyett - a "mákosguba" gügye ötlete csak riasztotta a gondolkodó vidéki lakosságot. Erre a közpénzekből 700 millió Ft-ot pocsékoltak. A pártok választási ígérgetései következtében, az utolsó másfél év alatt az államadósság 200 milliárd forinttal emelkedett (5). A minisztériumok állománya 2000. és 2004. évek között 23,5%-kal, a helyettes államtitkárok száma 65 főről 75 főre emelkedett (20).
Az állattartás hatékonyságának növelése érdekében állami költségvetésből és vidékfejlesztési forrásokból kellene az Alföld aszályos területeinek öntözését kiépíteni, a gyepgazdálkodást korszerűsíteni . [A nyilvántartott gyepterületeknek 2000-ben csupán 27%-át kaszálták, 28%-át legeltették, a többi parlagon hevert, gyomosodott (21). A Hortobágyi Nemzeti Park 40 ezer hektárnyi, javarészt összefüggő legelőinek kihasználtsága még az országos átlagnál is kedvezőtlenebb (27).] Az öntözésre berendezkedett gazdaságok képesek lennének azt a szójamennyiséget megtermelni, melyre az élelmiszer- és édességiparnak szüksége van, a baromfi-, sertés- és tejgazdaság fehérjeellátásához nélkülözhetetlen. A szántóföldi művelésre kevéssé alkalmas területek erdősítésével a vidéki munka nélküli lakosság foglalkoztatása mérsékelhető.
A jelenlegi kormány mezőgazdasági politikája adott újabb lendületet a városba vándorlásnak. A mezőgazdasági lakosság a vidékfejlesztés segítségével nem jutott kedvezőbb anyagi és szociális feltételekhez.
Amint azt 1994-ben Lengyel László megjósolta, nekik a szociálliberális kormány dél-amerikai sorsot szán.

Ebek harmincadján a magyar állattenyésztés


A 90-es évek kezdetétől állandó vita tárgya, hogy a nyugat-európai, nálunk sokkal nagyobb állami támogatással előállított állati termékek behozatala elől - melyek még kiviteli támogatást is élveznek - érdemes-e elzárkózunk? Ott 3 hónap a szavatossági idő, nálunk 6 hónap. Ezt az időrést kihasználva élelmes kereskedőink és áruházi láncaink ezeket a termékeket olyan áron szerezhetik be, melyen azt sehol előállítani nem lehet! Szemforgató hivatalnokaink a WTO-ra hivatkozva kiadják a behozatali engedélyt. Ezért élelmiszer-behozatalunk évről évre nő. 2003-ban - USD-ban számítva - élelmiszer-kivitelünk 52%-át eléri a behozatal. Ez egyeseknek busás kereskedelmi hasznot hajtott, a magyar állattenyésztés pedig évről évre válságosabb helyzetbe sodródik, képtelen talpra állni. Tehénállományunk 1990 és 2000 között felére csökkent, a tej- és tejtermék-fogyasztás 145 liter körül kullog.
Ezalatt a palackozott víz és üdítőital-forgalmunk tizenkétszeresére emelkedett. A 80-as évek végén 11,5 millió volt az ország hízósertés-­ termelése, ebben az évben (2004) feltehetően 3,5 millióra esik vissza. A baromfitenyésztésben foglalkoztatottak válságos helyzetéről bárki olvashat a sajtóban, nem is részleteznénk. Hovatovább a kertészetek és biotermelők szervestrágya-szükségletét sem képes egyre fogyatkozó állatállományunk fedezni, mert létszáma a háború utáni szintre zsugorodik (9). Ugyanakkor Hollandia dunántúlnyi területen 10 millió, Dánia Magyarországnál kisebb területen 23 millió sertést állít elő! A korábban közel 200 ezernyi főt foglalkoztató állattenyésztés sorvasztása ellentétes a nemzeti érdekekkel.
Ezzel is magyarázható a mezőgazdaság, kiváltképpen az állatitermék-előállítás szerepének fokozatos leértékelődése.
Kénytelenek vagyunk egyre több terményt, egyre kevesebb vágóállatot és egyéb feldolgozott állati terméket külpiacokon értékesíteni. Úgy tűnik, a korábbi kormányok is keveset tettek a mezőgazdaság gyarmatosítása ellen, a mezőgazdasági termékek hazai feldolgozásának fejlesztése érdekében. A jelenlegi kormány a magyar vidéknek nem támogatója, a mezőgazdasági termékekre, mint nyersanyagra épülő iparágak elsorvasztása sem aggasztja, sem az ebből következő fokozódó munkanélküliség.

Termelésszerkezet és érdekeltség

EU-csatlakozásunk küszöbén a magyar agrárgazdaság számos szerkezetváltási gonddal küzd. Egyidejűleg kell megfelelő választ fogalmazni piacfejlesztési, piacszabályozási és vidékfejlesztési feladatokra. Csak így váltható valóra a fogyasztás élelmiszerbiztonsága és a környezet védelme is.
A rendszerváltás időszakában derült ki, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek rendkívül sérülékenyek, és fokozottan kitettek a politikai döntéseknek. Amennyiben egy-egy nagy termelőszövetkezet vagy állami gazdaság tönkrement, felszámolódott, akkor egy-egy egész település vagy településcsoport lakói tömegesen váltak munkanélkülivé, mert a mezőgazdasági nagyüzem volt a környék fő munkaadója. A kisebb üzemméretek esetén több gazdaság marad talpon, éli túl a válsághelyzetet, sikerül termelési irányt váltania.
A mezőgazdasági nagyüzemek érdekeltségi rendszere is korszerűsítésre szorul, mert jelenleg kizárólag érdekviszonyokra épül, a vidékfejlesztés igényeit figyelmen kívül hagyja . Széles tulajdonosi kör jellemezte a volt termelőszövetkezetekből alakult társaságokat.
Ezekben a tulajdonosok száma gyorsan fogyatkozik, az alkalmazottak száma pedig nő. Az Európai Unió nem támogatja a vállalati gazdálkodást folytató, bérmunkán alapuló nagyüzemi méretű termelést, mert a tisztességes gazdasági versenyt torzítja. Ezt rögzíti a 2006-ig érvényes EU 2000/C28 Közösségi Iránymutatás.
A TÉSZ-ekbe (termelő és értékesítő szövetkezetek) csoportosuló gazdák súlyos értékesítési gondokkal szembesülnek. A gazdák és más közös vállalkozásokban érdekelt termelők többsége előtt teljesen nyilvánvaló, hogy a kiutat csak a termékpályás összefogás jelentheti.
Ha a gazdálkodók önállóságukat meg akarják óvni az alaptevékenységük eredményességét javító és termékeiket piacra segítő társulásokban, egyedül a szövetkezeti jogi keret jöhet számításba. Minden más gazdasági társasági forma esetében az alapító tagok kivásárolhatók, kiszoríthatók a vállalkozásból. Így előbb-utóbb nem a tagok számára fontos üzem-kiegészítő tevékenység és átvételi garancia ügye, hanem a gazdák családi vállalkozásaitól érdekeltségben elszigetelődő tőkehozadék a meghatározó (23).
Az értékesítés biztonsága és az elérhető jövedelem felső határa meghatározó mindegyik termékpálya esetében. Mégsem elegendő a jó minőségű termék, a megfelelő hatékonyságú termelés, a kedvező költség, illetve az erőteljes támogatás. A megvalósításhoz érdekérvényesítő piaci szervezetre van szükség.
Az Európai Unió tagországaiban a római szerződéstől (1957) kezdődően folyamatosan figyelmet fordítottak a termelők piaci szerveződésének hiányából adódó hátrányok felszámolására. Tudatos fejlesztő munka valósult meg termelői csoportok és szervezetek létrehozására, működésüket több éven át támogatták. EU-harmonizációs feladataink soron következő gazdaságpolitikai része, hogy a zöldség-­ gyümölcs TÉSZ-ek mellett más termékpályán működő termelői csoportok is részesülhessenek kiemelt támogatásban. Ennek alapját teremtette meg a 85/2002 (IX. 18) FVM rendelet.

Sürgős tennivalók

Mit sem ér az EU-tagság számunkra, ha a kormány nem hoz olyan jogszabályokat, mely a kölcsönösség elvén alapszik, és nem folyósít olyan összegeket, melyből a magyar mezőgazdaság talpra állítható és versenyképessé tehető. Nemzeti Mezőgazdasági Önvédelmi Program (NÖP) kidolgozására van szükség, mely a pártok békés megegyezésén alapszik, hosszú távú stratégiai célok megvalósítását tartja feladatának.
A NÖP-nek tartalmaznia kell az EU-csatlakozás taktikai lépéseit is. Ez a nemzeti mezőgazdasági stratégia azonban csak akkor lesz sikeres, ha:
- a szakigazgatási hálózat ezt végrehajtja,
- az oktatás és kutatás kiszolgálja. Ebben tekintsük példaként az USA-t!
A jelenlegi és a később kormányzásra kerülő pártoknak tudomásul kell vennie, hogy az élelmiszeripart és az élelmiszer-kereskedelmet előbb államosítani kell, majd meg kell teremtenie a mezőgazdasági termelés-feldolgozás-forgalmazás korábbi kölcsönös egymásrautaltságát.
Az ismert anekdota jut eszünkbe, miszerint amikor Ferenc József és Deák Ferenc között a kiegyezési tárgyalások folytak, a király türelmetlenül felkiáltott: "Ha egyszer rosszul gomboltuk be a kabátot...". "Vagy újra kell gombolni, vagy a gombokat levágni és újra felvarrni" - riposztozott bölcs derűvel Deák. Jelenleg hasonló megoldás vezethet ki e zsákutcából.
A termőföld a nemzet közös vagyona, mely a lakosság 7-8%-ának egészséges és tisztességes megélhetési életformát kínál.
A mezőgazdaság által termelt nyersanyagok élelmiszerré, élvezeti cikkekké, egyéb ipari termékekké feldolgozása és forgalmazása a lakosság további 8-10%-ának teremt foglalkoztatást. A magyar mezőgazdaság rendelkezik elsősorban a nemzetgazdasági ágak közül a termeléshez szükséges erőforrásokkal.
Olyan földtörvény-módosításra van szükség, melyben a nemzetközi földforgalom esetén is a kölcsönösség és viszonosság elve érvényesül.
Kiterjed az EU tagországaihoz hasonlóan a termőföld forgalmára, bérletére és öröklésére egyaránt. A jogutódlásnak nem szabad az örökösök gazdálkodásból megélhetését, termelői és beruházói biztonságát veszélyeztetni. Csak annak a hazai, illetve külföldi állampolgárnak legyen földbérletre, vagy vásárlásra, illetve gazdálkodásra joga, aki:
- ott tartósan letelepszik,
- fő jövedelmi forrása a gazdálkodásból származik,
- megfelelő szakképzettséggel rendelkezik.
Érvényt szerez annak az EU-elvárásnak, miszerint a gazdálkodásra a jövőben több feladat vár, nevezetesen:
- Jó minőségű, szermaradványmentes, egészséges élelmiszer-­ nyersanyag, illetve élelmiszer előállítására vállalkozik.
- Eleget tesz a társadalmi és szociális kötelezettségeknek, nevezetesen védi és kíméli a környezetet, gondoskodik a nemzeti és paraszti hagyományok megőrzéséről, fenntartásáról és ápolásáról.
- A vidékfejlesztési támogatások címen kapott állami segítséget gazdálkodása, környezete, lakóhelye, életkörülményeinek fejlesztésére fordítja.
Olyan földbirtokszerkezet kialakítására kell törekedni, melyben a középbirtokosok - családi gazdaságok - adják a tulajdonosok és a mezőgazdaságilag hasznosítható területek döntő többségét, mert egy ilyen birtokszerkezet teszi lehetővé a nemzetállam velük szemben jogosan érvényesülő követelményeit. Az elkövetkező években ennek a birtokszerkezetnek a tanyatelepítését, tagosítását és egyéb járulékos beruházásait vidékfejlesztési forrásokból kell támogatni. Ez a birtokméret alkalmas a globális világpiac gyorsan változó kereslet-kínálatához megfelelő szervezettség esetén rugalmasan alkalmazkodni.
Így növelhető a terület lakosságeltartó képessége és egyúttal árukibocsátása is igazán kedvező szintre.
A hajdani élelmiszer-gazdaság talpra állítása kölcsönös érdekeltségi láncának újralétesítése nélkül elképzelhetetlen. Olyan termékpályás szövetkezeti hálózat felépítése szükséges, mely a termékek közös tárolását, beszerzését-értékesítését, a termékek feldolgozását, a termékek szakadatlan fejlesztését, és új piacok kutatását egy-egy integrációban végezze (miként ez az integráció Nyugat-Európában is működik).
Egy ilyen integráció létrehozása nélkül a mezőgazdaság - a törpe- és nagygazdaság egyaránt - jelenlegi gyarmati helyzetén nem könnyíthet, a hasonló integrációt kiépített nyugat-európai országok mezőgazdasági termelésével eleve versenyképtelen.
Ezért e szövetkezeti hálózatnak nem csupán a tároló- és feldolgozóhelyeket, hanem a takarmánykeverőket és állattenyésztési telepeket is közös beruházásban kell létrehozni és közösen kell üzemeltetni.
Az elmúlt másfél évtizedben létrehozott termelési integrációk - terméktanácsok, mezőgazdasági kamarák -, mert a termelés-feldolgozás-forgalmazás egymással ellentétes anyagi érdekekbe ütköztek, ezért eleve nem felelhettek meg az eredeti elvárásoknak.
A földtulajdonosok érdekvédelme csak akkor lehet hatékony, ha a tagság felsorakozik a maguk által választott érdekvédelmi szervezet vezetői mögé . Érdekeiknek hol az állammal, hol a multinacionális kereskedelmi szervezetekkel szemben csak így szerezhetnek valóban érvényt. Így kaphatnak termékeikért tisztességes árat. Akkor joggal számíthatnak a jelenleginél alaposabb állami tájékoztatásra, újabb rendeletek és törvények eddig alig alkalmazott előzetes társadalmi vitájára. Ezért sem javasolható egyik politikai párthoz tartozásuk sem. Az érdekvédelmi szervezeteken belül célszerű rétegszervezetek létrehozása is (törpe-, közép- és nagyüzem tulajdon szerint).
Gazdabank. Ennek alapja lehet a ma már Vidék Bankjaként is elismert takarékszövetkezeti hálózat. Minden nyugat-európai országban van olyan nemzeti tulajdonban lévő bankhálózat, mely rövid és hosszú távú kedvezményes hitelekkel képes ellátni a gazdatársadalmat. Folyamatos beruházások, a technológiák szakadatlan korszerűsítése nélkül nem lehet sem korszerű, sem jövedelmező módon termelni. Az ehhez szükséges indulótőkét a jelenlegi helyzetben ehhez az államnak kell rendelkezésre bocsátani, mert annak idején a magyar szövetkezeti hálózat tőkeállományát, bolthálózatát, tárolóhelyeit térítés nélkül kobozta el, és azóta sem juttatta vissza.
Az ország szántóterületeinek legalább 30%-át az ország aszályos, alföldi területein öntözhetővé kell tenni. Ez ad termésbiztonságot a folyamatos piaci kínálathoz, teszi lehetővé a hazai szójatermesztés kiszélesítését, hazai szükségletének teljes fedezését. Ennek működtetése is társasági - szövetkezési - alapon képzelhető el.
Ehhez azonban olcsóbb öntözővízre van szükség, mert ami kifolyik az országból a folyókon, azért semmi sem folyik be az államkasszába.
A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) végrehajtása lehetővé teszi a Tisza-völgy - az ország területének egynegyedén - az ártéri apasztó tározóinak szabályozott vízkivételét. Az ártéri tájnak jellegzetes földhasznosításával és vidékfejlesztésével együtt kell megvalósulnia.
A tájgazdálkodásnak - a természeti értékek megőrzését - főfoglalkozást, vagy kiegészítő megélhetést, a helyi közösségeket megtartó életminőséget kell megteremtenie.
Jelenleg 120 ezer hektáron folyik környezetkímélő - ökológiai - gazdálkodás, melynek az állam egymilliárd Ft támogatást nyújt.
A várható hozam értéke 12-13 milliárd Ft, ennek 85-90%-a külpiacokon értékesíthető. A terület 41%-a gyep, 25%-án gabonát, 11%-án olajos magvakat és fehérjenövényeket, 7%-án pillangósokat, 2%-án szőlőt és gyümölcsöt, 2%-án zöldségféléket, 12%-án vetőmagvakat, gyógy- és fűszernövényeket termesztenek. Ez a terület 2006-ig 400 ezer hektárra növelhető. Jóllehet ez a terület még tovább bővíthető, különösen az ökológiai állattartás területén kihasználatlanok lehetőségeink .
Az államnak olyan társadalmi szervezeteket kell támogatnia, amelyek széles körű mozgalmat szervezve a hazai eredetű egészséges élelmiszerek elsődleges fogyasztása mellett szállnak síkra.
Ösztönözni kell a hazai hungarikumok számának és előállításának a növelését, de ezeket le is kell védetni, és külpiacokon is megfelelő hírverésről kell gondoskodni.
A nyugat-európai polgárosult parasztság egy igen fontos segítője az ingyenes szaktanácsadási-hálózat. (Ezt a hálózatot kívánta az első kormány a falugazdászokból létrehozni.) Dániában pl. ennek a hálózatnak a feladata új fajták, új technológiai módszerek kipróbálása stb. Feladata a növényvédelem, pályázatokban nyújtott segítség, ingyenes könyvelés, mely az adóbevallásnak és az országos statisztikának is alapja, tehát - teljes körű (komplex) tanácsadását követeli meg. Az évek óta kialakult hazai gyakorlatot, hogy a falugazdászok munkája csak adminisztratív szolgáltatásokra korlátozódik, meg kell szüntetni. A vidékfejlesztés címen pályázható támogatásokat is az ő segítségükkel, szakszerűen és alapos tájékozottság alapján kell benyújtani.
A gyengébb termőképességű - a szántóterületek 10-15%-át kitevő - lejtős és homokterületeket erdősíteni, a szikeseket visszagyepesíteni szükséges. A területek egy részének visszaerdősítése mérsékelheti az öntözéssel együtt a nyári kánikulát, elősegíti a levegő nagyobb páratartalmát, az éjszakai harmatképződést. A teljesen elavult legelőgazdálkodást ugyancsak vidékfejlesztési forrásokból kell korszerűsíteni. A jelenlegi "iparszerű", kizárólag szántóföldi takarmányokra alapozott tejtermelést is részben célszerű olyan tájakra visszatelepíteni, ahol azt a legeltetésre is lehet alapozni. A nagy összefüggő legelőterületek - de a kisebbek is - csak körülkerítve, korszerű - szakaszos legeltetés - éjjel-nappali hasznosítása esetén tehetik a hazai húsmarha-és juhtartást is versenyképessé, illetve gazdaságossá. A korszerű állattartás a legelők egy részének öntözését is szükségessé teszi. Helyre kell állítani a vidék vagyonbiztonságát is, mert az állatok legelőn éjszakáztatása az elharapódzott állatlopások miatt ma egészségesebb tartásukat is akadályozza.
A Föld országai közötti fejlettségbeli és fogyasztásbeli különbségek miatt egyre erősebb társadalmi feszültségek kibontakozására kell számítani. Egyes országokban tapasztalható a szűkebb felső rétegek fokozódó pazarlása; az alsóbb rétegek leszakadása. Ennek megelőzésére a munkalehetőségek vidéki bővítése sürgős belpolitikai feladat.
A magyar politika, de az IMF és a Világbank irányítóinak is érdemes Platón huszonhárom századdal ezelőtti, de ma is igen időszerű megállapítását alaposan megfontolni: "Az igazságtalanság viszályt, gyűlölködést és harcot, az igazságosság ellenben egyetértést hoz létre az emberek között". Az EU korábbi tagországokkal azonos esélyegyenlőséget kell az új belépőknek is kiharcolniuk. "Nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság van az emberért" (David C. Korten).

 


Hivatkozott irodalom:

 

Alvincz József (2003) Agrárkérdések a magyar föld védelme. IV. 30. Vitaanyag XVIII. évf. 4. sz., 5-24. l.
Bogár László (2003) Magyarország és a globalizáció. Osiris Kiadó, Budapest 447. l.
Böröcz József (2004) A félperifériás kapitalizmus. Népszabadság, március 6., 4. l.
Cséfalvay Zoltán (2003) Lehet-e még mélyebbre süllyedni. Magyar Nemzet, december 13., 6. l.
Czettler Jenő (1945) Agrárpolitika. Stephaneum, Budapest 1945. 49. l.
Ditz, Heinrich (1867) Die Ungarische Landwirtschaft. Verlag Otto Wie­ gand, Leipzig
Dorgai László - Miskó Krisztina (1999) Az Európai Unió új vidékfejlesztési politikája. A falu XIV. évf. 3. sz., 61-70. l.
Horn Péter (2000) Az állattenyésztés fejlesztésének néhány kérdése. Állattenyésztés és Takarmányozás Vol. 49. No 1., 3-12. l.
Ihrig Károly (1941) Agrárgazdaságtan. Gergely, Budapest, 185. l.
Korten, David C. (1997) Tőkés társaságok világuralma. Magyar Kapu Alapítvány, Budapest, 480. l.
Márton János - Szeremley Béla (1997) Hiányzó nemzeti intézményünk a termékpályás szövetkezet. A falu. XII. évf. 3. sz. 83-89. l.
Nagy Bálint (2003) Vidékfejlesztés. Agrárkamara kiadványa, Budapest, 240. l.
Nagy Bálint (2003) Az Agrárium lehetőségei és feladata a vidékfejlesztésben. A falu. XVIII. évf. 3. sz., 5-15. l.
Németi László (2003) A magyar agrárgazdaság az ezredfordulón. Szaktudás Kiadóház, Budapest, 201. l.
Papócsi László - Takács József (2001) Megtiport falu. Belvárosi Kiadó, Budapest, 117. l.
Romány Pál (2001) Az agrárpolitika 12 pontja. Gazdálkodás XLV. 2., 3-20. l.
Romány Pál (2002) Kortársunk az agrárpolitika. Szaktudás Kiadóház, Budapest, 340. l.
Roszik Péter (2002) Az ökológiai gazdálkodás helyzete Magyarországon. Kézirat
Sárközy Tamás (2004) Az íróasztal magának csinál munkát. Népszabadság, január 24.
Stefler József (2003) Csatlakozás után. Magyar Állattenyésztők Lapja XXXI. 2., 6-7. l.
Stiglitz, Joseph E. (2003) A globalizáció és visszásságai. Napvilág Kiadó, Budapest 274. l.
Szeremley Béla (2003) EU-konform termelői csoportok szerepe a vidékfejlesztésben. A falu XVIII. évf. 2. sz. 45-46. l.
Szűcs István (2001) Magyarországi agrárszerkezet. Magyar Tudomány. No 1. 15-23. l.
Tanka Endre (2001) Megmaradásunk a föld. Kairosz Kiadó, Budapest, 150. l.
Tanka Endre (2003) Mi lesz veled magyar föld? Valóság 10 sz. 1-30. l.
III. Világörökség elvárásai. Magyar Tudomány. No 12. 1495-1510. l.
Veress László (2001) Falvaink balsorsa. Valóság 9., 54-64. l.



« vissza