Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

A vasbeton mestere

A magyar mérnöktársadalom idén egyik jelentős történeti személyiségére emlékezik: 80 éve halt meg Zielinski Szilárd, a vasbetonépítés hazai úttörője, az első magyar műszaki doktor. És az idén ünnepli alapításának 100. évfordulóját a Magyar Mérnöki Kamara is, melynek első elnöke Zielinski volt.
A lengyel származású apa feltehetően politikai emigrációval került Magyarországra, Constantin névre keresztelt fia Mátészalkán született, 1860. május 1-jén. Ezt követően az apát mint pénzügyi tisztviselőt Gyöngyösre helyezték, itt kezdte az ifjú a gimnáziumi tanulmányait. Később Budára kerültek, itt érettségizett 1878-ban. Tanulmányi eredményei a nagy reményű ifjaknál többnyire már korán mutatkozó tehetségre ezúttal alig utaltak, Zielinski Szilárd gyenge tanuló volt. Szorgalma csak a műegyetemi előadások hallatán a mérnöki tudományok iránt felébredt érdeklődéshez kapcsolódott, saját emlékezései szerint igyekezett pótolni, amit korábban hanyagságból mulasztott. Így 1884-ben már kitűnő minősítésű mérnöki oklevelet szerezhetett. A szünidei munkáknál az akkori Magyarországon, főként vasútépítéseknél dolgozott: 1879-ben a Kassa–Oderbergi Vasútnál rajzoló, 1880-ban a gyulai Államépítészeti Hivatalban kisegítő mérnök, 1881-ben a Budapest–Esztergomi Vasút nyomjelző munkáit készíti, 1883-ban a Munkács–Beszkid-határszéli vasút építésénél díjtalan mérnökként segédkezik. Kitűnik ebből, hogy egy pályakezdő mérnök 120 évvel ezelőtt milyen különféle vidékeken, tájakon, népek között ismerkedhetett a leendő munkaterületekkel. Mert Zielinski építőmérnöki alkotásai majd valóban a Kárpátoktól az Adriáig hirdetik mérnöki tehetségét.
Zielinski Szilárd a vasbetonépítés hazai úttörői közé sorolható. Mihailich Győző professzor jogosan nevezte őt a vasbetonépítés apostolának. A vasbetonépítés az 1850-es években sarjadt, leginkább Franciaországban, ahol Joseph Monier (1923–1906) francia ezermester-kertész kísérleteivel indult az új építőszerkezet világhódító útjára, és a szabadalom révén sokáig Monier-Bau néven volt ismert. Fokozatosan, évtizedek munkájával és kísérleteivel ismerték fel a szerkezet nagy lehetőségeit. A vasbetétekkel erősített és a vasbetétek okszerű elhelyezésével húzó és hajlító igénybevételekre korábban alkalmatlan betonelemeket immár széles körben alkalmazhatták különféle építési munkákhoz. A vasbetonépítés elsősorban a hagyományos tégla- és kőszerkezetekkel nehezen vagy gazdaságtalanul megvalósítható, az iparosodás és urbanizálódás miatt éppen a 19. század végi fejlődés által megkívánt új építési feladatok teljesítésével terjedt el: silók, raktárak, tornyok mellett hidak voltak azok a kezdeti vasbeton építmények, melyekre a világ felfigyelt. Amikor Zielinski Szilárd mérnöki oklevelét megszerezte, a párizsi Francois Hennebique mérnök építőcége volt a vasbetonépítés fejlődésének legelismertebb vállalkozása. 1892-ben kapott szabadalmat a máig alkalmazott monolit vagyis egybeöntött vasbeton szerkezetek építésére. A szabadalom lényegét a szerkezetek pontos számításon alapuló méretezési elméletének kidolgozása jelentette, amit világszerte az építőmérnökök kezdtek alkalmazni. Zielinski az 1900. évi párizsi világkiállítás alkalmával ismerkedett meg az Hennebique vasbeton-építési rendszerrel, és felvette Francois Hennebique-kel a kapcsolatot. Megszerezte a rendszer magyarországi alkalmazásának jogát. A Zielinski-iroda vasbetonmunkáinak tervei így kezdetben még a párizsi irodában készültek, de Zielinski csakhamar módosításokat hajtott végre azokon, főként jobb, tetszetősebb építészeti hatás érdekében.
A Zielinski-iroda Magyarországon megvalósított legjelentősebb vasbeton szerkezetű alkotásai a kőbányai (1903), a szegedi (1904) és a margitszigeti (1912) víztornyok, a lágymányosi hengermalom, a Brassó–Fogaras vasútvonal két völgyhídja (1907). A kőbányai víztornyot 1968-ban elbontották. A szegedi és a margitszigeti víztornyoknál Zielinski érdeme, hogy a létesítmények célszerűségén és az új vasbeton konstrukció tökéletességén kívül – a markáns építmények városképi jelentőségét felismerve – ügyelt ezek korrekt építészeti megjelenítésére is. Szegeden Korb Flóris építész, a Margitszigeten épült toronynál pedig Ray Rezső építész közreműködését vette igénybe. Meg kell emlékezni arról is, hogy Zielinski irodájában Jemnitz Zsigmond mérnök, főnöke irányítása mellett, végezte el a statikai számítások egy részét. Mind a szegedi, mind a margitszigeti víztorony jellemzője, hogy a tartály hengertestét alátámasztó építménytörzset keretekkel tagolt tartóoszlopok szegélyezik, ezek határozzák meg mind a két víztorony tetszetős architektúráját. Ezeken kívül mintegy 23 további víztorony terve készült Zielinski irodájában. A már említett víztornyokon kívül víztárolókkal, medencékkel, zsilipekkel, gátakkal és csatornákkal gazdagította a vízépítési műfajt.
A vasbetonépítés hőskora egybeesett az első nagy gabonatároló silók építésével, Zielinski irodájában hétnek készültek tervei. A legismertebb a lágymányosi hengermalom épületegyüttese, mely a silón kívül a lisztraktárt is magába foglalja. A három sorba épített, mintegy 1500 vagon búza befogadására alkalmas 35 henger-tömb 1911-ben épült fel.
Zielinski Szilárd tervei alapján építették fel a forgalomnak 1908-ban átadott Fogaras–Brassói helyiérdekű vasút két Sinka-völgyi hídját. Úgy hiszem, ezek képezik a jeles magyar mérnök életművének építéstörténeti tekintetben legértékesebb munkáit. A nagyobbik a Cigányvölgy felett vezetett át, 167 méteres hosszúságban, középső nagy nyílását 60 méter fesztávolságú vasbeton ívtartó képezi. Az ördögvölgyi kisebbik viadukt, (mintegy kilométernyi távolságban a nagyobbiktól) közel 100 méter hosszú, középső nagy íve 36,4 m fesztávolságú, a hídon 250 méteres körívben vezet a vasúti pálya. A hidak tervei 1907-ben készültek, ekkor ilyen fesztávolságú vasbeton ívhidat vasutak részére még sehol sem építettek. A nagy áthidalás mindegyik viaduktnál enyhén szétterpesztő, egymással rácsként összekötött két vasbeton ívből áll. A hidak szerkezeti kialakítása tehát úttörő volt, értéküket nagyban növeli örökszépnek nevezhető esztétikus megjelenésük. Az 1960-as évekig a hidak mindennemű károsodás nélkül betöltötték szerepüket, ekkor a román vasutak vonalkorszerűsítésre kényszerültek, mert az egykori helyiérdekű vasutat fővonallá építették át. Az új nyomvonal a Sinka-völgyhidakat elkerüli, de a hidak állnak. 1996-ban, a magyar vasutak 150 éves jubileuma alkalmából a magyar televízió részére forgatott emlékfilm készítőinek e sorok szerzője ajánlotta a hidak megörökítését is. A rendező ennek eleget téve stábjával a helyszínre utazott. Ott épp egy román pásztor terelte át nyáját a cigányvölgyi hídon. Fél évszázad után a jeles technikatörténeti emlékeknek – elismerés azért, hogy megtartották őket – így jutott új feladat. Meg kell itt említeni, hogy Zielinski ezt az úttörő és korában éppen ezért merésznek nevezhető alkotást csak úgy tudta megvalósítani, hogy a MÁV felelős vezetőinek bizalmát élvezve az építtető is vállalta az újszerű megoldás rizikóját. Nemkülönben elismerés illeti a kivitelező vállalkozót, Schiffer Miksa mérnököt is. A világ közvéleménye mégis hálátlan, a svájci Räthische Bahnnak tulajdonítja az első nagy fesztávolságú vasúti hidak építését, pedig az ugyancsak neves angwieseni híd építésére csak 1912–1914 években került ott sor.
Noha Zielinski életművének kiválóságát az utókor elsősorban a vasbetonépítéshez kötődő alkotásaiban látja, pályafutása során, és kivált annak kezdetén ettől merően eltérő munkákkal is foglalkozott. Így vízépítéssel, csatornázással, városrendezési problémákkal, vasútépítéssel. Az urbanisztika csakúgy fiatal tudományágnak számított a 19. század végén, s a népesedő városokkal a háttérben ezeknek a műfajoknak a jelentősége egyre nőtt. A 19. század végén, a Gesamtkunstwerk fogalmával párhuzamosan az urbanisztika egyesítette az építési, a közlekedési, a tájrendezési, a szociológiai kérdéseket, technikai vonatkozásban szükségszerűen hozzájuk sorolta a közművesítések műszaki problémáit. Ennek felismerése tükröződik azoknak a témáknak a sokaságában is, melyeket Zielinski 1897-ben megkezdett kétéves európai tanulmányútja során – a feltörő vasbeton-építési elméletek és gyakorlatok mellett – érdeklődéssel tanulmányozhatott.
Röviden áttekintve: Zielinski Szilárd irodája az ország egész területén részt vett a helyiérdekű vasutak tervezésében és építésében. Közel harminc hévnek tűzte ki a nyomvonalát (tracirozás), némelyiknél részt vett az építésben és a kivitelezés műszaki ellenőrzésében is. A legjelentősebb köztük a Kisküküllővölgyi, 115 km hosszú vasút (1897) és a Temesvár–Lippa–Radnai hév 64 km hosszú vonala (1897). Nemcsak vasbeton, hanem jelentős vas- illetve acélszerkezetű hidakat is tervezett a Zielinski-iroda, köztük ismert a budapesti Városliget Nádorszigeti hídja, mely az ezredévi kiállítás alkalmából létesült. Zielinski készített terveket a budapesti Ferenc József és Erzsébet hídak építéséhez is, de nem ezek valósultak meg. Végül, de nem utolsósorban jelentős a magasépítési tevékenysége is, melynek sorában főleg vasúti fűtőházak, motorkocsiszínek, autóbuszgarázsok, villamos remízek és ipari csarnokok szerepelnek. Az egykori Arad–Csanádi Vasutak néhány áruraktárát (Battonya) a MÁV műemlékként őrzi. A Zielinski-iroda részt vett néhány jelentős budapesti középület tartószerkezetének tervezésében, így a Zeneakadémia és a Petőfi Sándor utcai főposta esetében is.
Zielinski Szilárd lett a Magyarországon avatott első műszaki doktor. A király 1901-ben ruházta fel a budapesti Műegyetemet a doktoráltatás jogával, ezt követően készült el a doktorálás szabályzata. Még annak az évnek novemberében Zielinski benyújtotta Budapest forgalmi viszonyainak rendezése témában értekezését, és tanártársai előtt kitüntetéssel megvédte azt. Ennek jelentőségét az utókornak abban kell látnia, hogy ezzel a példával a Műegyetem megnyitotta az ambiciózus és tehetséges magyar mérnökök előtt a rangot adó műszaki doktori cím megszerzésének lehetőségét.
A jubileum alkalmából jelent meg Hajós György építészmérnök könyve Zielinski Szilárd – a Magyar Mérnöki Kamara első elnökének élete és művei címmel. A munka a szerző több éves eredményes kutatásainak köszönhetőn minden részletre kiterjedő pontossággal állítja elénk az egyik legnagyobb magyar mérnök egyéniségét. A szerző mégsem vész el a részletekben, már a kötet átlapozásánál is szembetűnik, melyek voltak Zielinski életének legfontosabb állomásai, munkásságának legfigyelemreméltóbb alkotásai. Ez az írás is, mely Zielinski gazdag életpályájának legfontosabb vonásait kívánta bemutatni, elsősorban Hajós György könyvére támaszkodik.
(Hajós György: Zielinski Szilárd. Logod Bt. kiadása a Magyar Mérnöki Kamara támogatásával, Bp., 2004).



« vissza