Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Amazon az árnyékban

 

Egy mellműtét lélektani hátteréről


 

Akiről beszélni szeretnék önöknek – és esetét részben ismertetni –, szép, harminchét éves asszony, a neve Márta. Hosszú, barna haja van, lendületesen, könnyedén ontja a szavakat, intelligens, energikus, és nagyon érzékenynek tűnik.
Esete azért érintett mélyen, mert szembetűnő nála a női lélek gyerekes állapota, függőségi vágya és az ezekből fakadó kiszolgáltatottság. Van egy harmadik típusos jellegzetesség is Márta esetében. Közhelyes probléma, a női magazinok színvonalán már évtizedek óta leveleznek és vélekednek erről. Vagyis, hogy a tradicionális családmodell, a gyermekek őrzése, nevelése, amely nagyanyáink és ősanyáink életét kitöltötte, miképp okozhat traumatizáló szorongást a mai nők életében a karrierépítés és kenyérkeresés miatt. Ez a kétféle életforma kétféle feladatkört jelent, mélyebb konfliktusforrás, mint amennyire a magazinokból látni – és olykor fölerősít más patogén tényezőket.
Mártát régi – a rákbetegségből már kigyógyult – nő páciensem küldte, amiből sejtettem, ő is hasonló kéréssel jön, nevezetesen: meg akarja érteni a testi baj lélektani hátterét, már amennyi ebből feltárható. Majd elfogadni annyit a csapásból, amennyit elkerülhetetlenül muszáj, és ami a legfontosabb, harcolni a testi és lelki egészségért. Tari Annamária pszichoanalitikus, az onkológiai betegek diagnózis előtti állapotával foglalkozva azt mondja: a beteg gyakran azt érzi, valami nem jól van az életemben, permanens szorongás, depressziót előidéző veszteség érzése van, frusztráltság, irigység, izolálódás, kontrollálatlan bűntudat jellemzi. Továbbá valamiféle harcra készülődés, mohó elvárás a környezettől, helyeslő válaszok kikövetelése és infantilis hárítás.
De mindenkit óvok attól, hogy Márta esetéből általános következtetéseket vonjon le, vagy azt gondolja: csakis lélektani feltételei lehetnek a rák kialakulásának. Hiszen tudható, léteznek genetikai és egyéb feltételek is a betegség talaján. Márta a sok között egy eset, az itt közölt megállapítások rá vonatkoznak, csupán az ő személyiségére, valamint külső körülményeire.
Márta elmondja, hogy egyik mellének levétele hét esztendővel ezelőtt történt, de ő a mai napig nyugtalan, szorongó. Vesztesként éli meg önmagát, noha időközben plasztikával – amit Angliában végeztek el – az esztétikai követelményeknek megfelelően helyrehozták mellét. Mégis megmaradt a vesztes vagyok érzés és főképp a félelem az újbóli megbetegedéstől. Ezért rengeteg időt, pénzt, energiát áldoz arra, hogy kizárólag biotermékekből leveket készítsen magának, diétázzon, kávébeöntésekkel és más módon méregtelenítő kúrákat végezzen.
Márta férje teljesítménycentrikus, tehetséges, keményen dolgozó, fehér inges és sötét öltönyös üzletember. Tizenkét esztendeje jöttek ki Erdélyből, ma már budai házuk van, rossz állapotban vásárolták, a maguk erejéből újjáépítették. A férfi nagy kritikus, mindenkitől elvárja azt a munkamennyiséget és minőséget, amit maga elvégez. Pontos, rendes, de a gyengédség hiányzik belőle. Gyakran jár külföldre üzleti ügyei miatt, a házrenoválás irányítása így a feleségre marad, de az eredménnyel Mihály mindig elégedetlen, az elismeréssel, mint a gyengédséggel takarékoskodik. Úgy tartja, hogy neki mindig igaza van, és ezt valóban el kell ismerni, mondja Márta, bár néha tudatosan erőszakolja magát, hogy valóban elfogadja Mihály felsőbbrendűségét, patriarchális tempóit.
Mihályról Jean Shinoda Bolen, amerikai jungiánus pszichológus, elemzése jut eszembe, Wotant a pogány, germán főisten karakteréről ír. Azt mondja róla, az érvényesülés megszállottja, éppúgy, mint sok mai férfi. A karrier számára kincset és hatalmat jelent, ezekért föláldozza emberi kapcsolatait, érzelmeit, a családi élet bensőségességét. Élete derekán túl majd rájön arra, hogy az egész többnyire üres hiúság volt.
Mártának is egyetemi végzettsége van, áttelepüléskor kapott állást, hamarosan szakmai előmenetele is biztosítottnak látszott. Ám amikor a mogyoró nagyságú csomó jelentkezett a mellben, akkor feladta állását. Belesimult a tradicionális családi életbe, nevelte 4 éves, asztmás fiukat, aki miatt bűntudata volt, mert kevés időt tudott együtt tölteni vele. Éppen fordítva lépett, mint Wotan-Mihály, feladta pénzkereső lehetőségét és esetleges karrierjét. Ahogyan házasságuk történetét hallgatom, kiderül, kezdetben ádáz dominanciaharcot vívtak. Nem tudom, akkor milyen színvonalon harcoltak, de ma Márta harcmodora toporzékoló, síró, veszekedő, olykor válással fenyegetőzik, azaz világgá akar menni, ahogyan dackorszakban szoktak fenyegetőzni a gyerekek. Erich Berne tranzakcionális pszichológiájának keretében értelmezve ő lett a gyerek ebben az interperszonális hálóban, Mihály pedig a felnőtt és a tanár státusát kapta, aki nyugalmát szilárdan megőrzi, bölcs, kivár, miközben a család megélhetését viszi a vállán. A feleség nem bírja ezt a kislány státust és a férfi-apucinak kiszolgáltatott helyzetet, azt mondja, hogy a szabad, önálló, felnőtt nő életvitelére vágyik.
Szinte sírnivaló az a kisgyerekes kiszolgáltatottság, ami megnyilvánult Márta magatartásában közvetlenül mellműtéte előtt. A pungálás váladéka nem mutatta világosan, hogy vannak-e rosszindulatú sejtek a kis csomóban. Márta akkor pár hetes terhes volt, nem alkalmaztak röntgent, illetve rétegvizsgálatot. Dr. I., a sebész, idős, tekintélyt parancsoló férfiú, a műtét előtti délután kategorikusan kijelenti, le fogja venni Márta mellét, amennyiben a műtét során elvégzendő laborvizsgálatok rosszindulatú sejtet mutatnának. Márta nem bír reagálni. Úgy megszeppen, mint az a kicsi lány, aki mindenképp jó akar lenni, hiszen a női nemet legalább kétezer éve úgy nevelik a keresztény kultúrában, mintha a jóság és az engedelmesség szinonim fogalmak lennének. Jónak lenni annyi, mint engedelmeskedni. Zavarában rémülten telefonál a kórházból férjének, azt kérdezi, mit tegyen, de Mihály természetesen nem tud és nem akar állást foglalni. Ekkor arra kéri, gyorsan keresse fel dr. Z-t, orvos ismerősüket, kérdezze meg, van-e más alternatíva és valóban indokolt-e dr. I. terve. A férj erre sem vállalkozik és másnap reggel az asszony, mint a szelíd birka, szó nélkül kés alá fekszik. Ezt követően hamarosan terhességmegszakítás történik. Mártában sokáig gyűlölet él elsősorban és nyíltan dr. I. ellen, de rejtettebben férje ellen, aki nem lépett közbe, nem óvta meg a szörnyűségtől. Van-e ezeknek, e gyűlöletérzéseknek létjogosultságuk, ezt most ne vizsgáljuk.
Mihály számára a szexualitás nagyon fontos, páciensem némi kis szomorúsággal megemlíti, hogy veszekedéseik után Mihályban a szexkapcsolat elsimít minden lelki gubancot. Ám benne nem, számára a kibeszélés, a lelki összehangolódás hozna egyensúlyt, de ez férje számára nem fontos. Mihálynak legnagyobb szexuális vonzerőt a női mell jelenti. Az volt gyakori mondása, hogy ezzel varázsoltál el, ezzel tudtál megfogni, ezzel hálóztál be.
Feltevésem szerint Márta részéről az egyik mell elvesztése tudattalan bosszú a férje ellen, lázadás a kiszolgáltatottság miatt, amit a férj patriarchális adakozása állandósított. Tudattalan bosszúja és lázadása ebben az önpusztító gesztusban mutatkozott, ami voltaképp Márta Árnyékának ravasz és kegyetlen húzása lehetett.
Az Árnyék – jungi értelmezésben – a személyiség alsóbbrendű része, a tudattalanunk birodalmához tartozik, és olyan diszpozíciók összessége, amelyeket nem élünk meg, mivel azok összeegyeztethetetlenek a tudatosan vállalt életformánkkal. Ha az Árnyékot figyelmen kívül hagyják vagy elnyomják, az veszélyes disszociációkhoz vezethet. Személyiségünknek ez a része az állati ősök birodalmáig nyúlik vissza, ilyen módon átfogja a tudattalan teljes történelmi aspektusát, mondja C. G. Jung. Azt is hozzáteszi, mégsem csupán elvetendő tendenciákból áll, sok jó tulajdonsága van, például az egészséges ösztönök, a valósághű észlelés és az alkotói impulzusok.
A páciens árnyék-személyiségére nagyon kell figyelni, még inkább a rákbetegeknél. A meg nem élt és a hosszasan elfojtott diszpozíciók betegítő tényezők. A terápia során gyakran firtatjuk azt, hogy tényleg és biztosan nem lehetne mégis azt az eddig nem vállalt diszpozíciót megélni. Ha egyáltalán tudjuk, mi az, amit a páciens az Árnyékba taszított.
Mártát megrázta feltételezésem, megizzadt, kipirult, de valamiképp valószínűnek fogadta a feltevést.
A közlést követő reggelen meditációmban Márta jelent meg, és vele ez a szó: Hetéra. Engedtem sodortatni magam, a szóval és láttam, látni véltem gondolatban egy kőperemmel keretezett ajtónyílást, a felső kőborításon díszes dombormű faragványok, az ókori ajtókon voltak ilyen ábrák. Az ajtóban görög ruhában Hetéra állt, nem akart onnan ellépni, noha tudható volt, valaki még szeretne mögüle kilépni az árnyékból a világosságra. Tudtam, ki az, de a neve nem jutott eszembe. Azt is tudtam, ha meg bírom nevezni, akkor kilép onnan a Hetéra mögül az, aki még az árnyékban van. Lépj el onnan, mondom gondolatban Hetérának, de az csak konokul áll. Valami harcos… motyogom, és végre beugrik a név: Amazon. Az amazonokról mondják, egyik mellüket leégették, talán a fegyver viselésében és használatában zavarta őket. Ha Amazon előlép, ebben az értelmezésben az egyik mell elvesztése talán nem csak bosszú és öncsonkító lázadás, hanem felkészülés valamiféle harcra.
Márta árnyék-személyiségében ez a két egymás ellen feszülő alak létezik: Hetéra az egyik, aki a férfiből él. A hetéralét a vallás által engedélyezett prostitúció, sőt az ókorban a vallás által motivált prostitúció. A másik alak Amazon, aki a férfitől tökéletesen független és szabad.
Elmondom Mártának meditációm termékét, nem lepődik meg, kiderül, nem mondtam nagy újdonságot, mert a széthúzó ellentétet, amit nevesítettem és leírtam a hetéra és az amazon fogalmakkal, ismeri, szenvedi, éli – ha nem is ezekkel a fogalmakkal gondolkodik erről. Nekem így is öröm, hogy rábukkantam Amazonra, az erős, a meglehetősen rettenthetetlen nőalakra, aki – és ez valamennyiünk árnyék-személyiségére jellemző lehet – akkor veszélyes, ha nem veszünk róla tudomást. Márta esetében kifejezetten megdühödött és elrabolta Hetéra fegyverét, a szép mellet, mert úgy vélte, ez az, amitől ő, az önálló Amazon nem bír érvényesülni, a világosságra lépni.
Az amazonokról feljegyezték, fegyverrel jól bánó nők, harcosak és kíméletlenek, és az őskorban megalkották a maguk amazontársadalmát. Mi már inkább legendának és mítosznak gondoljuk ezt, de az ókor történetírói nem kételkedtek létezésükben. Diodorosz, Hippokratész, Hérodotosz, Pindarosz írnak róluk többek között. Úgy tartják, Szmürnát és Epheszoszt amazonok alapították. Homérosz az Iliászban többször említi őket, alakjuk és harcaik feltűnik domborműveken, Nagy Sándor szarkofágján, Pheidiász nevezetes Athéné szobrának pajzsán és a bázeli Ókor Múzeumból ismert gyönyörű Haldokló amazon. Társadalmuk női társadalom, férfivel csak gyermeknemzés okán találkoztak, ha gyermekük apja mégis társadalmukban él, az a gondozó és cselédi munkákat végzi.
Ha igaz az, és én azt hiszem igaz, hogy lelkünk mélyén nagyon ősi, archetipikus képek, fogalmak élnek, akkor természetesnek tetszik, hogy ma is élnek közöttünk amazon karakterek. Ilyen lenne Márta? Amazon karakter? Nem teljesen, mert beszélgetéseinkből többször az derült ki, hogy nagyon fontos számára a másik nem. A férje is fontos, szinte túlságosan is az, de árnyék-személyiségének mégis erőteljes vonala az amazon lelkület. Akinek, Márta Amazonjának, mostantól tudatosan teret kell biztosítanunk Márta életében, nehogy ismét kontrollálatlanul lépjen elő a sötétből és ki tudja miféle barbárságra ragadtassa magát.
A terápiának Márta esetében két szinten kell működnie. Egyik szint a tudatos életvezetésre vonatkozik. Ebben a praktikus jövőképét és lehetőségeit szükséges megtervezni, a konkrét célokat artikulálni. Bármily kicsi lépésekkel, de gyakorlatban el kell indulni olyan célok felé, amelyek idővel megszüntetik Márta teljes anyagi függőségét, visszaadják a családon kívüli karriere tekintélyét. Ahhoz, hogy a hetérás férfira hagyatkozás csökkenjen, Mártának lassan, lassan jó lenne visszatérnie szakmájába, vagy ahhoz hasonló szakmai területeket meghódítania, hogy felnőtt ember lehessen. Ez a praktikus cél, amit meg kell alapoznunk fejlesztéssel, a személyisége regenerálásával. Számos tapasztalat bizonyítja, hogy a jól kidolgozott célok előrehajtják az embert, és a célra orientáltság konstruktív életvitelt biztosít. A dolgoknak – a betegségeknek, a műtéteknek és a konfliktusoknak – nem csak oka van, hanem célja is. Az okok kibogarászása, a Hogyan jutottunk ide, miért változott meg a házasság?, vagyis a múlt faggatása egy idő után terméketlen lehet, ha nem fut vele párhuzamosan a jövőépítés.
A terápia másik szintje az a gondolati keret, amelyben a magam számára el kell helyeznem a fejlesztő folyamatot. Mártát a yang irányába kell terelnem. Yangot mondok, és nem azt, hogy Mártának a férfias, a maszkulin tulajdonságait kell megerősíteni (pedig voltaképp erről van szó). Iszonyú ereje van a szavak és fogalmak holdudvarának, akkora csapdát tudnak állítani, hogy tökéletesen félreérthetjük egymást, ha erre nem vigyázunk. Mert pl. a férfias szóról egykönnyen a macsó jut eszünkbe, vagy a nemi jellegzetességek. Kölcsön kell venni más kultúra – a keleti kultúra – yang és yin fogalomkészletét, hogy elkerüljük itt a maszkulin, a férfias szavak csapdáját, és sokkal tágabban, gazdagabban lássuk azt a jelenségcsoportot, amely többé-kevésbé analóg a maszkulin-nal. A yang fogalma tartalmazza mindazt, amire Mártának szüksége lehet: a tudatosságot, a kezdeményezőerőt, az aktivitást, az önérvényesítést, a kreativitást, a tárgyilagosságot, a céltudatosságot, az átható energiát, a törvényt, a rendet, az összefogott értelmet, melynek jelképe a Nap.
Egy másfajta értelmezési keretben is elhelyezhető mindaz, amit a magam számára itt szükséges tisztázni. Felvethető az androgün jelenség, az androgünitás. Annál is inkább, mert a női androgünnek különleges hatalma van a kreativitás és a regenerativitás fölött.
Stella Richards, jungiánus pszichológus, nagyívű és érdekes kultúrhistóriai tablót rajzol fel az ősi férfi és női mitológiai androgünokról, az androgün gondolatról, amely szinte valamennyi ősi mitológiai-vallási rendszerben megtalálható. Az egyiptomi Osiris, a sumér Dumuzi, a frígiai Attis, ez a három férfi voltaképp kasztrált istenségek. A nőkre ezekben az ősi mítoszokban nem a kasztrált sors vár, nem a megfosztottság jellemző, hanem épp fordítva: ők kapnak valami többletet, falloszt, miközben megmaradnak női testrészeik. A szerző jelzi, hogy a mélylélektannal foglalkozók, például Freud és Jung munkáinak hátterében és implikációiban miként van jelen az androgün gondolata. Freud elméletében általánosan ismert a péniszirigység, amelyről úgy véli, hogy ez a női szexualitás alapvető ereje és dinamikájának mozgatója. Akkor keletkezik, mikor a kislány meglátja a testi különbséget saját és a fiú teste között, és fogyatékosnak érzi magát pénisz hiányában. Aztán ez az irigység kasztrációs komplexushoz vezethet, majd az ödipális fejlődés során különféle formát ölthet. Például olyan kompenzációra, miszerint a nő is péniszt akar, és Freud elképzelésében főként a gyermek utáni vágy formájában a saját testén belül szeretne a nő péniszre szert tenni.
Tisztelem Freudot, a múlt század nagy formátumú tudósát, ám elméletének ez a részlete… hát bizony számomra elfogadhatatlan. Sőt nem csak tisztelem Freudot, szeretetreméltónak gondolom, annak alapján, amit nőkhöz való viszonyáról írnak. Ez a viszony kiegyensúlyozott, gyöngéd, Freud modora választékos, mondhatjuk ódivatúnak is. A nők elragadónak tartották, különösen elbájolta őket az eleven érdeklődés, amivel feléjük fordult, ám a nagy tudós, sajnos, gyakorlatilag alig ismerte a női nemet. Mosolyra ingerlő, amikor azt olvassuk Marie Bonaparténak írt levelében, hogy A nagy kérdés, amire még sohasem válaszoltak, és amelyre – hiába tanulmányozom harminc éve a női lelket – magam sem találtam még választ: »Mit akar a nő?« Was will das Weib? Ó, hát péniszt biztosan nem, gondolom én, és ha gyermeket igen, azt sem a péniszirigység csillapítására.
Mégis, van ebből a freudi gondolatból eredően, a mai pszichoanalitikusok által továbbfejlesztett gondolat, amely nagyon fontos lehet a nők megértéséhez, pontosabban kreativitásuk és lelki regenerálódásuk miatt. A jelenkori pszichoanalízis ugyanis inkább szimbolikus értelemben beszél a falloszról, éppen úgy, ahogyan az ókorban: a falloszt mágikus vagy transzcendens erőnek tartja, amely szimbolizálja a feltámadás reményét, a valamit alkotni és létrehozni képességét, a fény hatalmát az árnyék felett. Ebben a szimbolikus felfogásban több egység megfelel a yang fogalom egységeinek: például a fény hatalma – amit ott a Nap jelképez –, az összefogottság, az alkotás, teremtés képessége.
Éles a különbség Freud és Jung között, amikor az androgün jelenségről gondolkoznak. Jung pozitív értékeket tulajdonít neki, azt mondja, pszichológiai fejlődésünk folyamatában az ellenkező nemmel bizonyos fúziónak kell létrejönnie. Integrációnak, a másik nem karakterisztikumaival. Unió az ellenkező oldallal – Jung erről úgy szól, mint ami a magasabb fejlettségi szintje az egyén pszichikumának. A teljesség felé törni, ez az emberi psziché természetes törekvése, ehhez a másik oldallal ki kell egészülni, és ez a törekvés az androgünitás felé mutat.
A továbbiakban beszélgetéseinket Mártával az anticipáló gondolkodás fogja meghatározni. Ennek a gondolkodásnak és témavezetésnek az áldása, hogy jövőbeni dolgokat sorra keríthetünk, felkészülhetünk rájuk. Amit még nem ismertünk föl életvezetésünkben, addig marad nyugtalanító, amíg valamelyest föl nem ismerjük, és be nem illesztjük jövőnk terveibe. Márta választási lehetőségei (nagyanyáinkéhoz mérten) fantasztikusan tágak, de mintha ő ezt még nem vette volna észre. Lehetne már döntéseket hoznia, körülrajzolnia, milyen akarok lenni, miképp lépjek, hogy az anyagi és érzelmi kiszolgáltatottságból kifelé evezzek.
Kezdetben minden cselekedet mentális cselekedet. Különféle utak állnak előttünk, ezeket előbb mentálisan futjuk be, így minden lehetséges, minden kipróbálható, noha fizikailag természetesen nem megyünk végig valamennyi úton.

 

Összefoglalás

 

A 37 éves családanyának nyugtalanító félelmei, poszttraumás szorongásai vannak. Ami az okokból megfogalmazható: fél a rák újbóli megjelenésétől és másik mellének elvesztésétől. Szeretné megérteni testi bajának lélektani hátterét. Életvitelével elégedetlen. Önálló, szabad, felnőtt ember szeretne lenni.
Férje jól kereső munkaalkoholista, rideg ember. Mártának egyetemi végzettsége van, de amikor hét évvel ezelőtt mellében daganatot találtak, akkor föladta állását, visszavonult a családba. Ez alatt gyermeki státusba csúszott vissza. Pontosabban a gyermeki én-állapot már a műtét előtt kialakul. Nélküle hoznak döntést a műtétről, nem követeli alternatívák keresését, más szakember véleményét. Férjét akarja döntésre bírni, aki a döntést nem vállalja. Így a sebész ellentmondás nélkül eltávolítja az egyik mellet.
A férj számára a szexualitás igen fontos, különösen a nő mell jelent nagy vonzerőt.
Föltételezésem szerint az egyik mell elvesztése Márta tudattalanjának – árnyék-személyiségének – lázadása saját patriarchális létformája ellen, egyben a férfi elleni bosszú, akit így megfoszthat a vágyott női kebeltől. Márta Árnyéka kemény játékos, az öncsonkítástól sem riad vissza. Árnyékában szimbolikusan kifejezve két ősi, női típus feszül egymásnak. Hetéra, aki a férfiból él és Amazon, a kegyetlen harcos, aki független akar lenni a férfitől. Márta ellentmondásos életvezetése során az Árnyék – vagyis a ki nem élt diszpozíciók – veszedelmesen fenyegetik a szómát, a testet.
Most itt tartunk Mártával. A továbbiakban az androgünitás felé kell terelni, személyiségében az úgynevezett terisztikumokat érvényre juttatni. Le kell mondania a túl erős függőségi vágyról, éppúgy, mint az igen kényelmes gyermeki ráhagyatkozásról a másik emberre, a döntőképes felnőtt férfira. Harcias amazoni energiáit pedig házon kívül, a saját karrier építésében hasznosítani.
E munkánk során Márta arra kért, adjak konkrét feladatokat, amik vágyott jövőképébe illeszthetőek, ahhoz viszik közelebb, és a feladatokat szigorúan kérjem számon. Mohó elvárás van benne, hogy a környezetétől kikövetelje, amit szükségesnek vél. A feladatokat megkapja és rendszeresen nem teljesíti. Hatalmas szóáradatok mögé bújik, infantilis kifogásai vannak, hárít, dr. Unger Klára mondata jut eszembe erről: Gyógyulni veszélyes! Úgy látszik, ezt érzi Márta is: megváltozni veszélyes. Megbeszélt üléseinkről el-elmaradozik. Most itt tartunk. Hetéra erős, mellette az Árnyékban ott lapít Amazon, aki a harciasságát és lendületes energiáit egyelőre nem a külvilágban létrehozandó karrierre használja fel, hanem továbbra is a férj ellen fordítja.


Irodalom:

 

Jean Shinoda Bolen: Ring of Power, JOURNAL, San Francisco, Harper Collins, 1992)
Stella Richards: Female and Male Androgynes in the Work of Freud, Neumann, and Jung, JOURNAL, San Francisco Jung Institute Library 2002/1 /
Tari Annamária előadása (Pszichoanalitikus Konferencia 2001. X. 26.)



« vissza