Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Kiállítás egy régi magyar várban

A Magyar Szent Korona Országainak 1907. évi helységnévtára szerint Városszalónak kisközség Vas megye felsőőri járásában 1160 lakosa, nagyobbrészt német ajkú. Közel fekszik a máig sokak által gyógyulás céljából látogatott Tarcsafürdőhöz (Tatzmannsdorf), és mindössze öt km távolságra van Máriafalvától, melynek középkori templomát Steindl Imre rekonstruálta. S noha Steindl hasonló alkotásai közül Vajdahunyad vára és a kassai Szent Erzsébet-székesegyház ismertebbek, merészelem állítani, hogy a mai Mariasdorf kis falusi templom a Steindl életművének egyik legmegragadóbb mesterműve. Roth Miksa üvegfestményeivel együtt nemrég rekonstruálták, ezeken Árpád-házi szentjeink sora látható. És a városszalónaki várból át lehet látni a mintegy 10 km távolságra a hegyoldalban mutatkozó Borostyánkő (Bernstein) várára is, melynek kapualja arab és német nyelven utal arra, hogy itt született Almásy László, a neves Afrika-kutató, sportrepülő és író. Városszalónak nemes környezetben a Kőszegi-hegység nyugati oldalában, egy kis patak mély völgye mentén helyezkedik el. Nemrég visszanyerte a középkorra visszanyúló városi rangját (Stadt Schlaining). Ezt minden tekintetben meg is érdemli. Kis főtere és főutcája, kultúrát tükröző archívuma méltók várához. A várban pedig kiállításokat rendeznek, egyszerre többet is. Idén az egyik a Titokzatos kelet nevet viselte.
A Kelet a gazdagság birodalma, ezt Szamarkand, a Selyemút, a keleti fűszerek egyaránt tanúsítják. A Kelet veszedelmeket rejt, innen jöttek a hunok, az iszlám, a törökök és a kommunizmus is. A Keletet regék övezik (ezeregy éjszaka meséi). A Kelet a legkülönfélébb kultúrák bölcsője illetve közvetítője: az arab írás és számok, különféle vallások és tudományágak (köztük az orvostudomány), továbbá hangszerek és a lovaglás művészete mind ezt bizonyítják. Amihez hozzá kell fűznünk, hogy a lovaglás évezredeken át a lehető leggyorsabb közlekedésként szükségszerűen művészi teljesítmény rangjára is emelkedett.
Ha a kiállítást rosszindulatú kritikával illetném, azt kellene mondanom, hogy tücsköt-bogarat összehordtak a vár öt termébe és egyik folyosójára. Lenint és Maót, Mithrast és Buddhát, szibériai rénszarvas által húzott szánkót és népi kosárfonókat, a napkeleti bölcseket és az európai bővítés által érintett keleti országok futballeredményeit. De akármilyen bizarr ez a válogatás, ha jóindulatúan bírálom a kiállítást, akkor azt kell róla megállapítanom, hogy ilyen kis területen egy ekkora fogalomnak tömörebb és tökéletesebb átfogását el sem tudtam volna képzelni. Hozzá kell fűznöm, hogy a vár és kiállításai alapítványi kezelésben működnek, anyagi lehetőségeik korlátozottak. Azt mutatják be, amihez költségkímélő módon (szép kifejezés) lehetett hozzájutni, és annyit, amennyi a kijelölt termekbe befért.
Mire ezek a sorok megjelennek, a kiállítás már csak néhány hétig (október végéig) tart nyitva. Ezért az olvasók nagyobb részének inkább a várban a jövő évben rendezendő kiállítások megtekintésére nyílik majd lehetőség. Előre kell bocsátanom, hogy a kiállítás messze elhagyta a geográfiai értelemben vett keletet. Hiszen bemutatott a közép-és dél-amerikai ősi népek köréből is mindenféle érdekességet. A hangsúly tehát legalább annyira volt a titokzatosság az egzotikum fogalmán volt, mint a keletén. Valahogy a titokzatosság és a Kelet összefonódnak. Ami a kiállítás egyik leginkább elgondolkodtató vonása. De semmiképpen sem az ősi népek kezdetleges tárgykultúrájára összpontosítottak a rendezők. Kiemelkedik a különböző vallásokban eltérő rítusban tisztelt Isten. Dominál a különböző kultúrák és geográfiai adottságok diktálta különleges praktikum is. A kiállítás alapvető eleme a civilizáció nélkül is magas értéket produkáló társadalom, az ismert történeti idők folyamatában, a világban mintegy egyenletesen elhelyezkedve.
A nap keleten kel, a föld kelet felé fordul. A Szentföld tőlünk keletre van, templomaink arra orientáltak. (Az orient szó is a latin oriri igéből származik). De mi magunk is a földteke keleti oldalához tartozunk, ha a Greenwich-i délkört tekintjük választóvonalnak.
A kiállítás – rögtön az elején – külön foglalkozik velünk, magyarokkal: az európai népek közül egyetlenként. Mondanivalója: Magyarország a keresztény nyugat legkeletibb országa. A magyar politikusok és művészek gondolatvilágában a kelethez illetve a nyugathoz kötődés közötti egyensúly megtartása régóta fontos feladat. A magyar a modern nyugatot tartja mintaképnek, noha ez a nyugat veszélyezteti kultúráját. Ez ellen védekezve került szembe a Habsburg-uralommal is. A magyarok a keletet gyakran az ellenállással és a nemzeti függetlenséggel azonosítják. Ázsia a védekezés során lépett elő misztikus őshazává, s ha a nyugat veszélyezteti a magyar kultúrát, a keleti ősök közé szellemileg visszavonulhat. Kelet népe. De attól a Kelettől, amit nyugati szomszédaink Európa fejletlen peremének tartanak, attól a magyar távol tartja magát. Érdekes, sommás ítélet.
Az arab világ és az iszlám természetesen a kelet egyik meghatározó tényezője, mely talán időszerűbb, mint keletkezése óta valaha is. Ezzel a kiállítási katalógus címoldali idézete foglalkozik, mely Bámbéry-t idézi, 1877-ből. A név minden bizonnyal elírás és az idézet a nagy magyar orientalista, Vámbéry Ármin (1832–1913) írásaiból származik. A prófécia szinte félelmetes és az idézet nyilván tendenciózus: A moszlim Kelet félig álomba merült, de végül is fel fog ébredni. Az újjáéledt iszlámot, melyet eddig csak hiú regének tartottunk, a sajátos politika a történések előterébe szólítja. Hatalmas tényezővé fog alakulni, amelyről túl okos diplomatáinknak eddig csak nagyon halvány fogalmaik vannak. India északi területein, a gigantikus Kína birodalmának nyugati végében, Arábiában, Perzsiában és Törökországban, a Kaukázusban és a Volgánál, mindenütt ahol a létében veszélyeztetett iszlám bosszú-szelleme már meg is mozdult, a szunnyadó oroszlán fel fog ébredni. A kiállítás katalógusának közel másfél évszázada elhangzott mottóját idéztem, nem aktuálpolitikát írok.
És hadd soroljam a kiállítás néhány fontos darabját: Salamon király jeruzsálemi templomának bemutatását, egy nagyméretű, szép imaszőnyeget. Napsugarakkal átszőtt menyasszonyi ruhát Siwa-ból. Carnuntumban feltárt Mithras-szentély kőtöredékét. Egy tibeti védőisten-álarcot. Sárkányképekkel átszőtt kínai ruhát. Zarathustra arcképét. Egy Buddha-koronát. Japán áldozati kelyhet. Afgán sakktáblát. Kínai orvosságosszekrénykét, egyiptomi tamburint. És egy burmai templom fából faragott kapujának részletét (mely engem különösen megkapott). Mindez csak kivonat.
A kiállítás egyik tablóján kilencven szó szerepel, melyeket a német nyelv az arabból vett át. A legnagyobb részük más nyelvekben is használatos, így a magyarban is: Admiral, Albatros, Algebra, Almanach, Amalgam, Amulett, Aorta, Arsenal, Atlas stb, stb. Csak kezdet az ABC sorrendjében.
Bizonyára lehet ennek a kiállításnak a témájához hasonló összeállítást készíteni a másik három égtájról is, de a titokzatos jelző – úgy hiszem –, az a kelet sajátossága marad.
Úgy látszik a kiállítás rendezői – remélem joggal – számítottak az európai újraegyesülés időpontjával egybeeső rendezvény révén a Vas megyei és magyarhoni látogatókra is, mert a rendkívül színvonalas és teljességre törő német nyelvű katalógusban rövidített angol és magyar nyelvű szöveg is olvasható!
Kissé talán messze kanyarodtunk az egykor Vas megyéhez tartozó Városszalónak vár műemlékének látogatásánál a műemlék méltatásától. De amikor a kiállítás megtekintése után rengeteg lépcsőt megmászva feljutottam a pazar körképet nyújtó említett toronyba, pillantásom a közeli Rohonc (Rechnitz) sziluettje mögött a Szombathely környéki területre esett. A szép nyári délután messzire lehetett látni. Kelet felé. Meggyőződésem, hogy ez a vár a legmegfelelőbb pont volt ennek a kiállításnak a megrendezésére.



« vissza