Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Az informatika és a tervező-tanácsadó mérnök

 

Egy építész jegyzetei

 

A tégla a sumérok óta alapeleme az építésnek. És az ma is! Alkalmazzuk, tervezzük, ábrázoljuk, mondjuk 5–6000 éve. Ez a tény az építés egy igen állandó és emberi léptékű lényegére utal.
De minek nevezzük a tervezésbe-ábrázolásba berobbant számítógép-technikát? A CAD, a Computer Aided Design (számítógéppel segített tervezés) közel 30 éve született meg, és napjainkban drámai módon szinte egyeduralkodóvá vált. Először valóban csak segített: anyagot-információt tárolt, segített számolni és méretezni, de ma már a tervezés és rajzelőállítás elsődleges eszköze is lett. Nem kizárólagos, de elsődleges-döntő eszköze. Egy kicsit olyan, mint Fordék első futószalagja, majd most az autóipar robottechnikája. Szerencsére azonban a házakat, a részleteket még ma is ki kell agyalni-találni, a kérdés csak az, hogy előkerül-e a folyamatban még a ceruza, vagy a toll. Kiküszöbölni talán sosem lehet és kell ezeket az eszközöket, de szerepük folyamatosan csökken, változik, alakul. Szakmánk legjobbjai ma is skiccpauszon és ceruzával-tollal kezdik az álmodozást, de egyre több segítséget, háttérinformációt állítanak elő a géppel: háromdimenziós alapot, vagy egy fázis után a rajzok feldobását, színezését, alternatív anyaghasználatát és újabb nézőpontokban való feldolgozást.
És mit csinál a gép a hatezer éves alapmodullal, a téglával? Ábrázolja, sokszorozza, színezi, tehát együtt élnek!
A térben látás képességére, a három dimenzióban való gondolkodás folyamatának elsajátítására tehát továbbra is szükség van. Matematikai alapon lehet ugyan tervezni, de azt a többletet, amit építészetnek, művészetnek nevezünk, csak ezekkel az eszközökkel elérni nem lehet! Az örök vita, hogy hol van a szakmai professzionizmus és az igazi építőművészet határa, a számítógép-használat kapcsán újra fellángol.
Számos csak szakmai szempontja is van a számítógépes tervezésnek, melyre szintén érdemes figyelni, mert tipikus kor- vagy kórképet ad az úgynevezett fejlődő világunkról.
Kik a szereplők?
A megrendelő (építtető, vevő, kliens, beruházó) és a tervező (építész, statikus, gépész, elektromos és egyéb szakági mérnök).
Ki dönt, és milyen a tervezési folyamat? Az építészet a művészetek olyan ága, ahol megbízó nélkül az esetek túlnyomó többségében nincs termék-produktum. Nem magunknak (ez a kivétel!), hanem egy emberi-társadalmi igénynek tervezünk, a tér egy szeletét kézzelfoghatóan – sokszor városnyi méretben és léptékben – változtatjuk meg munkánkkal. És – szintén – az esetek döntő többségében egy adott megrendelői igénynek kell megfelelnünk.
A tervezési folyamat műszakilag jól meghatározott, de a tárgyalási-bemutatási-egyeztetési folyamat igenis megrendelőfüggő. Még jó, ha egyáltalán tervezőt kíván látni a megrendelő és nem egy készház katalógusból választ. Az a tény, hogy a tervezés folyamata felgyorsult és a vevő az első pillanatban is már házat, épületet, méretet, anyagot, színt akar látni – mára általánossá vált!
Alapjában véve ez nem baj, sőt nem is meglepő. Ugyanakkor a hagyományos (évezredes, évszázados, évtizedes) tervezői gyakorlat egy döntő és gyönyörű elemét akarja kiküszöbölni, drámaian lerövidíteni.
Az érlelés, a megrendelővel (építtető, vevő, kliens, beruházó) való együtt gondolkodás türelmetlen, gépi folyamattá, a tartalomtól elvonatkoztatott formák és látványtervek versenyévé válik.
Már nem annyira az átgondolt, minden részletében megtervezett, tartalmat-formát mesterien ötvöző mű szerzője kap megbízást, hanem a gyorsabb, látványosabb alternatívákban gondolkodó tervező. Kellenek az alternatívák, de kell hozzájuk a technika is: valósághű, esti megvilágítású, madártávlatú variációk jelennek meg az egyre nagyobb kapacitású számítógépek képernyőin. És sokszor a valóban csodálatos technika, gyorsaság és alternatívagazdagság győz, nem pedig az egyébként értékesebb tartalom! Az sem baj természetesen, ha a tervező jó üzletember és jól tálalja (szövegben is) portékáját. De ma ez a képesség ritkán érvényesül: a szép rajz, montázs vagy modell, néha videoanimáció szükségtelenné teszi még a szöveget is.
De az is igaz, hogy hihetetlen nagy előnyöket rejt a CAD a tervek, rajzok pontossága, hibátlan méretezése, hiánytalan kimutatások, költségvetések, konszignációk (az alkalmazott anyagok tételes felsorolása) tekintetében. Órákat, napokat, embereket válthat ki a fenti nem éppen kreatív munkarészek elkészítésénél. Ezt sem lebecsülni, sem túlértékelni nem szabad! Fentiek természetesen nem zárják ki, hogy a jó tervező jó épülete, fejlett látványtervezéssel előállított terve kerüljön elfogadásra. A látványtervek, a modellek, az animációk (mozgó, épületet körüljárva ábrázoló technika) csak segítik a laikus építtetőt egy jó döntés meghozásában, a sorrend megállapításánál a tervpályázatok zsűrijében ülő profikat, sőt még az egyetemi tanárokat is az osztályzásnál.
Témánk egyik kérdése, hogy az egyetemi oktatás mennyire támaszkodjon a hagyományos, eredeti, kézi munkára és mennyire engedje a hallgatókat a kissé már személytelenné váló, briliáns szoftverek használóivá válni.
Az elmúlt tíz év szinte letörölte a diplomavédők tábláiról a kézi rajzokat, és elindult egy soha véget nem érni látszó technikai-technológiai verseny a hardverek, szoftverek, színes technikák között. Jó érzés azonban, hogy ez a trend már megszülte az ellenvariációt is: örömteli a diplomákon-tervpályázatokon újra látni a friss, festett, színes, szabadkézi rajzokat. Tudjuk, hogy a fejlődést nem lehet megállítani. A technika fantasztikus vívmányát nem használni dőreség, sőt butaság lenne. De meg kell találni a helyét. Nem szabad, hogy olyan területen is döntő szerepet játsszon, ahol nem játszhatna.
Már volt szó a művészetek (itt építőművészet) és a szakma iparosai közötti különbségről. Meghatározható-e a határ, van-e egy határozott vonal (színvonal), ami felett már művészeti értékről beszélünk, vagy nincs? Ezt a régi vitát most csak a CAD kapcsán elevenítem fel, hiszen a különbségek érthető módon a gépek használatával csökkennek.
Vannak szigorú, objektív feltételei a jó tervnek és ismérvei a jó háznak, de a kreativitás és művészi érték elemzése már szubjektív-egyéni ízlésen is múlik. Egy választott szín, egy tömegek közötti arány adja azt az esztétikai értéktöbbletet, amely matematikai és szakmai megfelelőség mellett a művészi termék kategóriájába sorol egy-egy épületet-építményt-tárgyat: lakóházat, vízzáró gátat, színházbelsőt.
Az egyéni képzelet adja az ötletet, és a térben látott vázat is emberi akarat indítja el két-, vagy háromdimenziós útjára. A tervező adja meg végső soron a mű, az alkotás értékét, érték a jó terv révén teremtődik. Ami ezután jön, az tömény, nehéz, de megtanulható szakma, amelyben természetesen szintén lehet kiválót, közepest, vagy hibásat alkotni. A géppel nagyon lecsökken a számszaki, ábrázolástechnikai hibázások lehetősége, de megszűnni soha nem fog. Beszélnünk kell a szakma esélyeiről is. Az érintett műszakiaknak (építészek, mérnökök) a problémák-gondok megoldása ma élet-halál kérdése. A szakma magyar részvevőinek piacon maradása, vagy felzárkózása a fejlett országok építészeihez, mérnökeihez sok helyen összefügg a számítógép-informatika használatában való jártassággal, ezért az élet-halál jelző talán nem túlzás!
Jelenlegi állapotunk biztató, de csak az emberi (humán) erőforrás szempontjából, a technikai-gazdasági lehetőségeink messze gyengébbek a fejlett országokénál. A technikai-gazdasági helyzet értékelésétől nem lehet és nem szabad eltekinteni, mert ez az értékelés és az ebből levont következtetések, valamint a végrehajtásra javasolt döntések (vagy csak koncepciók?) határozzák majd meg valójában a jövőnket.
Egy komoly létszámú szakmáról (8–10 ezer építész, 25–30 ezer mérnök és partnereik) van szó, melynek tagjaként e kritikus időszakban meg kell hogy szólaljak. Helyzetünk értékelése közben több érdeket sérteni fogok. Nyíltan kell beszélni a hardvergyártókról, a szoftveresekről, saját szakmánk egykori és mai döntéshozóiról (ha ma a piacgazdaságban van egyáltalán ilyen), szakágaink együttműködési készségéről, a nyugati partnerek segítségéről, sőt a nagypolitikáról is. Kezdem egy általam sokat emlegetett ténnyel: bár tervezési és szakértői díjaink messze vannak a nyugati piacgazdaság díjaitól, elvárják tőlünk (hazai szakmapolitikusaink és nyugati partnereink is), hogy a velük azonos áron vásárolt és fenntartott informatikánkkal legyünk versenyképes partnerek.
A hazai, gyakorlatilag a nyugatiakkal szemben alig versenyképes, kényszervállalkozó mérnök és építész az előző rendszerben szerezte meg pozícióit, és nem tud megújulni. A multik a nálunk kedvező piaci konjunkturális helyzetet sokkal jobban használják ki, részben nagyobb tőkeerejük, részben sokkal kegyetlenebb munkáltatói módszereik miatt. Itt most csak a hiányzó tőkéről beszéljünk; mivel az európai tervező piac ránk erőszakolja az egyébként jól kidolgozott, több évtizedes rendszerét, tenderezési módszereit, szerződéstípusait és – most itt a mi esetünkben – a náluk kialakított hardver- és szoftverrendszereket. A fenti, hihetetlen gyorsan avuló rendszerek állandó karbantartása, cseréje, a kompatibilitás fenntartása kivérezteti a hazai induló, tőkeszegény vállalkozásokat.
Megismétlem: a rendszerváltozás óta azonos áron vásárolunk számítógépet és hozzá programokat a fejlett országokban dolgozó versenytársainkkal! És itt nem csekély összegekről van szó, ezt mindenki tudja. Ha pedig végre felszerelkeztünk – persze nem a csúcstechnológiával, hanem egy még éppen elfogadható konfigurációval –, akkor az igen-igen gyors (talán rafináltan, erőszakoltan mindig szinte összes elemükben megújuló programok miatt) – a technológiai avulás folytán kezdhetjük az egészet elölről. Ezen bölcs előrelátással, jó érzékű sejtésekkel (hogy megmarad-e az adott hardver vagy szoftvercég a piacon, vagy rossz lóra tettünk, és mindent elölről kezdhetünk) némiképp segíthetünk, de nem sokat. És azt magyarázza meg valaki nekünk, műszakiaknak, hogy a magyar fejlesztésű elemek és programok még ezen belül is miért a legdrágábbak?
Az általános kép azonban a fentieknél sokkal árnyaltabb, természetesen sehol sem lennénk ma már a piacon a fejlett informatika nélkül. Azzal is érvelünk beszélgetéseink során, hogy szinte azonos munkát-bevételt produkálunk ma ilyen informatikai háttérrel, mint mondjuk tíz éve, tízszeres dolgozói létszámmal. Minden nagyobb privatizált tervező és beruházó cég egykori létszámának ötöd-tized részével dolgozik ma, és szinte ugyanannyit képes tervezni, mint előző létszámával. Ennek a létszámcsökkenésnek és a közel azonos munkakapacitásnak egyetlen magyarázata és oka van: leegyszerűsítve: a számítógép!
Mivel és hogyan?
Konkrét gondjaink a mivel és hogyan körül forogtak az elmúlt évtizedben. Nem lehet elfelejtkezni a hőskor izgatott tárgyalásairól, amikor megjelentek a hardver és szoftver rendszergazdák, gyártók, és velünk, tapasztalatlan (és valljuk be gyanútlan…) és több sebből vérző, frissen privatizált vagy újonnan verbuvált cégek vezetőivel megkötötték az első üzleteket. Hiszen ki ne hitt volna a gazdag egyedül üdvözítő megoldásokat és nyugati tanulmányutakat is beígérő cégek tévedhetetlenségében. Több szakágas cég még a szakágak eltérő jellegzetességeit is egyszerre kellett, hogy kiszolgálja az új helyzetben, amikor hardver- és szoftverügyekben döntenie kellett. Bölcsen, olcsón és egymással, meg a szakmai kapcsolatrendszerükkel is kompatibilisan találva meg a legjobb megoldást! Kétlem, hogy akkor valaki igazán tökéletes megoldást tudott volna nekünk ajánlani! Ma már látjuk, hogy a hardver- és szoftverpiac is ugyanolyan érzékeny és sérülékeny a piacgazdaságban, mint minden más szakma és szakterület: cégek és hardverjeik, valamint szoftverjeik jönnek és tűnnek el a piaci verseny általunk persze követhetetlen csatáiban.
És ez egyre inkább így lesz, hiszen közelgő EU-tagságunk ezen a piacon is könyörtelen feltételeket fogalmaz meg: nem lehet egyedi, hazai gyártmányokat majd az együttműködések során használni, alkalmazkodnunk kell. Az árkérdést nem számítva a piac még mindig meglehetősen sokféle megoldást ajánl: de bármelyik döntési mechanizmus érvényesül is, szinte biztos, hogy rugalmas hozzáállást és befektetést követel meg tőlünk. Az is biztos, hogy mai felszereltségünk és pénztárcánk nehezen követi a változó döntéseket és változtatásokat. Ma sem tudom eldönteni a szakágak közötti vitát (építészként vezetve egy komplex céget), ha megjelenik egy feladat, és a munka szakági jellegéből adódóan eltérőek az építész, statikus vagy gépész szoftverhasználati javaslatai. Néha megkönnyíti a döntést a határozott megrendelő igénye, aki például mindent AUTOCAD rendszerű feldolgozásban kér, amely rendszernek van minden szakág részére programja. Ilyen esetben a hazai fejlesztésű és az építészek által preferált ARCHICAD munkarészeket át kell tenni AUTOCAD-be, vagy eleve nem is érdemes erőltetni az alkalmazását.
Ez a helyzet európai integrációnk révén valószínűleg sűrűbben fog ismétlődni, sőt megkockáztatom, hogy rengeteg változás elé nézünk e téren. Talán egyszerűbb a hardverterület, ahol az IBM PC-piaca igen erős és nagyon sokat tud, majdnem mindenre alkalmas. A kiszolgáló háttérterület (nyomtatók, printerek, színes technika, szkennerek stb.) ma már, úgy érzem, csak pénzkérdésként kezelhetők. Az említett okokból sokszor megoldhatatlan anyagilag a feladat, hiszen a régi hardver elfogadhatatlanul lassúvá válik, ami tegnap jó volt, ma már visszatart a munkában. Jóval nagyobb gondot okoznak a szoftverek, az igazi új munkaeszközeink, a logarlécek-táblázatok-kihúzók-sablonok utódai. Úgy érzem, ezen a területen még rengeteg tennivalónk van a szakmán belül is! A szakágak fajtája, a munkák jellege (tanulmány, engedélyezési, tender, kiviteli), a választott szerkezetek (vasbeton, acélszerkezet), az ábrázolástechnikával szemben támasztott igény (pl. háromdimenziós látványképek, alternatívákkal) lehetnek a szoftver választásának feltételei. További szempont (eddig még nem beszéltünk róla!), hogy a műszaki anyagok továbbításának legjobb, leggyorsabb módja az e-mailen keresztüli dokumentálás és az elektronikus adattárolón történő szállítás és archiválás, rögzítés. Már ugyan megy ez gond nélkül nekünk is, de a módszer felvet néhány valóban új problémát: az autentikus verzió kérdését, a tervtárazás, az adatvédelem eddig nem ismert kérdéseit. A mindent rögzítő és kétszeres biztonsággal archiváló szerverrendszerek sok mindent megoldanak, de nem látható előre, hogy hosszabb távon milyen áron. Az elektronikus úton feldolgozott és elmentett adatok jövője, archiválása természetesen más problémákat vet fel, mint a múltban a tervtáraké és papírhalmoké.
Milyen színvonalon?
Milyen a hazai elektronikus munkaszínvonal a külföldi mintákkal összehasonlítva? A körülbelül 10 évvel ezelőtti induló helyzetünkhöz képest ma már nyugodtan állíthatjuk, hogy nincs elmaradásunk a nemzetközi tervezői piaccal szemben. A számítógépesítettség aránya nagymértékben befolyásolja majd jövőbeli eredményeinket. Nagy áldozatokat hoz a magyar cég a versenyben maradásért. Az egyik eredmény természetesen az volt, hogy béremelésre nemigen maradt keret, a jó fiatalokat könnyen el lehetett (és lehet ma is) tőlünk – nem is olyan magas pénzzel – csábítani. A helyzet tényleg drámai és ellentmondásos: vagy lépést tartunk a technikával, vagy a fizetéseket igazítjuk a mindenkori piaci átlaghoz. A kettő egyszerre nem megy, vagyis valahol mindig veszítünk! Jellemző és a fentieket igazolja, hogy azok a cégek tudtak mindkét fronton helytállni, ahol a belső vagy külső (tehát cégtag vagy tulajdonos) külföldi partner egyszeri gyorssegéllyel, infúzióval segített az indulásnál. A számítástechnika költsége és a honoráriumaink nem állnak egymással arányban. Ennek ellenére ma is létezünk, és nem adjuk fel a túlélésért folytatott harcot. A drámai helyzet természetesen nemcsak a számítástechnika hatalmas terhei miatt alakult ki, hanem része van ebben az örökölt struktúrának, a szinte bebetonozott, ügyeskedésre berendezkedett volt menedzsmenti szemléletnek és a számító, cseppet sem humánus piaci környezetnek! De ez egy másik cikk témája lehetne! Vissza a gépeinkhez!
Partnerek lehetünk-e?
Fentiek után milyen az európai csatlakozás esélye, tudunk-e megfelelő partnerként az EU-ban szerepelni? Egyértelmű a válaszom: igen, tudunk! Mérnökeink jók, gépeink megfelelőek (ha nem is a mindenkori csúcson vannak), az e-mail kapcsolatokon keresztül a rajz- és adatszállítás megoldható. Programjaink a vezető európai programok: AUTOCAD, ARCHICAD, NEMETSCHEK, AXIS, X-STEEL, PHOTOSHOP, POWERPOINT – és itt vigyáznom kell, nehogy a felsorolás egy preferencialista legyen. Nem annak szánom, de látnunk kell a felsorolásból, hogy a szoftverek minősége ma már nem lehet akadálya minőségi munkánknak. Az EU-csatlakozási munkánkban alapkérdés az informatikai megfelelőség (és természetesen a nyelvi akadályok leküzdése). Változtatnunk kell az együttműködési stratégiánkon is, hiszen a nagyobb munkáknál törvényszerűen külföldi partnerekkel kell együtt dolgoznunk, a PHARE, SAPARD és ISPA munkák így épülnek fel. Nem a távolságtartás és az elkülönülés, egyediségünk hangsúlyozása, hanem az egyenlőségen alapuló partnerség kell jellemezze ezt az új munkakapcsolatot.
Azt kell mondjam, eddig ez nem volt így: a közös munkáknál teljesítményre vonatkoztatva lényegesen nagyobb óradíjjal szerepeltek a külföldi team-tagok, mint a magyarok. Ezt a helyzetet minél előbb meg kell változtassuk, különben az elkövetkező időszakban újabb áldozatokkal lesz övezve az Európa felé vezető út, újabb cégeink fognak megszűnni, mielőtt Európába érhettek volna. És akkor még nem beszéltünk a jogtisztaságról, amelyet már itthon is minden becsületes és hosszú távra gondolkodó cég teljesít – ez Európában alapvető követelmény! A magyar BSA-nak, az általunk csak számítógép-rendőrségnek nevezett szervezetnek megfelelni nem könnyű, és főleg – megint – nem olcsó mulatság. Látjuk, hogy olcsóbb rendet tartani, mint vadászni a kalóz-programok után! De vannak eddig soha nem volt új gondjaink is! Igen, a vírusokra gondolok, melyek még a legóvatosabb, legjobban rendben tartott munkahelyeknél is okozhatnak komoly kieséseket, néha hatalmas időveszteségeket. Döbbenetes látni, hogy a fantasztikus technika milyen pillanatok alatt omlik össze egy szándékosan ártani akaró vagy játékos kedvű vadidegen játszótárs beavatkozása után. Ezzel együtt a géphasználatnak az előnyei: gyorsasága, változtatási lehetőségeinek végtelensége egyértelműen pótolhatatlanná teszik ezeket az eszközöket.
És kikkel?
Az informatika használatának személyi feltételeit a menedzsmentnek biztosítani kell, mert az asztalok mellett ülő tervezők felkészültségétől nagyon sok függ.
A gondok a változásra kellően fel nem készült új-régi menedzsmentnél kezdődnek. Piaci versenyben történt kiválasztódás alakította ki a tulajdonosszerkezetet és termelte ki a magyar építészeti menedzsmentet? Nem! Szilárd meggyőződésem – és ezt a piaci események igazolják –, hogy nem a piac, hanem a korábbi kapcsolati rendszerek működtetik a folyamatokat. Az átalakulás itt is vértelen – békés volt, olyan, ahol az előző vezetőgarnitúrák megszerezhették a régi-új hatalmi pozíciókat. Ezzel a menedzsmenttel egy igazi versenyben – a tervezés technikai és marketing színterén – nem tudunk megfelelni. A best practice (a legjobb gyakorlat-praxis) követése és az integrity management (ez gyakorlatilag a korrupciókezelést jelenti) révén lehetünk csak versenyképes szereplői a piacnak. Nem véletlen, hogy a magyar-külföldi tervezői társulásoknál (mergerek) a menedzsment kiválasztásánál (QMS módszerekkel) és a számítógépes kompatibilitás megteremtésével kezdődik – a diktáló nyugati partnerek szerint – a sikeres közös munka.
A tervezői munka tíz év alatt valóban drámai változáson ment keresztül. Egy nagy cég szakmai gárdájának ma már 90 százaléka géppel dolgozik, és az ügyvitel teljes egészében az új számítógépes rendszerekkel dolgozik. Az előnyöket nem kell ecsetelni, viszont a munkatársak kiválasztásának új feltételrendszere jött létre. Alapfeltétel lett az informatikai jártasság valamennyi szakágban és szinten. E feltétel teljesítése az egyetemről frissen kikerülteknél nem gond, de az előző generációkat komoly feladat elé állította. Nem is mindenki tudta elsajátítani az új technikákat. Bizonyos esetekben talán nincs erőszakra szükség: az átmenet idején még megfér egymás mellett a régi és új rendszer, de nem sokáig! 5–10 éven belül el fognak tűnni a régi ügyviteli, menedzsmenti és tervezői módszerek, és mindenhol átveszik a helyüket a CAD-os módszerek. Az emberi agyat, képzelőerőnket, építészeink, mérnökeink térkomponáló készségét természetesen a gép nem veszi át, de jelentősen segítheti. És ezt normális, üdvözlendő tényként fogadja minden korszerűen gondolkodó műszaki kolléga. A teljes informatikai váltás igénye még a jövőé, de addig meg kell oldjuk napi gondjainkat: embereinkkel, gépeinkkel és jelenlegi műszaki infrastruktúránkkal. Az itt leírtak talán érzékeltetik a téma fontosságát és aktualitását. A mérnökök és építészek, konzultánsok és tervezők életét valóban megváltoztatták az informatika eszközei, és rövid 10–15 év alatt a tuskihúzó, és logarléc világából átléptünk egy virtuális, szinte mesebeli térbe, melynek eljövetelét csak a tudományos-fantasztikus leírásokból sejthettük, érezhettük.
És ma itt van a virtuális tér, lelkesedünk érte és félünk tőle, használjuk-csodáljuk, és megint máskor kétségbeesve keressük a megfelelő vírusölőket. Hiszem, hogy véglegesen döntöttünk már: a jövő nagy feladatait közösen fogjuk készíteni, mi és a gép, de mindig mi mondjuk majd meg, hogy mit és milyent tervezzünk, az eszközeink pedig hogyan kérdésére válaszolnak



« vissza