Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

In memoriam Mistéth Endre

2006. július 21-én eltemettük a Farkasréti temetőben Mistéth Endrét, a kiváló mérnököt, az 1945–47-es demokratikus szakasz utolsóként köztünk maradt miniszterét és a néhány héttel korábban elhunyt, a legnehezebb körülmények között is hűséges feleségét, Ludányi Esztert. Sajnos az elektronikus média nem tartotta említésre méltónak az eseményt, s a pártok sem mutattak részvétet az esettel kapcsolatban. A szakmai méltatók mellett régi politikus társaként egyedül Horváth János fideszes padsorokban ülő képviselő vett részt e nem mindennapi férfiú temetésén, s állította elénk emberi példaképként. Mindezt azért tartjuk szükségesnek szóvá tenni, mert Mistéth Endre azon kevesek egyike, aki a 20. század mindkét totális diktatúrájának aktív ellenfele volt, így elvárható lenne, hogy a mai demokratikus pártok tagjai nagyra értékeljék példáját. Kiváló mérnök volt, 1945 előtt már műegyetemi oktatói múltja (tanársegéd, majd adjunktus) és magánirodai tevékenysége is volt. A politikába csak akkor kapcsolódott be, ha úgy érezte, hogy használhat ily módon hazájának. Először a náci megszállás idején, a Magyar Függetlenségi Mozgalom és a Kiss János vezette katonai ellenállás keretében, másodszor pedig a háború után az újjáépítés és a demokráciaépítés szolgálatában. Mindkét esetben Kővágó József hívására, s mindkétszer a Kisgazdapárt égisze alatt. Gondolkodására és elvhűségére jellemző, hogy az 1990-es demokratikus fordulat után azért maradt távol a politikai közélettől, mert pártjának bázisát, a paraszti osztályt Kádárék szétverték, s úgy érezte, hogy a kisgazda alapon való politizálásnak nincs társadalmi bázisa.
Egyébként is politikai ambíciók nélküli politikus volt, aki a náciellenes illegális harcban hazafias kötelességből és nem politikai célok érdekében vett részt. 1945-ben újra kellett hívni, hogy az újjáépítés szolgálatába állítsa kiemelkedő mérnöki tudását. Ő volt a tervezője az első „állandó pontonhídnak, a felrobbantott Margit hidat pótló Mancinak, s az első, több mint tíz évig használt, Kossuthról elnevezett „állandó szükséghídnak. Óriási munka volt ez, mert az akkori anyaghiányos időkben egyes részeket naponta újra kellett tervezni, mert kiderült, hogy a beépítésre alkalmas anyag nem áll rendelkezésre. Az 1945-ös választások után először az Iparügyi Minisztérium államtitkára, majd a Nagy Ferenc-kormány építés- és közmunkaügyi minisztere lett.
Amikor 1947 elejére nyilvánvalóvá vált a kommunisták számára, hogy politikai úton nem képesek megszerezni a hatalmat, elhatározták, hogy a legnagyobb demokratikus erőt, a Kisgazdapártot egy konstruált perrel szétverik. E célt szolgálta az úgynevezett „köztársaság-ellenes összeesküvési per terve. Ennek a pernek lett egyik vádlottja Mistéth Endre. Letartóztatása előtt ugyan megígérte Rajk László, hogy ha lemond a miniszteri székről, akkor nem lesz bántódása, de természetesen ez üres szó maradt. Kihallgatásának második napján Péter Gábor közölte vele, hogy letartóztatják, de délután hatig elengedte, hogy átadhassa az ügyeket a minisztériumában. (Nyilván azért, hogy alkalma legyen megszökni, s így mindent rá lehessen kenni a perben.) Mistéth ekkor felkereste Nagy Ferencéket, s tájékoztatta őket kihallgatásáról, s értésükre adta, hogy Rákosiék nem őrá kíváncsiak, igazi céljuk a Kisgazdapárt vezetőinek eltávolítása a politikai életből. Péter Gábor legnagyobb meglepetésére hat órára visszament az Andrássy út 60.-ba.
A per folyamán kihallgatása előtt közölte a tanácsvezető bíróval, hogy ha az asztalon lévő felvevőkészüléket nem kapcsolja ki, akkor ő kizárólag a kommunista pártot leleplező mondatokat fog mondani. Dr. Jankó kénytelen volt a követelésnek eleget tenni, így viszont a vádlott elérte, hogy a rádió nem közvetíthetett tendenciózusan összevágott szöveget a perről. Tehát határozott, kemény ember volt Mistéth Endre még fogolyként is. Nem csoda, ha Arany Bálint, a per egyik fő vádlottja visszaemlékezéseiben így írt róla: „Mistéthről mindenki tudta – főleg a hatóságok –, hogy semmiféle vonatkozásban nem hajlandó megalkudni elvei és az igazság rovására.”
Első fokon három és fél évre ítélték, másodfokon – távollétében – ezt hatévi kényszermunkára emelték, később még ezt is meghosszabbították. Több mint nyolcévi rabság után szabadult 1955. április 4-én, de 1958-ig rendőri felügyelet alatt állt. Formális jogi rehabilitációja azóta sem történt meg.
A szakma nagy szeretettel fogadta vissza. Az Uvaterv, majd a Vízügyi Tervezőiroda munkatársa lett. Innen ment nyugdíjba 1978-ban ágazati főmérnökként. Ország- és világszerte hidak és más létesítmények dicsérik tervezőmunkáját. Például a heluani Nílus-híd, az iraki Garmat Ali híd vagy a ferihegyi 2. számú hangár. Azok az alkotások, amelyekben vezetői befolyása érvényesült, felsorolhatatlanok. Számtalan tudományos cikke, tanulmánya jelent meg, rendszeres szaktanácsadói tevékenységet és oktatómunkát végzett. Néhány évvel ezelőtt jelent meg Méretezéselmélet című nagy jelentőségű műve. A műszaki tudományok doktora, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Soproni Egyetem tiszteletbeli doktora, címzetes egyetemi tanár, Széchenyi-díjas.
Politikai érdemeit 1946-ban a Szabadságrend ezüst fokozata, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillagokkal, 1996-ban a Szabad Magyarországért Érdemkereszt, végül 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje kitüntetéssel ismerték el.
Természetesen bántották az ellene felhozott hamis állítások és vádak, és perbeli kihallgatása során vissza is utasította őket. Különösen mélyen érintette az a megállapítás, hogy a Magyar Közösség, melynek tagja volt, fajvédő és antiszemita szervezet. Még 1998-ban is vitába szállt a Mozgó Világ szerzőjével, aki szerint a közösség „fajmagyar rasszizmus” alapján állt. Gosztonyi Péterre hivatkozott, aki szerint „náci- és bolsevikellenes titkos társaság volt a Magyar Közösség, s kifejtette, hogy célja a magyarság érdekeinek szolgálata és védelme volt, ami egy országban sem hibáztatható. Megemlítette, hogy egyik vádlott-társa, a zsidó és illegális kommunista Weishaus Aladár a per folyamán kijelentette: „Büszke vagyok, hogy ezek között az emberek között kerültem megmérettetésre. A faji jelleg meghatározó voltát pedig saját személyével cáfolta, hiszen ősei nem Árpád ivadékai, hanem francia hugenották és görög-szerb származású emberek voltak. S neki még az sem jutott eszébe, hogy megmagyarosítsa a nevét.
Végül szólni kell feleségéről, Ludányi Eszterről. Nem csak azért, mert egyszerre temették el férjével, hanem főleg azért, mert társadalmunk nem eléggé, sőt talán egyáltalán nem méltányolja azoknak a magyar asszonyoknak a nagyszerű helytállását, akik évekig azt sem tudták, hogy él-e, hal-e férjük (vagy fiuk), de bátran és hősiesen kitartottak, gondoskodtak családjukról a primitív kommunista vegzatúrák ellenére. Hűségesek maradtak nemcsak férjükhöz, de férjük eszméihez is, ami nem volt könnyű a börtön falain kívüli „szabad világban. Ilyen asszony volt Ludányi Eszter, s legalább halálakor fejezzük ki tiszteletünket, melyet őszintén érzünk iránta, és rajta keresztül minden hasonló sorsú magyar asszony iránt.
Mistéth Endre és Ludányi Eszter: két nagyszerű ember hagyott itt bennünket, pedig ilyenekre lenne szükség igaz emberekben szegény korunkban!



« vissza