Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Az álmok királyi útjain

 

Anya álmok

 

Minden egyes kultúra megteremtette magának az Ősanyát, a Nagy Anya Ideált, ő az átkaroló, a tápláló, a mindent megbocsátó, a fenntartás nélkül szerető, a segítő, spirituális, hatalmas asszony. És mellette mindenkinek létezik a földi édesanyja, aki a testében kilenc hónapig hordta, majd erre a világra szülte.
A csecsemőkor idején még egymásra fényképeződött lelkünkben az archetipikus Nagy Anya Ideál és a földi anyánk képe. Mintha egy lenne a kettő. Pedig bizony nem így van. Lassan, lassan jövünk rá erre, gyakran érzelmi konfliktusok, keserves csalódások eredhetnek abból, ha a kamasz vagy felnőtt lelkében nem bír szétválni a kétféle lény. Ha valaki azt várná el szegény, esendő földi anyától, amivel csak a hatalmas ősanya rendelkezik. A földi anya jelentős megbízatást kap, mennynek és pokolnak iszonyú súlya lesz a vállán: a felelősségé. Ő a természetes anyánk, ha szerencsénk van, akkor mater spiritualis, a lelkünk anyja is – de jó, ha nem vetítjük rá az Ősanya, a Nagy Anya Ideál természetfölötti képét.
Mari 22 éves, szép nő, finom arcú, jó alakú, jó modorú, értelmes. Zenei középiskolába járt, ott érettségizett. Mióta vissza tud emlékezni, szülei alkoholizáltak, a család életvitele zavaros, sokszor botrányos volt. Nem kapott otthonról biztatást, tanácsokat, igazi gondoskodást. 16 éves korában egy nála műveletlenebb férfihez költözött, aki nem dolgozott rendszeresen, inkább Mariból élt: s a kislányt beajánlotta pornófilmeket gyártó ismerőseihez és ezzel jó jövedelemhez jutottak. Mari közben leérettségizett, tanulmányait nem folytatta. A második férfi, hasonlóan az elsőhöz, ugyancsak alacsonyan iskolázott, ő is Mari pénzéből élt. 19 évesen Mari elszökött tőle, külföldre került, és hostessként jól jövedelmező álláshoz jutott. Később itthon lakást vásárolt, és tartalékpénze is van. Azért keresett fel, mert alaposan fel akarja dolgozni nehéz gyerekkorát, a zavaros pornográf színésznői múltját. Most új szakaszát kezdi életének, szakmai tanfolyamokra jár, és rendezett, tiszta életet akar megalapozni.

Mari álma (1)
Ravatalozóra emlékeztető hely, körülötte nagy kert, a kertben körös-körül kis, üvegfalu házak, mellettük földes terület, de azokban se fű, se virág. Be lehet látni a házakba, némelyik üres, másikban már laknak, és ott virág is lehet. Valakivel sétálok, akinek nem látom az arcát, azt mondja, itt sokáig kell várnunk, míg be tudunk jutni, ez olyan, akár a tranzit. Bőröndöket cipelünk. Érzem, itt mindenfelé halott emberek vannak, akiket nem lehet látni. Ekkor sietni kell, repülőgépre szállni. Ellenőrzés, engem átengednek, mert semmi csomag nincs nálam, visszafordulnék a csomagjaimért, de nem engednek, valaki nevet, bolond helyzet. Végül egy csomagot visszakapok, a többit nem, mert azokban bizonyára tilos holmik vannak. Az a valaki átölel, és azt mondja, szeret.
Ravatalozás, halál, temetőre emlékeztető kert, ezek a végső búcsúzást jelzik. Ha általában úgy értelmezzük a házat, vagy a lakást, mint az álmodó személyiségének jelképét, akkor itt a sok kis ház talán az álmodó személyiségdarabjait ábrázolja. Törékenyek, hiszen üvegből vannak, és átláthatóak. Később tapasztaltam, hogy ez az átlátni valamin, belelátni képesség Marira határozottan jellemző. Olyan hely ez, mondja az álomban valaki, talán az álmodó őrangyala, ahol sokáig kell várni, talán arra, hogy az álmodónak új és társadalmilag elfogadott egzisztenciája legyen. Talán azért olyan ez a hely, mint a tranzit, mert az egész élet csupán átmenet, és az álmodónak várni kell, halála még messze van, hiszen nagyon fiatal.
Az álmodó úgy érzi, itt mindenfelé holt emberek vannak, de nem lehet látni őket. Talán a múltra utal itt a tudattalan, ami már nem látható, de hatásaiban létezik. Az álmodó számára már holt a saját filmes múltja, amivel le akar számolni, de mellette az ősökre is utalhat, akiket – saját őseinket – meg kell keresni lelkünk mélyén, ha identitásunk, énképünk újjáépítéséről van szó.
Az álom második részében már elindulnak a repülőgép felé. Megjelenik tehát a jármű, amely az álmokban gyakori jelenség, ha az álmodó váltani, változni kész állapotba, döntési helyzetbe kerül. A beszállás előtt némi huzakodás van, nem vihet magával minden csomagot, mintha a tudattalan azt üzenné: múltad minden relikviáját jobb, ha hátrahagyod, talán azok között vannak tilos eszközök, amelyek a rendezett és tiszta életben nem alkalmazhatók. Az álom befejezése biztató, valaki átöleli, és azt mondja, szereti, talán az őrangyala, a jó szelleme, talán a Self, vagyis személyiségének legmélyebb magva.

Mari álma (2)
Barangolok egy faluban, embert nem látok, de tudom, valahol itt vannak. Romos ház, ráismerek, ez anyai nagyanyám háza volt. Öcsém jön, Mari, mondja, nem tudom a lakáskérdést megoldani, de igen, felelem, mindent lehet, ha van akaratod. Visszamegyek a romos házhoz, fel fogom építeni, gondolom, hiszen a vályogtéglák jó állapotban vannak. Nekifogok, kivertem az egyik falat, látom, a háznak nincs alapozása. Ahogyan erre gondolok, hirtelen lett ott egy hatalmas gödör, és ebbe betont öntök. A csöveket is kiszedem a falból, jön egy férfi és segít. Vasakat hengerelünk. Tető alá hoztam a házat, sokáig gondolkozom, mivel fedjem be, végül zsúppal fedtem, az illik a faluhoz. Rettentően elfáradtam. Álmomban tudtam, a telek, amire építkezem, az anyámé volt.
Ismét a múlt, a családi múlt, ezen a tájékon barangol az álmodó. A nagyszülő háza, amit újjá akar alkotni, mintha önmaga alapjait szeretné lerakni, és megépíteni a házat az öröklött gének tégláiból, betonjából, csöveiből, hiszen a vályogtéglák jó állapotban vannak. Bizakodás ez a saját akaratban, a szorgalomban, az elszántságban. Mari értelmezése szerint ez az álom, az otthonteremtés régi vágya, az otthont ősi és nagy dolognak gondolja, amiért meg kell küzdeni. Az ő szülei nem küzdöttek meg ezért, nekik sose volt otthonuk, csak egy infernális hely, ahová gyerekkorában aludni járt, ahonnan tizenhat éves korában lelépett. Álmában élvezte az építkezést és használta az eszét, tudta, csak magára számíthat. Ekkoriban lélekben már leszámolt anyjával, sokat beszélt az alkoholizáló, lumpen anya közönséges, visszataszító magatartásáról és szeretetének hiányáról. Mégis az álomban Mari tudja, hogy a föld, amelyen építkezik, az anyjáé.
A következő álmot Mari horrorisztikusnak mondja. Ebben jelenik meg a mitikus Nagy Ideál Anya alakja. És egy rövid időre az apa.

Mari álma (3)
Régi birtok, apai nagyanyámé, hegyre fölfelé megy a telek, löszfal, túlvilági hangulat, de nem félek. Testvérem velem van, kicsi, védenem kell. Anyánk jön felénk, de nem a valódi, hanem egy hatalmas, gyönyörű alak, különös lepelben, karját kitárja. Valaki mindig előkerül, aki megvéd tőle, de nem értem, miért kellene engem védeni ettől a szépséges és hatalmas nőtől. Apám haldoklik, és azt mondja, azért, mert anyád gonosz és kiszívja az erőd, és apa meghal, ezzel mintha megváltotta volna anyát. Anyám megváltozik, felszáll magasra, bánja, hogy amerre járt, ott minden kipusztult. Sokan halnak meg körülöttem, de miért, kérdem nagyanyámtól. Ekkor elhangzik az álom üzenete, valaki azt mondja, ennek így kell lennie és őseink majd segítenek a túlvilágról.
Ismét a felmenők birtoka, földje, telke jelentkezik. Talaj kell az álmodó talpa alá, bár a löszfal nem nagyon szilárd, de felfelé emelkedő. A lepelbe burkolt, szép és hatalmas asszony, aki kitárt karokkal közeledik, nem a valódi anya, talán az archetipikus Nagy Anya Ideál. Az apa félti a gyereket ettől a nőtől, még nem igazán érthető, hogy miért.
A halálával valamiképp megváltja az anyát. Irracionális mozzanat ez, de az álmokban elfogadható. Az anya megbánja vétkeit, és mintha végül megdicsőülne, az apával együtt felszáll a magasba, talán az álmodó, bár lelkében leszámolt az anyjával, itt mégis megbocsát. Sokan halnak meg az álmodó körül, mégis bizakodó a befejezés, valaki azt mondja – talán a jó szelleme, vagy a Self –, hogy ennek így kell lennie, és őseink segítenek a túlvilágról.
Klienseim álmaiban ritkán jelenik meg az apa. Mari álmában is csak egy pillanatra. Nem vizuálisan, inkább úgy számolt be róla az álmodó, mint jelen lévő gondolatról vagy szándékról. Ám fontos és igazi apai szerepben jelentkezett! Védelmezte a lányát. Az apák lényeges feladata: a védelemről gondoskodni és a különféle vészes helyzetekben megóvni a család tagjait. Ez volt a dolga már a kardfogú tigris idején, amikor barlangokban éltünk. Nagyobb fizikai erejével elháríthatta a vadállatok vagy az idegen törzsek támadását. Mari álmában az apa egy másik, nagyon imponáló feladatot is elvégez: megoldja a nehéz problémát, a bűnbocsánatot. Mintha megváltaná a földi anyát a lányával szemben elkövetett bűneitől. Ezt sem lehet látványként szemlélni, hanem gondolatként jelenik meg a megoldás, Mari megbékélése anyjával. Ekkor aztán a szülők együtt felemelkednek a magasba, mintegy megdicsőülnek. Mintha itt megoldottunk volna egy súlyos mentálhigiénés nehézséget: a felmenőinkkel szemben táplált harag, düh, gyűlölet érzelmi zavarát. Ez kártékony érzés. Megbontja identitásunk egységét, mert én-azonosságunkhoz hozzátartoznak szüleink és múltunk pszichikus élményei és emlékei. Ha ezek keservesek, zavartak maradnak, az olyan, mintha megkövesedett zárványok lennének a folyóban, akadályozzák a fejlődést és a lélek szabad áramlását. Tudták ezt már az ősi időkben: tiszteld anyádat és apádat, hogy hosszú életű lehess a Földön – ez íratott az ószövetségi kőtáblára, ez lett a negyedik parancs, és ma is érvényes. Csakhogy ha a szülőkhöz, az ősökhöz, a múltunkhoz fűződő élmények gyötrők, kiábrándítók, akkor hajlamosak vagyunk ezek elfojtására. Kilökjük őket a tudatból, és azok a tudattalanba leszorítva mérgezhetnek, én-erőnket gyengíthetik. Mariban hamar tudatosodott anyja iránti rossz és zavart érzése, érzelmeiben leszámolt vele, lélekben kitaszította, de ezzel még nem tett eleget a tiszteld anyádat ősi parancsának. Bocsáss meg neki, hiszen csak egy esendő földi lény. Ehhez az apai segítség kellett az álomban, és így, mintha a tudattalan szintjén a megbocsátás és elfogadás talán megvalósult.
Akkor lesz érthető az álombeli apa védelme a Nagy Ideál Anyától, ha úgy szemléljük a harmadik álmot, mintha minden szereplője az álmodó egy-egy személyiségrésze lenne. Az apa jelképezi itt az álmodó animuszát, vagyis lelkének férfi énjét. Másképp mondva a női testben kisebbségben lévő férfigének pszichés képviseletét. A férfielem bennünk a logikus, a racionális, az emelkedő, az alkotó, a tudatos, az önérvényesítő, a céltudatos, a tárgyilagos, a rend, az összefogott értelem. Marinak jelenlegi élethelyzetében ezekre a tulajdonságokra van nagy szüksége. Hiszen önálló, új életvitelt akar magának, tudatosan, célratörően, és a vállalkozása egyáltalán nem könnyű. Az animusz figyelmezteti az anima elárasztottság veszélyére. Az anima a női testben többségben lévő női gének pszichikus képviselete. A női elem önátadó, ösztönös, hajlékony, befogadó, engedékeny, ráhangolódik és ráhagyja magát a természet ritmusára, kívánalmaira, termő: kihordja és világra hozza a dolgokat. Ha egy pornófilmszínésznő szakít a régi foglalkozásával, és át akar kerülni arra az oldalra, ahol igényelheti a társadalmi megbecsülést, akkor ebben az átmeneti időszakban az animatulajdonságokkal vigyáznia kell. Különösképp ami az álmodó valóságos pornográf múltját illeti, ezzel a múlttal különösképp nem lehet többé önátadó, hajlékony, engedékeny. Kihordani és világra hozni az újonnan elgondolt létformáját, kiépíteni újfajta egzisztenciáját – ahhoz erő kell, tudatosság, világos célra tartás.
Személyiségünk animájának származása a nőről alkotott faji képletek összessége, a női jelenségről szerzett összes múltbeli tapasztalás, így az anyánkról szerzett tapasztalás is. Mari az édesanyjánál megtapasztalt olyan tulajdonságokat, amilyeneket általánosságban rossz animasajátosságoknak tekintünk: a tehetetlenséget, munkátlanságot, a tunyaságot, a passzivitást, a bódulatot. Amikor az álmodó nem érti, miért kellene őt álmában a Nagy Ideál Nő alaktól védeni, akkor erre az álombeli apa azt mondja, azért, mert anyád gonosz, és kiszívja az erőd. A gyönyörű és hatalmas álombeli nő talán rendelkezik az anima veszélyes tulajdonságával: csábít, összezavar, fojtogat. Mint ahogyan a Nagy Ideál Anya másik arculata Kali, a gonosz pusztító ősasszony. Összetett szimbólumok ezek. Mari álmai, mint ő maga, nem egyszerű képlet. De talán más, egyszerűnek látszó lélek is összetett, amikor alaposan megnézzük.

 

Álmok a házasság falovában

 

Emlékszünk a régi történetre: a görög harcosok sokáig ostromolják Tróját, és nem tudják bevenni. Ekkor, mintha feladnák a küzdelmet, mintha búcsúznának az ostromlott várostól, ajándékot küldenek a trójaiaknak. Fából ácsolt, hatalmas ló az ajándék, benne rejtőzik számos görög harcos. A hiszékeny trójaiak beengedik falaik közé az ajándék falovat, ám az éjszaka csendjében a harcosok kibújnak a rejtekhelyről, és immár belülről folytatják – a végül győzedelmes – harcukat.
A férfi belopja magát a házasság falovába, a nő életvárába, és egy idő múltán belülről döngeti, rombolja a várat – így írja Móricz Zsigmond naplójában, akinek házasságáról hamarosan szó lesz. Még az sem biztos, hogy azért rombol, mert el akarná hagyni a házasság falovát, vagy mert elmúlt a szerelem varázsa, gyakran mégis elkezdődik a belülről pusztítás. Nem csak a férfi, nagyon gyakran a nő az, aki belopózik oda. Mi az, hogy lopózik! Sokszor kitartó és lelkes küzdelemmel addig buzgólkodik, míg végül mindketten a házasság falovában vannak.

 

Patriarchális térben nincsen dialógus

 

Negyven esztendeje házasok. Gyerekeiket már fölnevelték. Szilvia 62 éves, ötvös, János 65, műszaki ismeretek tanára és festőművész. Kamaszkori szerelem, Szilvia akkoriban azt kéri, hogy érettségi vizsgája előtt szexuális kapcsolat ne legyen közöttük. János ezt méltányolja. A kémiai vonzás óriási és kölcsönös, a jó testi kapcsolat sokáig megmarad, még a házasság leszálló ágaiban is. Mikor János 16 esztendős, édesapja meghal, erről a mai napig keserves érzéssel beszél, azt mondja, akkor meghalt számára az isten. Anyjával kapcsolata hideg, az anya színes, érdekes egyéniség, ám a családi élet nem érdekli. Fia eljegyzésén meg sem jelenik. Szilvia az eljegyzést egyszer felbontotta, ma – negyven esztendővel később, a pszichológus előtt – sem akarja elmondani, mi késztette erre. Azt mondja, nem akar megbántani senkit.
Szilvia egészséges, korpulens, egy epeműtéte volt valamikor. De Jánost rengeteg betegség kerülgette, valamennyi az emésztés és kiválasztás szerveit támadta. Mit nem tudott megemészteni? Mi irritálta annyira, hogy a világtól elválasztó réteg, a bőr folyton megbetegedett? Nagy elokvenciával elmondja magáról, apja kívánságára háttérbe szorította festői ambícióit, és az apa kedvéért műszaki pályára ment, noha mindig festő akart lenni, aztán jött a szerelem, a házasság, a gyerekek, és ki kellett tartania a kenyérkereső műszaki állásban. Talán a folytonos betegségekkel figyelmeztették zsigerei, hogy nem arra halad életével, amerre szeretne. Nem tudta megemészteni azt sem, hogy amikor festeni kezdett, avantgárd stílusát a hivatalos kultúrpolitika elutasította, hátráltatta és elítélte. Életem nehézségeinek kárvallottja Szilvia, ezzel zárja bemutatkozását. Nem tudják vagy nem akarják részletezni, hogy miben áll ez a kárvallottság. Voltaképp azért jöttek hozzám, mert házasságuk merő duzzogás, veszekedés, békétlenség. Ilyen volt régen is. A konfliktusokat nem beszélték ki, nem oldották meg, akkoriban a szexuális élményeik mindig feloldották a haragot. Elviselhető lett a hangulat. Most már nem. A szexualitás kora elmúlt, a konfliktusok sűrűsödnek és megkövülnek. Szilvia azt mondja, semmit nem tudnak nyugodtan megbeszélni, János előtt az ő szavának nincsen súlya, János mindent kimagyaráz, és bebizonyítja, hogy neki volt, van és lesz mindenben igaza. Ezzel a jelenséggel nagyon gyakran találkozni: patriarchális térben férfi és nő között nincsen igazi dialógus. Itt inkább férfimonológ van, prelegálás, a nő szavai súlytalanok, néha újabb ugródeszkát adhatnak a férfimonológnak. Szavak vannak, és a látszat szerint ez dialógus.
Szilvia tavaly ezoterikus csoportba járt, magasabb szintű önismeretre akart szert tenni. János ezt a csoportot – noha nem ismerte őket, soha nem volt közöttük – kigúnyolta, lenézte. Most is kifejti, félművelt, tudatlan népségnek tartja őket. A felesége pedig, aki az Oroszlán égöv alatt született, és uralkodó típus, abban a csoportban valamiképp megerősödött, és most még nehezebb élni vele.
Úgy érzem, később ez egyre világosabb, hogy kollúzió van jelen a kapcsolatukban. A kollúzió vétkes összejátszás valaminek az elrejtése miatt! Kettőjük tudattalanjának összjátéka abból a célból, nehogy ez a házasság felrobbanjon vagy túl sokat változzon. Nehogy tudattalan játszmáik lelepleződjenek, és ez veszélyeztesse a negyvenesztendős házasság sajátos, veszekedős egyensúlyát. És azt a megszokott dominanciaharcot, amelyben János a szópárbajok napi győztese (ez a jutalma), Szilvia fegyvere a távolító magatartás, néha kivonul a közös hálószobából és egyedül akar aludni, máskor visszatartja az információit és csak hallgat.
Megállapodunk abban, hogy Szilvia jár hozzám folyamatosan, azután majd meglátjuk, hogy János bekapcsolódik-e a foglalkozásokba.

Szilvia álma (1)
Kalitka, benne egy madár, épp akkora, hogy kitölti a kalitkát, így nincs szabad tere. A kalitka ajtaja nyitva, mégsem mozdul, csak üldögél.

Szilvia álma (2)
Az ablak nyitva, berepül egy madár, nehézkesen mozog, mert a szárnyai nedvesek. Kalimpál vékony lábaival, és rettenetesen küzd, hogy a huzat ki ne vigye.
Az álmodó becsukja az ablakot, a madár szárnyai megszáradnak, és nagyon színesek.

Szilvia álma (3)
Szekér közeledik. Egy nő fekszik rajta bebugyolálva, karjai leszorítva, ahogyan az orosz matrjoska fababáké, vagy ahogyan a régi időkben lekötözték a csecsemők karját. A nő terhes, arca nagyon sápadt. Nézem, és arra gondolok, vajon ez a szegény nő megéli-e, amíg kórházba szállítják.
Mindhárom álom mintha a házasság foglyáról szólna, a házasság kalitkájában kuporgó emberről. Az első két álomban madár képében jelenik meg. A madár szó jelentése lehet az is, hogy valaki bugyuta és tehetetlen, mint ez az álombeli madár, mert csak üldögél a szűk kalitkában, noha a kalitka ajtaja nyitva. A második álomban azon buzgólkodik, hogy a nyitott ablakon ki ne vigye a huzat. Úgy látszik, már kinn járt valamerre, de visszarepült. Se kinn, se benn? Ahogyan az ellentmondásos helyzetek valóban feszítőek, kivált amikor egy negyvenesztendős házasság lezárásáról tűnődünk – akár ki nem mondva, akár tudattalanul. A harmadik álomban már egy terhes, sápadt és lekötözött nőt látunk. A szekér halad, mint az élet, a nő talán el fog pusztulni.

Szilvia álma (4)
Karomban tartok egy kisbabát. Beleegyezem abba, hogy János feldarabolja. A műveletnél nem vagyok jelen, egy szeméttelepen szemlélem a darabokat.

Szilvia álma (5)
Kacérkodom a fogorvosommal.

Szilvia álma (6)
Lányom behoz egy kalitkát és felakasztja, én is hozok kettőt, és nem engedem, hogy a kalitkákból a madarak kiröpüljenek.
A kisbaba gyakran jelképezheti az újjászületést, a megújulást, az indulást, a kezdést. Itt az álmodó ezeket a lehetőségeket a férje kezébe adja és beleegyezik, hogy azokat feldarabolja. Az álmodó a művelet közben nincs jelen, nincs vagy nem akar tudatában lenni annak, ami történik. De az eredményt látja.
Az ötödik álom mintha arra figyelmeztetne, hogy vannak még férfiak. Talán ettől megretten, mert a következő álom hangsúlyosan megismétli a kalitkát, immár három kalitka van, jobb benn maradni a biztonságban, és az álmodó vigyázza a saját madárságát, nehogy kiröppenjen.

Szilvia álma (7)
Nagy ház, nagy szobák, de csak a konyha és a hálószoba él, csak ezeket használják. A franciaágy fölött széles, hatalmas luk tátong, és a vakolat hullik. A tapéta rongyos, alóla folyik a víz, a tapéta mögött vaskályha látszik.

Szilvia álma (8)
A nagy ház, amelyben laknak, külső falánál a járda leválik a házról, ott egy óriási szakadék keletkezik.

Szilvia álma (9)
Egy másik ház, ahol a járda és a ház fala közötti rést egy férfi javítja, a járda anyagát egészen felsimítja a falra.
A fenti három álom elég egyértelmű képeket mutat az álmodó személyisége és házassága közötti szakadásról. A személyiség a ház maga, amelynek sok helyiségéből csupán a konyhát és a hálószobát használják a házasfelek. Mondhatni, a személyiség gazdaasszonyi mivoltát és a testi szerelemre való lényét. De e szférák körül már romlás mutatkozik, a hálószoba franciaágya felett kilukadt a tető. Mintha messzebbre, magasabbra szeretne látni a benne fekvő. A tapéta lerongyolódott, mögötte ott van még a vasból készült kályha, amelyhez a melegítőkészség asszociálható. De ez már rejtve, szinte véletlenül és árulkodóan előbukkan a szakadásból, mintha az álmodó vagy a házastársi kapcsolat vaserejét mutatná. Itt már nem csupán az álmodó madárságának lénye a szereplő, azaz nem csupán egyetlen gond – a házasságba beszorítottság. Most már szélesebben magyaráz az álom, mintegy kifejti: kevés neked a gazdaasszonyi és a szeretkező szerep, feljebb és messzebbre láthatnál. Csakhogy ettől lerongyolódni látszik a házastársi közösség, akár a tapéta a falon, pedig alóla tápláló víz folyik, és ott a melegítőeszköz, a vaskályha. Melegítő és tápláló erők, kályha és víz, ezek a házastársi kötelék részletei, amik elveszíthetők, ha az eddigi szerepeidnél messzebbre és többre vágyakozol. Jánossal beszélgetéseink során elmondtam a patriarchális lélektani tér sajátosságait, amelyben nem bír érdemi dialógus kialakulni a nő és a férfi között. A valóban érdemi, jó dialógus (a filozófus Martin Buber nyomán) mindkét fél számára nyerő helyzet. Döntő a hiteles jelenlét, és a dialógus során a másik fél érdekeit igyekszünk támogatni. Nem meggyőzni, még kevésbé legyőzni akarjuk a másikat, hanem megélni az ő szempontjait, és segíteni. Több ez, mint pusztán eszmecsere vagy vita. Az ő kapcsolatuk nem ebben a térben mozog, hanem a patriarchális térben, ahol a nő szava, belső és külső problémái, mélyebb pszichés igényei – hiába verbalizálja ezeket – súlytalanok maradnak. Szavai legföljebb ugródeszkák lehetnek a férfi további prelegálásához. E patriarchális lélektani tér megváltoztatására kellene törekednünk. János mindezt pontosan értette, de a maga számára nem bírná elfogadni ebben a változást. Ha mégis, akkor házukat tökéletesen elborítaná a nőuralom, mondta, ahogyan Szilvia családjában volt valamikor, és amelytől János irtózott.
Javasoltam, hogy a férfi ne csak király, professzor és falkavezér legyen otthon, hanem legyen udvaros is felesége háztartásában. Az udvaros volt a régi, vidéki udvarházakban az a megbecsült férfi cseléd, aki egyaránt alkalmas a kert útjainak, az udvarnak, a járdának a felseprésére, behordja a kútról a vizet, fűti a kályhákat, de arra is alkalmas, hogy szép ruhában fogadja a vendégeket, kísérje őket, és fehér kesztyűt húzva az asztalnál az italt töltögesse. Ahogyan az álomban a ház és a járható járda szétválik, közöttük ott a szakadék, hasonlóképp szétválik a házastársak lélektani mozgása. És a kilencedik álomban egy másik ház falát már egy másik férfi javítja.

Szilvia álma (10)
Egy nagyon nagy béka feküdt kiterítve az asztalon, végtagjai széjjel, mintha boncolásra lenne előkészítve. Valaki a nagy békát megfordítja, és ekkor látni, nem béka, hanem férfi. Talán halott, talán nem. Borzalmas érzés kísérte az álmot.
Ez régebbi álom, még a foglalkozásaink első szakaszában jelentkezett, de Szilviára olyan rossz hatással volt, hogy akkor nem bírta elmondani. Talán azt üzeni itt a tudattalan: a pszichológushoz járni annyi, mint kiterítve lenni. Katalizálva lesznek a lappangva rég meglévő problémák, bajok, konfliktusok. Gyorsabban, élesebben, lázasabban futnak le majd olyan gondolatok, megoldási módok, mint lehetőségek, amik különben homályban maradva csak lassan burjánoznának. Boncolásra kell felkészülni, és ez olykor taszító, borzasztó.
Az ember nagyságú kiterített béka kit jelképez? Jelképezheti Jánost, a férjet, akit valóban élve boncoltunk, ahogyan Szilviát is persze. Jelképezheti általában a férfiúi jelenséget, amelyet immár ruhák, vértek és illúziók nélkül tanulunk meg szemléli, ahogyan a boncasztalon az élőt vagy a holtat. Jelképezheti az álmodó animuszát, a női személyiség férfi lélekrészét. Akár egyszerre mindhármat.
Ez álom elmondása után Szilvia bevallja, nem hisz már abban, hogy János valaha is meg tudná érteni azt, hogy ő milyen szellemi, lelki kapcsolatra vágyna. Erre János egyszerűen nem képes. Most már egyre gyakrabban foglalkozik a válás fájdalmas gondolatával.

 

Naivság és disznófej

 

Tünde harmincesztendős, és 15 évesnek látszik, karcsú és kicsi, apródfrizurája van és keskeny arca. Intellektusa és beszédkészsége kitűnő, a médiában eredményesen dolgozik. De személyiségének egyik rétege feltűnően éretlen: a férfi–nő–és–házasság interperszonális kapcsolatrendszerében hihetetlenül csacsi. Kislánya nyolcéves, és mintha ez a leánygyermek is jobban átlátná anyjának a házasságban elszenvedett ügyeit, mint Tünde. Mikor férjhez megy Oszkárhoz, már hat hónapos terhes. Az esküvői kerti parti után a vendégek elmennek, mindenki fáradtan alszik, Tünde hajnalban felriad, ifjú férje nincsen a szobában. A kerti sátorban talál rá, ahol szerelmeskedik az egyik fiatal vendég lánnyal. Tünde sír, elájul, fölcipelik a házba, fölébred, sikoltozik. Anyósa keményen rászól, ne merjen botrányt csinálni, vasmarokkal tartja, és teletömi nyugtatókkal. Az anyóstól Tünde fél. Nem mer most sem mást tenni, mint lapítani, hallgatni. Majd a kilencesztendős házassága alatt ugyanezt a magatartást gyakorolja. Hallgat, és utána sem néz többé férje vidéki utazásainak. Ha mégis merészel gyanakodni, akkor lesújtó kritikát kap Oszkártól. Egyszer idegen asszony jelentkezik Tündénél, és kiderül: férjének egy vidéki városban esztendők óta tartós kapcsolata van. Tünde kénytelen szembesülni a tényekkel. Oszkár beadja a válókeresetet és elköltözik. Ezzel megkezdődik Tünde gyors, de nem fájdalommentes felnőtté válása. Eddig úgy élt, mint egy gyermek, felelőtlenül, könnyed vigyázatlansággal. Oszkár már az esküvő óta döngeti belülről a házasság falovát, de a nő nem akarja hallani a dörömbölést.

Tünde álma (1)
Szentendréhez hasonló városka, az utcán színpad. Az egyik erkélyről, amely a színpadhoz tartozik, ott áll anyósom, és a magasból egy távcsővel figyel. Oszkárral sétálgatunk. Egyszer csak Oszkár felém fordul, és rémülten látom, hogy fejének helyén disznófej trónol. Tompa orr, zsíros malacpofa. Sikoltozom, vedd le ezt a ronda álarcot, kiabálok, tíz körömmel tépem az arcát, folyik a vére, és ekkor kiderül, nem álarc, ilyen a feje és az arca. Anyósom közeledik és figyel.
A tudattalan kíméletlenül üzen. Színpadszerű látszat volt ez a házasság, ilyen volt az a kép a férjről, amit a feleség naivan elfogadott. A házasság legmagasabb pontján az anyós áll, figyel és félelmet kelt az álmodóban. A disznófejről kiderül, nem álarc, hanem valóság, ez szimbolizálja a férj teljes lefokozását. Az illúzió elvesztését. Ezt követi a kiegészítő álom:

Tünde álma (2)
Kamaszokat próbálok elaltatni, ahogyan az óvodásokat szokták ebéd után az óvodában. Nem akarnak aludni. Rémülten rohangálok közöttük, egyiket, másikat próbálom lenyomni a fekhelyére, de felpattannak, és nyitott szemmel csak bámulnak.
Az álmodó énjének egyik részlete talán szeretné is, meg nem is, ha megmaradna a felelőtlen, tájékozatlan kamaszság kora. Elaltatná ugyan, mintegy hibernálná saját lényének nem felnőtti részeit, hiszen ezek alig alkalmasak az életvezetésre, még nincsen kiforrott ítélőképességük. Aludjanak inkább. Csakhogy nem akarnak elaludni. Egészséges álom ez: a kamaszok nem tűrik a hibernálást, nem lehet egyszerűen elaltatni őket. Szemük kinyílik, ébrenlétben kell az álmodónak végigszenvednie a saját – illúzióktól mentes – felnőtté válását.

 

Szürke felhőben lebegve

 

Endre alapvetően monogám. Feleségét sosem csalta meg, de tízesztendős házasság után az asszony érzelmei megváltoznak, vonzódik valakihez, és Endrével szexuális kapcsolatra nem hajlandó.
Minden férfi első benyomását a NŐ-ről az anyjától kapja. Ez meghatározhatja saját animáját, amit később rávetít szerelmére. Endre anyja rideg, kemény nő, sem gyöngédséget, sem elismerést nem adott, Endre kimondja saját látleletét: gyerekkorom óta állandó szeretethiányban szenvedek. Böszörményi Nagy Iván pszichológus a Számadási Főkönyv metaforával világítja meg azt, hogy amikor a szülő–gyermek kapcsolat nem jó, akkor a gyermek Belső Főkönyve hiányos marad. Ami kisgyerekként járt volna neki, és akkor nem kapta meg, ezek a felnőttnek már nem járnak, például az állandó készenlét és gondoskodás, becézés, a fenntartás nélküli szeretet stb. Az igény rejtett vagy nyílt módon megmaradt, és a felnőtt a partnerétől akarja megkapni, amit kisgyerekként nem adtak meg neki, és ez igencsak megterheli a felnőtt–felnőtt kapcsolatot. Ez a mozzanat fellelhető Endre életében. Álmairól kérdezem.

Endre álma (1)
Egyetlen álmomra emlékszem, ez gyakran visszatér, szürke felhőben a súlytalanság állapotában lebegek.
A tudattalan mintha jelezné, hogy az álmodó súlytalan volt anyjának életében és érzelmeiben, ahogyan most visszatérően súlytalanul, szürkén lebeg felesége életében és érzelmeiben.

Endre álma (2)
A konkurens cég vezetőivel megyünk be egy nagy épületbe. Az ajtóban ott áll feleségem azzal a férfivel, akihez érzelmeivel annyira kötődik. Rossz érzés. Megtudom, hogy ez a férfi benne van a bizottságban. Bűntudatot érzek. Ez annyira nyomaszt, hogy felriadok és nem tudok tovább aludni.
A konkurens cég jelképezi a feleség új kapcsolatát. A nagy épület talán a házasság intézményének szimbóluma. Bejáratánál ott áll a feleség a barátjával. Még nem léptek be az épületbe. A vetélytárs férfit tekinthetjük a konkurens cég megtestesülésének is, aki az álmodó feleségét meg akarja szerezni. De úgy is nézhetjük őt, mint Endre férfias lélekrészének szimbólumát, aki talán tudja, mivel köthetné magához Klárit, a feleséget, talán csak nem alkalmazza ezt a tudást. Elfelejtette? Talán valamikor a szerelmi házasság első szakaszában még tudta, alkalmazta, de tíz év házasság alatt ellaposodott, elfoszlott az érzelmi tudás. Meglehet, az álmodó bűntudata ezért jelentkezik: tudtad, mit kellett volna tenned! Tudtad, hogyan kellett volna viselkedned, hogy ez az érzelmi bomlás feleséged és közötted ne következzen be. Az álom, meglehet, erre figyelmezteti szimbólum formájában, de így az álom csupán felbontatlan levél. A felbontásához jelen esetben az kellene, hogy az álmodó végig bírja gondolni, mi minden (volt) lehet az ő vágyaiban, esetleg elnyomott késztetéseiben. Valóban szeretné visszahódítani a távolodót? Mi kellene ahhoz, hogy a hódító késztetések érvényesüljenek? Lehet, hogy lelke mélyén már rég belefáradt ebbe a házasságba? Azért alakultak így a dolgok, mert tudat alatt már Endre is szeretett volna továbblépni?
Bizottságot említ az álom, a bizottságokban vitás kérdéseket szoktak megtárgyalni és döntéseket hoznak. Az álmodó megtudja, hogy az a férfi benne van a bizottságban. Tehát szava lesz abban, hogy a házasság intézményében miképp alakulnak majd a jövőben a vitás kérdések. Mint ahogyan valóban szava lesz ebben a feleség barátjának éppúgy, ahogyan az álmodó férfias lélekrészének.
Nehéz és bonyolult kérdések vetődnek fel. A házasság felbontása szóba kerül a házasfelek között. Klári viselkedése ellentmondásos, néha mégis szeretkezik a férjével, amikor a válásról beszélnek, akkor elsírja magát, tagadja, hogy a másik férfival szexuális kapcsolata lenne, Endre nem bír rajta eligazodni. Szenved. Házasságában az ember–ember kapcsolat minősége leromlott. Már nem működik a kölcsönös elkötelezettség, a bizalom, a kapcsolati etika. Ez a változás tudat alatti szinten is működik, erre szoktuk azt mondani, hogy érzi az ember, valami nagyon nincs rendben. A házasfél valószínűsíthető hűtlensége több, mint csupán egy társadalmi norma áthágása, több, mint egy vallási parancs megszegése, a kapcsolati etika felrúgása itt felelevenít gyermekkori és talán még ősibb sérüléseket. Endre még elhiszi, hogy feleségének nincs szexuális kapcsolata azzal a férfivel, az egész csupán egy kis érzelmi billenés. Pedig minden tény mást mutat, Klári olykor házon kívül tölti az éjszakát, reggel kocsiját Endre az másik férfi háza előtt látja meg.

Endre álma (3)
Feleségemmel együtt megyünk valahová, keresünk valakit. Az elmeklinika zárt osztályára érkezünk. Egy torz alak torz mosollyal felém közeledik, mintha meg akarna támadni. Olyan közel jön hozzám, hogy akár meg is haraphatna. Nem félek, ura vagyok a helyzetnek, de mintha hasonlítana hozzám ez az ember. A feleségem valahol távolabb áll.
Több fontos információ van az álomban. A feleség bolondot csinál Endréből, a férj álma szerint a zárt osztályra kíséri. Másik fontos információ a keresés. Mintha Endre saját új arcát keresné, megyünk valahová, keresünk valakit, a feleségével együtt, mintha nem akarná, vagy nem merné elengedni a nő kezét. Viszonylag autonóm részszemélyiség az Árnyék, C. G. Jung szerint megszemélyesít mindent, amit az ember nem ismer el, ami mégis feltolakszik benne, például lealacsonyító jellemvonások, erkölcsi kisebbrendűségek és más összeférhetetlen tendenciák formájában.
Közeledik az álmodozóhoz a torz alak, mintha meg akarná támadni. A frusztráció, a házasság összeomlása olyan élethelyzet, amely képes kihozni az emberből a lealacsonyító jellemvonásokat, a harapós rosszat, olyan közel jön hozzám, hogy akár meg is haraphatna. Szerencsére az álmodó nem retten meg, úgy érzi, ura a helyzetnek.

Endre álma (4)
Összetört a drága televíziókészülék, amit valamikor Kláritól kaptam karácsonyi ajándékként. Három ismeretlen szereplője volt az álomnak, egy öt-hat éves kisfiú, egy nagyobb kamasz fiú és egy fiatal felnőtt férfi. A felnőtt szidta, korholta a kicsit, talán ő lehetett a bűnös, a kamasz meg védte a kisebbet.
A televíziókészüléken át rálátunk távoli tájakra, megnézhetjük az eddig is ismert vagy nem ismert vidékeket, eszköz, amely kitágítja a világot. Lehetőség. De egy elroncsolódott készülék mindezekre már nem alkalmas. Összetörik a lehetőség, amit Kláritól kapott az álmodó, pedig drága volt, bizonyára értékes, méghozzá karácsonykor, a szeretet ünnepén kapta. Ez növeli érzelmi értékességét. Az álom felmutatja a veszteséget.
Három szereplő jelentkezik. Mintha ők hárman az álmodó személyiségének más-más rétegét ábrázolnák: a gyerek, a kamasz, a felnőtt réteget. Lehetnek animusz jelképek, három különböző életkorban, különböző érési stádiumban. Endre nagyon szívére vette, mégis valamiképp rendezte őt, amikor végre Klári megmondta az igazat, azt, hogy testi kapcsolata van új szerelmével, és nem akar Endrével élni. Hosszú, szomorú időszak következett.

Endre álma (5)
Családtagok, ismerősök, idegenek csapata elindult túlélőtáborba. Elhatároztam, hogy utánuk megyek. De hogyan fogsz oda találni? – kérdezte valaki. Tudtam, meglelem az utat, mentem, kertváros, napsütés, tudtam, hol, merre kell kanyarodni. Egy helyen magasról kellett leugrani, nem nagy dolog, gondolom, és leugrom. Ismét a hegyen vagyok, lenézek, látom: ez óriási mélység volt.
A tudattalan biztat. Túl kell élni! Sokan, a családtagok, az ismerősök, az idegenek is túlélik. Tudod az utat! Bátran ugrasz. Ismét magasan leszel, fenn a hegyen.



« vissza