Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Közélet, vallomások, zeneélet

 

A tehetség pszichológiája

 

Már fiatal korban bizonyos boldogság, gazdagság érzése. Nem kér senkitől semmit, mert érzi, hivatása adni, és egyre adni. Önmagában érzi egy életre szóló energiákat és forrást: nem vár kívülről, másoktól. Ezért bizonyos egocentrikus, mert ő valóban egy világ középpontja. (Torz, sőt szánalmas, gyászos, nevetséges változata a nemsikerült művészéletnek vége felé számtalanszor megfigyelhető, mert a legtöbb művészélet nem sikerül!) Ezért az átlagember könnyen önteltnek, szerénytelennek stb. fogja tartani a tehetséget, aki pedig belsőleg annál alázatosabb, szerényebb, mennél igazibb, mert annál inkább tudja, mily nehéz a célt elérni. - (Wagner: „Beethoven”)
De ez a külső formája: ebbe már bele kell nyugodni. (Beethoven: szolgák asztalához nem akart leülni gróféknál.) Ezt el lehet viselni azért, amit nyújtanak. Ebben ma már senki sem kételkedik, hogy a művészet nagy érték az emberiségnek.
Lássuk most már, hogy alakul a tehetség külső értéke. Többnyire szerencsétlenül, üldözés, közöny, mellőzés, hiszékenység, naiv gyermeklélekkel való gyalázatos visszaélések. Olvassuk csak a művészek életrajzait! Mozart! Anyagi gondok, nyomor. Végül betegség és kétségbeesés a szokott kísérője, ha nem volt elég szerencsés idejekorán távozni. Ilyen életnek (a művészi alkotás emésztő rázkódtatásait azoknak, akik nem élték át, sohasem lehet megmagyarázni) a legerősebben felszerelt fizikum sem tud soká ellenállni. A legtöbb fiatalon pusztul el. Az öregkort ért művészeknél kivétel nélkül szerencsés körülmények, robusztus szervezet, egy jó élettárs stb. A 20. század művelt országok belátván, a művészet életszükséglet, legalább a művészek egy részének anyagi ellátását felvették programba. (Anglia, Németország, Franciaország hány állás?)
Azonban ez állások betöltésénél az emberi gyarlóság (közrejátszik?) Mennél inkább Keletre, annál kevesebbet kérdik az arravalóságot, első az összeköttetés.
Tehetséges embernek nincs összeköttetése. Nem is keres. Érzi magában: érvényesülnie kell, ha becsülettel dolgozik. Azért másra nincs gondja.
De meg hiányzanak belőle azok a jellembeli tulajdonságok is, amelyekkel összeköttetést lehet szerezni. (Eysenhardt!) Kutyabarátok elsősorban arra tanítják a kutyát, hogy hátsólábon állva farkcsóválva „kérjen”. Igazi kutyanevelők tudják, mennyire megromolhat a kutya egyenes, férfias jelleme. Nem őrzi a házat, mert a tolvaj szalonnabőre leveszi őket. Magyarország telistele van már ilyen farkcsóváló kutyákkal!
A tehetségtelen ember korán megtanulja a farkcsóválást, mert tudja: e nélkül felkopik az álla. Innen az a sajátságos tünet, hogy nagyszámú, minden produktív tehetség híján született ember nagyszerűen érvényesül az életben!
A tehetség családja nem befolyásos: azoknak az ősenergiáknak kiérlelésére, amelyek az alkotáshoz szükségesek, vagyontalan családok kemény élete alkalmas. Puha jólét egy-két generációja elsenyveszti. A tapasztalat.
Jelleme nem kutyaszerű: modora nem behízelgő: nem kér, nem szolgalelkű, nem hízeleg: honnan legyen összeköttetése?
Minden tehetség szerez önzetlen, sőt néha fanatikus barátokat. Mennél bátrabb, erősebb, annál kevésbé vannak ezek a befolyásos rétegekből.
A magyar arisztokráciának volt egy kora, mikor korlátlan lehetőségek (embere) a legbátrabb művészi tehetségekhez vonzódott.
Ez a kor letűnt, megszűnt a magyar arisztokrácia is. Kihalóban van, s rég elhagyta a magyar kultúrában még 50 év (előtt is) elfoglalt vezető szerepét.
Nemzedékek puha jóléte vagy közéleti munkája elsenyveszti.
Kétféle művész van (a világ előtt egyforma). Nincs is más különbség, mint két dió közt, amelyik egyike (!) üres. Kívül egyforma. Az átlagpolgár, az úgynevezett rendes foglalkozású ember gyanakvó ellenszenve a művész iránt áhítatos simogató szeretet ahhoz az elszánt gyűlölethez, mellyel az üres dió üldözi a teli diót.
Idegbaj: újabb felfogás (szerint?) nem segít a bróm, lecitin hydrokrapic... vizesborogatás. Tisztára lelki. Egyik ok s földi igazságban (?) Látniok kell, hogy míg ők valósággal éheznek, a kevés rendelkezésre (álló?) száraz kenyeret náluk alábbvaló ügyes kapaszkodók ragadják el.
30 év múlva világosan tehetséges de lelkibeteg és egészséges de tehetségtelen.
(A magyar közönség egy része úgyis még a 100 év előtti romantikus képet őrzi a művészről: futóbolond.) Már látom, fiatal zenészeink tehetséges része már majd mind beleesett ebbe a lelki betegségbe.
A mi időnkben másképp volt. Mihalovich Ödön 1) vérség (?) 2) szellemarisztokráciák (közt?) nőtt fel. Neki kor nem volt akadály, ha valakit tehetségesnek tartott. Bartók, én 25, mások. Weiner Leó meg éppen kiskorú volt még, mikor az országban elérhető legmagasabb zenei polcra jutott. (1920 óta új tanárok életkora összege?)
Nem sok dicsőséget fognak szerezni az országnak Itthon? Mindegy. Ki tud itt különbséget tenni üres és teli dió közt? Talán csak a közönség. De nincs alkalma, ritkán kerül elé... Ha olyan tehetség, menjen külföldre...
Sportban: feltétlenül győz a tudás. Miért? Mert az utolsó futballnéző meg tudja ítélni? Ordít. De ki tud nálunk zenét megítélni? A zenei analfabétizmus oly nagy, hogy...



« vissza