Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Műhelyelemzés

 

(egy) Szerelmi háromszögről

 

Létezésünk jelentős társas formája a házasság. Abban az állapotában beszélek az egyik szerelmi házasságról, amikor az már megfeneklett és belépett a harmadik.
A közfelfogás a nőktől várja a házasság összetartását, mert az asszonyok az emberi kapcsolatok finom működtetésével ügyesebben bánnak. Kísérleti megfigyelések igazolják, hogy amikor a társadalmi elvárások még aligha lehetnek hatással a kisgyerekekre, már akkor is a kislányok jóval érzékenyebben reagálnak a környezet hangtalan vagy verbális jelzéseire, mint a kisfiúk.
Téves azonban az a közkeletű felfogás miszerint a kohéziós erőt akkor is a nőtől várják, amikor a férfi elképesztően rosszul viselkedik a házasságban. A régi patriarchális idők sok ezer éves családmodellje a múlté, ez volt az a modell, melyben a nők nagyobb része – nem lévén saját egzisztenciája – kiszolgáltatott helyzetben élt, a kiskorúság állapotában. Hiszen ha anyagilag teljesen függő helyzetben vagyunk és csakis a másiktól függ, hogy mennyi vajat vagy harisnyát veszünk a családnak – ez a kiskorú gyermek helyzete. A 20. század harmincas éveitől e téren hatalmasak a változások, úgy alakultak a gazdasági és társadalmi formációk, hogy a paritásos viszony a nők számára lehetségessé vált. A férfiak egy része azonban – lélektanilag – ma is a múltban él, úgy érzi: mindazt megengedheti magának, amit nagyapáink még megengedhettek. Csakhogy a nők ma szabadabban dönthetnek saját sorsuk felől. Ez így van – és mégis igazságos dolog a család kohéziós erőit az asszonyokon számon kérni, mert ebben rátermettebbek.
Egyik buktatója a házasságoknak a fiatalokban élő hamis illúziók. Azt hiszik, ez a kapcsolat szerelmi fészek lesz, kellemes erotikus barlang, ahol szabad és könnyű átélni bármikor intim dolgokat, amiket házasság előtt talán nem lehetett. Ez óriási tévedés. A házasság sokkal inkább szigorú szövetség, sajátos aszketizmust követel, alapja a szolidaritás és a bizalom, ezek fontosabbak a házassági szövetségben, mint a szerelem vagy a szex.
Amikor a klienseim megroppant házasságuk keservével jelentkeznek, rá szoktam térni a monogámia témájára: hogyan is gondolkodunk az egynejűségről – egyférjűségről – a házastársi hűségről. Olykor azt hallom, engem nem zavar, ha a társam kiéli poligám természetét és esetleg megcsal. Ezt az álláspontot nagy önbecsapásnak gondolom. Ha a házasságban valamelyik fél nem veszi komolyan a házastársi hűséget, ez biztosan megtorpedózza a bizalmat. A kétezer éves keresztény kultúránkban a monogámia kívánalma belénk íródott. Megsértése repedéseket okoz a bizalmon, észrevétlenül is megindítja a bomlást. Voltaképp a házasság a legszigorúbb szerzetesrend.
Az alábbiakban olyan esetekről lesz szó, melyekben a valaha szerelemmel induló házasság megroppant, és belépett a harmadik. Nem beszélek most arról a nem jelentéktelen tényről, hogy vajon a házasság megroppanását a harmadik személy megjelenése okozta-e, vagy már korábban megindult a házasság bomlási folyamata és ennek természetes következménye lett egy új szerelem felbukkanása. Hajlok arra, hogy ez utóbbit tartsam jellemzőnek. A szerelmi házasságokba akkor tud betörni a harmadik, ha valamelyik fél elégedetlen a kapcsolat színvonalával, de valamilyen ok miatt ezen képtelen változtatni.

Adél (23)

Bölcsészhallgató, jó megjelenésű, szép arcú, visszafogott modorú. Találkozásunk elején az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja. Előbb heti három, majd két, végül egy alkalommal jár hozzám. Két és fél esztendős foglalkozás után úgy dönt: fejezzük be a terápiát, mindent megbeszéltünk, neki már önállóan kell továbbmennie. Ezt a döntését úgy is felfoghatom, mint foglalkozásaink sikerét, hiszen pszichológusi célom általánosságban az, hogy az individuációs fejlődés akadályát elhárítva az autonóm személyiséggé válást segítsem. És ez a fiatal lány megismerkedésünk idején érzelmileg kiszolgáltatott, tehetetlen, infantilizálódott állapotban volt, most pedig az autonóm életvezetés igényével, az önállóság vágyával akar továbbmenni. Akár elégedett is lehetnék. Ám személyiségváltozásai olyan irányba vitték, amitől korántsem teljes az elégedettségem – de erről majd később.
Beszélgetésünk kezdetén sírva mondja el, hogy két esztendeje szerelmi kapcsolata van Gáborral, a nála húsz évvel idősebb, háromgyermekes családapával, aki Adélnál kevésbé iskolázott lakatos, dúsgazdag vállalkozó, életében első a munka, második a család. Adélt szereti, mégsem vállalja: mások jelenlétében úgy tesz, mintha nem is ismerné. Adél nem számíthat rá, sosem akkor jön, amikor mondja, a lány naphosszat a telefont lesi, nehogy elmulasszon egyetlen alkalmat. A probléma másik ága Adél orgazmusképtelensége. Neki nem gond, de Gábornak igen, voltaképp a férfi küldte Adélt hozzám ezzel a problémával. Mint megtudom, Gábor amolyan szexuális atlétának tartja magát, megdöbbenve veszi tudomásul, hogy Adél – akinek életében Gábor az első férfi és első szexuális partner – semmiféle erotikus élményt nem él át.
Roppant nehéz Adéllal gondolatot cserélni, nemcsak töredezett mondatai és halk beszéde miatt, hanem mert passzív, véleménye nincs, válaszai üresek és közhelyszerűek. Néha mintha barkochbáznánk, igen-nemmel válaszol. Máskor mintha arra várna, hogy a pszichológus találja ki és fogalmazza meg az ő állapotát, gondolatát, bajait. Ha ezt teszem, akkor végre mozdul az agya, és ilyenkor hevesen ellentmond. Azokra a kamaszokra emlékeztet, akik – mivel nem ismerik önmagukat – a környezettel szüntelenül vitázva a visszajelzésekből próbálják kivenni: kik is ők valójában. Így mintegy körültapogatják pszichikumukat, és szélsőséges (olykor deviáns) magatartással elmennek a végső pontig, hogy kitapasztalják, meddig terjeszkedhetnek. Adélnak roppant kevés ismerete van önmagáról is, az életről is, inkább csak azt tudja spontán kifejezni ami nem úgy van. Ez az elhúzódó kamaszkori reakció Adélban élesen észlelhető.
És markánsan észlelhető a koegzisztencia törvénye is, az, hogy személyiségünkben együtt létezhetnek egészen eltérő fejlettségű vonulatok. Adélnak jó a memóriája, szorgalmas, mindent meg tud tanulni: sikeres nyelvvizsgát tesz, az egyetemen rendesen vizsgázik. De lelki-szellemi és érzelmi építkezése alacsony szintű, kidolgozatlan, artikulálatlan. Önértékelése alacsony, és gyermekesen függ barátjától és érzelmileg túlzottan rátapad.

Az apakép üres

Az apa-kép feltárásával kezdjük. A húsz évvel idősebb férfi és Adél érzelmi függése ezt indokolja. A gyermekkori apakép helyén fehér folt. Az apáról emlékek nincsenek. Unszolásra sem tud semmiféle apjához fűződő múltbeli élményt, hangulatot, képet feleleveníteni. Az apa elhagyta őket. Alkoholizált, taxisofőr volt, de évek óta nem dolgozik. Az apa-adta biztonságot, a védettség öntudatlan, de fenséges érzését, amely oly fontos és meghatározó a gyermek életében – nem ismeri, nem élte meg. Később, hónapok múltán, amikor visszatérünk az apa-képhez, eszébe jut több keserves élménye. Akkor apja már külön költözött, többször ígérgetett különféle érdekes programokat a 4–5 éves Adélnak, állatkerti sétát, cirkuszlátogatást. A kislány szépen felöltöztetve, izgatottan várta, sokszor egész vasárnap, de az apa elfelejtette beváltani ígéretét, meg sem jelent a láthatáson.
Adélnak testvére nincs. Anyjával kapcsolata felületes, nem mond el neki semmit magáról. Külön lakásban élnek. Érzelmi- és pszichoszexuális fejlődése eseménytelen, szürke. Gyermekkori szerelmei nem voltak, éppígy hiányoznak életéből a kamaszkori rajongások, izgalmak, tenyeret izzasztó randevúk, szerelmek. Önkielégítést sosem végzett, mondja, ebből sem ismeri az orgazmusélményt.

Mellékutca állapot

Így fogalmazható meg az Adélt neurotizáló életszakasz. Szenved, amiért a szerelmetes férfi életében nem ő az első, csupán egy homályos mellékutca. Színtelen, üres érzelmi világába Gábor hozott dinamizmust és erős emóciókat, most Adél figyelme beszűkült az újfajta élményre. A tudatalatti mintha szeretné gyorsan bepótolni az érzelmi hiányt, ami kisgyermek korban keletkezett a sivár apa–lány kapcsolat miatt.
Két feladatot kap, egyik: hozza el álmait, a másik: gondolkozzon azon, és majd számoljon be arról: mi számára az élet közepe, ami saját létezésében a legfontosabb.
Álmot hosszú ideig nem hoz. Az életben a legfontosabb kérdésre egyetlen szóval felel: szerelem. Ezt én keveslem. Mire azt mondja: én is csak úgy magamra erőltetem, Gábor mondja ezt, és elfogadom. Mondom: talán Gábor a szerelmet összetéveszti az ágyi produkciókkal, és Adélt ezért is akarja mindenáron orgazmushoz juttatni. Ez lenne a szerelem? – kérdem. Válasz nincs. Mondom, a szerelem az összetartozás élménye, egymás kölcsönös elfogadása, de Gábor azt nem adja. Ilyenkor zokog, amikor csillapodik és rám néz, úgy látom: gyűlöl. Később azt mondja, van Gábornak egy idős, tapasztalt barátja, aki szerint, ha okos egy nő, akkor a szüzességét egy lakásért adja el. Mondom, ez a prostitúció és a szerelemhez, ami Adélnak az élet közepe, nincs sok köze. Sír. Ez a beszélgetés nem ilyen szabatosan történik, ahogyan itt jelzem, hanem sok kivárással, kacskaringókkal, hiszen nehezen formál véleményt. Két év múltán, mikor az érzelmileg kiszolgáltatott helyzetből már kievickél és megtapasztalja a saját nőiségének erejét, akkor ennek az idős és cinikus férfinak a véleménye fog hatni Adélra, akkor majd Gábor anyagi javaira akarja rátenni a kezét, a szerzés lesz Adélra jellemző. Erre céloztam az imént, miszerint nem vagyok elégedett, mert elindult ugyan az autonómia útján, de értékrendje nem elfogadható. Mindez csak később derül ki.
Az első időben próbálom a női asszertivitását formába hozni: értékelje többre magát, szépségét, fiatalságát, női vonzerejét, iskolázottságát, legyen öntudatosabb ember, hiszen jelen állapotában lefokozza magát azzal, hogy tehetetlen kiszolgálója és kiszolgáltatottja a mellékutca-szerepnek. Morálisan sem érthet egyet önmagával. Kiderült egyik beszélgetésünkben, hogy a monogámiát tartja követendőnek. Most pedig épp ő az, aki más házasságában – ha nem is elindítója a férj hűtlenségének – de közreműködője, és ő maga sincs monogám helyzetben.
Életvezetésén változtatnia kell, azt a feladatot kapja, hogy: tervszerűen keressen élénk kapcsolatot kortársaival, elsősorban fiúkkal, alakítson ki társaságot, rendezzen otthon házibulit, indítványozzon programokat, és ne Gábor telefonhívásait várja a lakásba bezárkózva.

Orgazmusképtelenség lélektani akadályokkal

Adélt elküldöm nőorvoshoz, anatómiai szempontból női szervei rendben vannak. Tapasztalatok szerint vannak orgazmusképtelen asszonyok, talán Adél is közéjük tartozik, ha így van, ha nem, a lélektani akadályok felderítése fontos.
Legalább három akadály feltételezhető itt. Egyik a tudattalan önvédelem. Mert ha nem csak az érzelmeivel, hanem érzékeivel is kötődne Adél ehhez a férfihez, akkor a kiszolgáltatottsága még mélyebb lenne. Másik akadály lehet: a tudattalan bosszú. Gábornak annyira fontosak fiatal barátnője testi érzékletei, még pszichológushoz is elküldi őt, miközben megtagadja a fiatal lánytól az érzelmi biztonságot, a társadalmi elfogadottságot, a lelki összetartozás élményét. Ez bőven indokolhatja a bosszút. Az elhagyatottság fájdalma erős lehet a lány tudattalanjában, a kislány sóvárgása az első férfit megjelenítő apa után mintha ismétlődne most Adél érzelmi életében – Gáborhoz fűződve. Megerősítést kap most az a tudattalan meggyőződése, hogy a férfira nem számíthatok, a férfi engem nem vállal, és ez is lélektani akadályt képezhet az orgazmus előtt. Végül akadály lehet a gyerekkori, kamaszkori felfűtöttség hiánya, azok a lelki, romantikus, erotikus élmények, amiknek energiái, ha voltak élmények, úgy várakoznak a tudattalanban, akár időzített robbanószerkezetek. Most talán Gáborral kapcsolatban a tudattalan sejti: itt pótolható lenne valamiféle hiány. Csakhogy Gábor nem alkalmas a lelki és romantikus szerepre, ő racionális szexatléta, már csak a rohanó munkamániája miatt sem képes érzelmi építkezésre, amihez idő kell. Pedig a nőknél gyakori eset, hogy érzelmi felfűtöttség, lelki összemelegedés és az érzelmek telítettsége nélkül testük képtelen orgazmust produkálni.

Végre egy álom

Álmát lakonikus rövidséggel jelenti be: Csókolództam apámmal. Ennél többet nem tud mondani, és nem képes asszociálni álmára, azt mondja, nem jut eszébe semmi. Mikor szembesítem azzal, hogy Gábor őt éppúgy elhanyagolja, mint egykor az apa tette, és most Adél újraéli az idősebb férfi adta biztonság hiányát, a mellőzött kisgyermek élményét, akkor hosszan sír. Úgy látom, nagyon haragszik rám.
Adél választásában a tudattalan olykor zseniális útjai felismerhetőek. Itt egy jó megjelenésű fiatal nő, aki bizonyára sok férfinak feltűnt már, de ő kiválaszt egy magánál 20 évvel öregebb férfit, akivel ismételten lejátszhatja az apa–lány sérülés procedúráját. Mintha a tudattalan azt mondaná ezzel az ismétléssel: no, próbáld meg újra, lássuk, de most aztán gyere ki az apahiány zsákutcájából gyógyultan. Ha nem, akkor még sérültebb leszel, vagy kezdjük a leckét elölről.

A feleség alkoholista lett

Bár Gábor sokáig titkolja a szép bölcsészlányt és szerelmüket, a feleség mindenről tud. Ez az asszony is, mint Adél, képzettebb és műveltebb Gábornál. Saját egzisztenciáját és munkáját feladta, amikor Gábornak kezdett jól jövedelmezni a vállalkozása. Egyébként Gábor valamikor egy vidéki város Kommunista Ifjúsági Szövetségének belső munkatársa volt, és az állami vagyonok privatizációi során pártja jelentős anyagi javakhoz juttatta, amit ő ügyesen használ a mai napig.) Az asszony némán és önsorsrontóan reagál a szerelmi háromszög helyzetére. Inni kezd, elhanyagolja magát, szinte lezüllik, öltözéke lompos. Gábor belvárosi ruhákat vásárol neki, de az asszony nem hordja azokat, testén gombásodások, herpeszek keletkeznek, orvoshoz menni nem hajlandó, és egyre többet iszik. Hosszú esztendők néma várakozása és önpusztító zugivás után dönt, bejelenti válási szándékát. Nem tűr tovább, ragaszkodik ahhoz, hogy Gábor elköltözzön.

A tiltott szerelmesek összeköltöznek

Gábor Adél lakásába költözik. Az új élethelyzetben váratlan információk kerülnek napfényre a szerelmesekről. Gábor megrémül, tudatosodik benne: elveszítheti gyerekeit, velük a nagy család melengető légkörét, a pater familiasi szerepkört, amit kedvel. Amikor csak teheti, a gyerekek és az elhagyott feleség társaságát keresi.
Adélban hirtelen mintha összesűrűsödne az, amiről sok szó esett köztünk: ne legyen kiszolgáltatottja a mellékutcai szerepkörnek, ő önmagában is valaki, ne kapaszkodjon apuciba, vegye már tudomásul saját életkorát. Most Adél kijelenti, rájött: nem akarja feladni önállóságát, nem fog férjhez menni Gáborhoz, aki viszont egy percig sem szeret egyedül élni.
Visszatekintve Adél magatartására, roppant érdekes e távolító reakciója és abban a tudat- és tudattalan prekogníciós működése. Mintha előre érezné, hogy amennyiben Gábor életében a mellékutcából a főutca státusába lép, még a mostaninál is jobban beszorulna valami kiszolgáltatott helyzetbe. Később ez a prekogníció beigazolódik.

Megjelenik a gyűlölet

Az esztendők alatt felhalmozódott érzelmi frusztrációk és az asszertivitásra biztatás miatt Adélban most került felszínre egy erős negatív indulati elem: a gyűlölet. Úgy is mondhatnám, most lett elég bátor, hogy ezt az érzést a mélyből fölengedje, tudatosítsa és merje kimondani. Gábort gyűlöli hevesen, és nem hajlandó egy percig sem azon gondolkodni, hogy ő, Adél felelős-e vajon ez évek óta tartó kapcsolat minőségéért.
Ekkoriban már mindketten járnak hozzám. Az együttélés és a párterápia két erősen katalizáló tényező, akár az egyik is, de a kettő együtt mindenképp dinamikusan tud változtatni a párkapcsolaton.
Párterápia során sok mindenre rálátok én is, ők is, ami egyéni foglalkozás során nem volt észrevehető. Például óriási közöttük a kommunikációs rés, ez abban is megmutatkozik, hogy a viták során Gábor érvei és beszédstílusa nyers, Adél szerint durva, bunkós, közönséges. Gábor ezt nem érti, Adélt kényeskedőnek tartja, árnyaltabb kifejezéseit affektációknak. Mert hát időközben eltelt két esztendő, Adél lassan megtanult befelé figyelni a saját lelki rezdüléseire, és próbálja azokat megfogalmazni. Kiderül, gyakran adnak megtévesztő információt egymásnak. Adél pl. hangoztatja, hogy ő nem érez semmit szex közben, ez az egész szex cirkusz, neki semmit sem jelent. Ugyanakkor Gábor azt mondja: Adél folyton csábítja és kelleti magát, meztelenül járkál a lakásban előtte stb. Mintha az lenne Adél célja, és tudattalan világában az is, hogy naponta kudarcba futtassa a nála húsz évvel idősebb férfit, naponta bebizonyítsa neki, hogy semmit sem ér a nagy kámaszútrai szextudománya, amire pedig a férfi eddig roppant büszke volt. A gyűlölködés másik vonala, amikor Adél azt hangoztatja, most már biztos, hogy nem megy férjhez Gáborhoz. Álmaiban gyakran lát egy férfit, akinek nincs arca. Ezt ő úgy értelmezi, hogy az álombeli férfi Gábor, akinek ő nem látja a valódi arcát. Én ezzel egyetértek, és hozzáteszem, az együttlakás során ismerik meg jobban egymást az emberek, ám azt is mondhatja az álom, hogy az arc nélküli férfi Adél animusa. Adél racionális, határozott, férfias lélekrésze, aki Adélban létezik ugyan, de eddig nem adott teret neki, mert nem ismerte föl. Ez az Adél-féle animus olyan lehet, mint Gábor. Adél tudattalanja ráismert saját animusára Gábor alakjában.
Az együttélés során az is kiderül, hogy kitört közöttük a heves dominancia-harc. Gábor vállalkozásába bekapcsolódik Adél, de az ügyintézésekben lassú és ügyetlen. Gábor leszidja, kritizálja, azt mondja én ezt el tudtam volna intézni öt perc alatt, pedig nincs egyetemi végzettségem. Folyton harcolnak, mintha az egyik fél a másiknak azt akarná bebizonyítani, hogy én vagyok az erősebb és a nagyszerűbb. A Top-dog és az Under-dog harca ez, kivívni a domináns fél helyzetét. Gábor nem ismeri el, hogy Adél nyelvtudása, magasabb műveltsége, nagyobb iskolázottsága jelentős dolog. Büszke ugyan mindezekre, dicsekszik újgazdag barátai előtt Adél immár küszöbönálló diplomájával. De valójában nevetségesnek tartja, hogy ezzel a sok tudással a fejben Adél milyen keveset fog keresni. Amikor Adél elmondja szakdolgozatának vázlatát, Gábor, aki szakmunkásiskolába járt, azt feleli: ezt én is meg tudnám írni.
Mindketten kisajátítók, korlátozzák a másik szabad mozgását, és kölcsönösen bizalmatlanok egymással. Gábor hallatlanul féltékeny. Adél minden percét számon kéri, gyanakszik, jeleneteket rendez, ellenzi kortárskapcsolatait. Adél gyűlölködik, mert Gábor sok időt tölt gyerekeivel a régi otthonában, a ruhái is ott vannak, gyakran ott étkezik. Egyre megalázóbban reagál Gábor műveletlenségére.
Gábor igyekszik betagolódni Adél családjába, megismeri az anyát. Elmondja nekem, hogy fölkereste Adél apját, aki korántsem olyan lepusztult alkoholista, mint amilyennek Adél beállította, és a lány szemére hányja, amiért rideg és lenéző apjával. Furcsa érzésem támad e beszámoló alatt: mintha Gábor önmaga előképét sejtené meg a megvetéssel kezelt, idősödő férfiban, Adél apjában.

Robbanás a milliók miatt és Adél Árnyéka

A feleség a válás kapcsán hatalmas összeget követel, amit a bűntudattal küzdő Gábor hajlandó megadni. Ez Adélt teljesen kiborítja. Sír, dühöng, a régebben imádott apa-figurát, Gábort, gyávának, pipogyának mondja, biztatja, menjen vissza a feleségéhez. Miután apucit megszerezte, és kilépett a mellékutcából, mintha kinyílt volna egy ketrecajtó, kilépett Adél Árnyéka, akár egy fekete párduc, hogy hasonlatokkal is éljek, és ez az Árnyék roppant anyagias, kegyetlen, ráadásul igazságosztónak képzeli magát. Meg akarja szabni, hogy Gábor vagyonából ki mennyit kapjon, mi legyen a gyerekekkel, folyton ismétli, hogy a feleségnek, annak a részeges csajnak mihez nincs joga.
Az Árnyék, Sötét Oldalunk, tudattalanunk peremén, nem mindig és nem egyértelműen rossz, hiszen sok erőt, energiát, eredetiséget, merészséget képes felszínre hozni a mélyből, amikkel lehet szépen is, csúnyán is gazdálkodni. Ahogyan Adél Árnyéka is elsöpörte azt a tehetetlen, kiszolgáltatott kis nyuszit, aki volt, és ezzel jó szolgálatot tett. Ám ez a felszabadult pszichikus energia valamiképp a bosszú, a puszta gazdagodási vágy és a gyerekek útból elsöprésének eszköze lett.
Dúl a harc a milliókért, a félig kész, úszómedencés házért és a lakásért. Miközben sértegetik egymást. Azt javaslom, költözzön Gábor albérletbe, amíg válása és vagyonának felosztása el nem rendeződik, találkozzanak, de fogadják meg, hogy nem minősítik egymást. Térbeli és lélektani távolságtartással előbb ki-ki döntse el, mit akar a másiktól.
Gábor dühös rám, azt mondja, képtelen követni szövegeimet, nevezetesen azt, hogy egy ideig ne minősítsék egymást… ezt nem képes felfogni. Gyanítom, inkább azért haragszik rám, amiért az elköltözését javasoltam, s az elköltözést most Adél is helyesli. Gábor ekkor elsírja magát, és kijelenti, nem jön ide többet.
Csak hónapok múltán fogadják meg ezt a tanácsot, amikor már valóban elmérgesedtek mindennapjaik. Négy hónapig nem látom őket, akkor ismét jelentkeznek. A kapcsolat még dúltabb, még áldatlanabb: sőt a helyzet súlyosbodott, mert a feleség tiltja a gyermekeit Adéltól. A gyermekek szolidárisak anyjukkal, elkerülik apjuk új házát, ahová Gábor Adéllal együtt beköltözött.
Párterápiának nem látom értelmét, mert csak ismétlődne az egymásnak tett szemrehányás-sorozat. Azt javasolom, Gábor most kezdjen bele egyedül terápiába. Dolgozzuk fel kapcsolati kudarcait, hiszen a házassága és Adélhoz fűződő is viszonya fájdalmasan sikertelen. Még át kell beszélni, miért történt ez így. Mit lehetne tanulni e kettős kudarcból?

Összefoglalás

Adél

Egy fiatal nő korábbi, gyermekkori és kamaszkori érzelmi világa sivár, üres, ő maga e téren éretlen, kidolgozatlan. Értelmiségi pályára készülő egyetemista. Teljes érzelmi kiszolgáltatottságba kerül egy nála 20 évvel idősebb, gazdag, nála jóval műveletlenebb, családos emberrel. A férfi erős emocionális és indulati világa, felfokozott szexualitása és dinamikus életvitele Adélt szinte elragadja, és évekig reménytelenül mellékutca szerepre készteti. A reménytelenség miatt a nőt az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja, amikor pszichológushoz jön.
Adél súlyos érzelmi állapota mögött az apahiány-komplexus feltételezhető. A komplexus a tudattalanban lévő, nagy energiatartalommal bíró, érzelmileg telített képzetcsoport, amelyet a meg nem oldott vagy megoldhatatlan konfliktus okozott. Az eredeti élményanyagot az egyén kizárja a tudatából, elfojtja, ezáltal a pszichén belül megakad az egészséges energiaáramlás. A kislány Adélt az apa elhanyagolta, csalódását állandósította, apa-biztonságot nem adott. Ez a kapcsolati hiány Adél érzelmi érési-fejlődési folyamatában valószínűleg elakadást okozott.
Minden komplexusnak lehet pozitív és negatív szerepe, pozitív lehet akkor, ha beindíthatja a pangó pszichés energiákat és szimptómáival kikényszerítheti a tudatból az attitűd váltását. Ilyen értelemben mondja Jung, hogy az ember legjobb barátja saját neurózisa, mert figyelmezteti túlzásaira és egyoldalúságaira.
Adél esetében Gábor feleleveníti a lány tudattalanjában zárványként létező apa-hiányt. A lány így korrigáló és, érzelmeket pótló élményt élhet át a tudattalan szintjén. Pszichológiai beszélgetéseink során ennek tudatosítása részben megtörténhetett.
Amikor összekerülnek közös fedél alá, Adél a mellékutca állapotból kilép, ám megindulnak az ütközések. Egyre jobban rombolja a kapcsolatot a kettőjük közötti kommunikációs rés, a műveltségbeli különbség, illetve ennek felhánytorgatása, a dominanciaharcok, Adél időközben megerősödött asszertivitásának negatív megnyilvánulásai és mindkettőjük kisajátító természete. Végül kapcsolatuk felrobban.
Sikeres volt ez a pszichológiai munka? Abban igen, hogy Adél kijött az áldatlan, infantilis tehetetlenség helyzetéből és – ami nagyon fontos – elindult az autonómia útján. De ezenközben személyiségének olyan oldalai emelkedtek ki – a nyers anyagiasság, a kíméletlenség a férfi gyermekeinek érdekeivel szemben, a volt család tiszteletének teljes hiánya stb. –, hogy joggal feltehetjük a kérdést: mekkora bátorság kell ahhoz, hogy a pszichológus merjen beavatkozni a másik életébe? És: milyen mély lelkiismereti önvizsgálatot kell állandóan végezni, hogy a pszichológus a sikerült–nem sikerült kérdést önmagával és szupervizorával megvitassa?

Gábor (43)

Kerek fejű, vállas, erős, mosolygós.
Édesanyja tanulatlan falusi asszony, mélyen vallásos. Szigorúan neveli gyerekeit, ha rossz a tanulmányi eredményük, akkor keményen veri őket, fakanállal. Öt gyermeket szül, kettő meghal, hármat felnevel.
Édesapja iszákos félanalfabéta. Családjával brutális zsarnok. Nemi késztetése túlzóan sürgető, szeméremszabályai halványak. Gyerekei gyűlölik. Az apa gyakran akar közösülni az anyával, ha az tiltakozik, akkor az apa megveri, vagy a gyerekek előtt onanizál. Olykor ellopkodja otthonról a pénzt, ha ezért szólnak, ismét verekszik. Az anya akkor szánja rá magát a válásra, mikor kórházi ápolásra szorul, és távollétében az apa megkörnyékezi saját lányát. Gábor és öccse ekkor éjjelente felváltva őrködnek, nehogy az apa megerőszakolja lánytestvérüket. Gábor 17 éves, amikor a szülők elválnak, ennek mindhárom gyerek örül. Elköltöznek az apától, az anya munkát vállal. Nagy szegénységben élnek.
Gábor kisiskolás korának szerelmeire és a későbbiekre név szerint emlékszik, ellágyultan jellemzi őket. Tizenhét évesen beleszeret egy angol lányba, a szerelem plátói, ő nagy lendülettel tanulja az angolt, de pénz hiányában a tanulás és a szerelem megszakad. Testépítőklubba jár, az edzője megkérdezi, mennyit szokott reiszolni, ő nem érti a kérdést. Az edző megmagyarázza, mire Gábor azt feleli: egyáltalán nem szokott önkielégítést végezni, az edző csodálkozik. A fiatal Gábor alvó szexélete talán ellenazonosulásként értelmezhető, tudattalanul is elhatárolódik, és így fordul szembe az utált szülővel. Ez időben – noha már nem laknak vele – Gábor még retteg az apától, éjjelente gyakran felriad ordítozására.
Beszélgetésünk idején Gábor 43 éves, már nem fél, és teljesen megbocsátó apjával. Mindkét szülőt nagylelkűen és bőkezűen támogatja. Humorosnak tartja, hogy az idős apa még mindig erősen hajtja a nőket. Az az elnéző mosoly, amivel Gábor az apa satyriasisát szemléli, sőt apját ezért jó fejnek titulálja, talán arra utal, hogy az apai mintázatot tudattalanjában már elrendezte. Bizonyos mértékig azonosult vele, önmagát is roppant jó fej-nek tartja, elsősorban a sűrűn váltogatott jobbnál jobb nők miatt.

Feleségét

Erzsébetnek nevezem, sajnos nem sikerült találkoznom vele, csak Gábor szavaiból ismerem.
Amikor a fiatal Gábor megnősül, még pénztelen ember, anyjával és testvéreivel lakik. Erzsébet nemcsak műveltebb és tanultabb nála, hanem tapasztaltabb is, hiszen tíz évvel idősebb. Jól keres, szakmája és lakása van. Gábor beleszeret, örül, hogy feleségül veheti és hozzá költözhet. Erzsébet mellett színvonalasabb életet élhet. Két gyermekük születik.
A privatizációs vagyonelosztás során Gábor tőkéhez jut, céget alapít, egyre sikeresebb. Hamarosan nem engedi dolgozni feleségét. Erzsébet feladja szakmáját, leszokik az önálló, szuverén életvezetésről. Saját világa és valószínűleg személyisége sem épül tovább. Talán ekkor kezdődik életének beszűkülése, amely lassan az alkohol felé fordítja. A háttérben feltételezhető a bezártságból adódó gyesneurózis. Gábor a pénzen keresztül sokáig függőségben tartja.

A szülői mintázat anyai vonala

Gábor anyja az apánál lelkileg csiszoltabb, és a szellemi-tanulmányi dolgokat fontosnak tartja. Gábor feleségválasztására ez jellemző lesz. Erzsébet, ahogy már említettem, képzettebb, tanultabb nála.
Másképp is megjelenik az anyai mintázat ereje a fontos nőkhöz (Erzsébethez és Adélhoz) fűződő viszonyában. Tudattalanul épp azt a magatartást hívja elő a nőkből, melyet anyjánál látott gyermekkorában. 1) A férfi felfokozott szexkésztetéseit sem a felesége, sem a szerelme nem méltányolja, ahogyan anyja sem az apa testi közeledését. E téren mindkét nő inkább hárít. Adél, ahogyan kapcsolatuk üresedik, egyre elszántabban jelentékteleníti a szexualitást; Erzsébet másképp áll ellent, egészségügyi problémái lesznek, de ezekkel nem hajlandó bőrgyógyászhoz és nőgyógyászhoz menni. Később, amikor válni akar, beszámol férjének idegen férfiakról, akikkel állítólag neki is voltak szexuális kilengései, miközben gúnyolódó megjegyzéseket tesz visszamenőleg Gáborra. Logikus bosszú ez, épp azon a ponton támadni a másikat, amire az a legbüszkébb, és ami miatt a nők megalázva érezték magukat. 2) Mindkét nő, ahogyan az anyja tette, komiszul kiosztja Gábort, nem fakanállal, hanem szavakkal bírálják prolis magatartásáért, bunkónak titulálják műveltségbeli hiányaiért, mintha kicsinyíteni és letaposni szeretnék. Anyagi téren Gábor éppoly nagylelkű velük, mint édesanyjával.

Miért tűri el,

hogy a számára fontos nők lábtörlőként bánjanak vele – kérdezem –, miközben anyagiakat tekintve jórészt belőle élnek. Adélnak BMW-t vásárol, pedig a lány már félig-meddig kiadta az útját. Igaz, nem íratja Adél nevére a kocsit, és a fizetési részleteket Gábor állja. A válóper folyik, a feleség hatalmas összegeket követel, Gábor készségesen fizetne, ügyvédje is rászól, ne adjon annyit pénzt az asszonynak. Gábor nevet méltatlankodásomon, azt mondja, ha az asszonyok csépelik, az neki nem fáj és nem okoz gondot. Pedig okozhatna – mondom –, mert ősidőktől fogva a férfi szab törvényt a háza népének, és azt be kell tartani, máskülönben szétzüllik a nemzetség. És az emberi méltóság tisztelete olyan, mint a törvény. A hála a családfenntartónak kijár, ez is olyan, mint a törvény. Ő pedig sem hálát, sem megbecsülést nem kap! A nőkből az alacsony színvonalú viselkedést hívja elő azzal, hogy tűr. Felelőssé tehető a szeretett nők bizonyos színvonalbeli lecsúszásáért, noha épp azért szeretett beléjük, mert műveltebbek, csiszoltabbak, tanultabbak nála. Vállrángatás. Értetlenkedés. Ellenáll. Kimutatja: nem érdekli ez a téma, fölényesen legyint, unatkozik. A gyerekeit kezdem emlegetni, akik talán már megszokták, hogy kapnak, kapnak, kapnak, viszonozni nem szükséges, hiszen apa balek és bugris, apa tetű, és úgy kell vele bánni, ahogyan anyjuk teszi. Ezen megütődik. Látom, hogy utálni kezd.
Leásva a tűrés okaihoz, felkínálok neki többféle magyarázatot, válasszon, melyiket találja önmagára jellemzőnek.
1) Lelke mélyén nem tartja értéknek saját emberi méltóságát. Talán mert gyerekkorában apja is, anyja is súlyosan és gyakran megalázta, megtiporta. Ekkor elmondja, apjára néha olyan dühroham jött, hogy földre rugdosta gyerekeit, a földön kellett kúszni-csúszni az apa lábai előtt. Gábor kínjában bepisilt, halálfélelmei voltak, úgy gondolta, apja elpusztítja, ha nem engedelmeskedik. Ahogyan beszél, szeme teleszalad könnyel. Hosszú hallgatás után mondom, rendben van, gyerekként nem tudtunk szembeszállni a brutalitással, de ma már erős felnőttek vagyunk, itt az ideje, hogy túllépjünk a múlton. Van mód védekezni, vigyázni saját méltóságunkra.
2) Túlzó tűrése fakadhat lelkifurdalásból, hiszen mindkét nő monogám kapcsolatot szeretne, ezt többször kifejezték, Adél az öngyilkosság szélére sodródott emiatt. És ő feleségének 15 éve, Adélnak négy esztendeje nem monogám partnere. Indulatosan szembeszáll, letorkol, nem ismerem e téren a férfiakat, mondja, a hűtlenség jót tesz a házasságnak, a férfi olyankor sokkal kedvesebb otthon, és nagylelkűbb, vesz drága ajándékokat. Igenis! Higgyem el, hogy a felesége vele boldogan élt, sosem tudott a félrelépésekről, csak Adélról. Azt felelem szárazon, elhinném, amit mond, ha a házassága sikerült volna. De nem ez történt, és amúgy is a boldog feleségekből ritkán válik alkoholista, még ritkábban rúgják ki dúsgazdag férjüket, gyerekeik édesapját.
Nagyon dühös rám, fájdalmas keresés ez, és lesz még nehezebb. Természetesen nem egyszerre zúdul Gábor fejére minden, ahogyan itt sűrítve leírom.
3) A túlzó tűrés oka lehet a kisebbrendűségi érzés. A magabiztosnak mutatkozó felnőtt Gáborban máig él a szegény sorsú, klottgatyás, külvárosi kisfiú. Ma is meghatódik, amiért a nívósabb körből származó nők vele kapcsolatot teremtenek, és ezt kissé kényszeresen kompenzálja. Csakhogy vegye már észre: túlfizet, pénzzel is és türelemmel is.
– Nem igaz! Egyszerűen szeretek adni, boldog vagyok, ha segíthetek. És nem várok viszonzást ezért! – mondja diadalmasan. Az az érzésem, most erkölcsi diadalra számít, lepipál ezzel a magasabb rendű szeretek adni szöveggel. Meg kellene tüzetesen vizsgálni – mondom – hogy az önzetlennek látszó szeretet mikor lehet nagyon is önző. Mert az önző bármi ajándékra hajlandó, hogy foglyát megtartsa. Csecsebecséket vásárol neki, cserébe elveszi a szabadságát, a személyes függetlenségét. Dédelgethetünk valakit alattvalóként, mert rettegünk, hogy elmenekül tőlünk.
– Csecsebecse? Egy BMW csecsebecse? – mordul.
– Nem lehet mértéktelenül elnéző a szeretet. Maga bizony túl engedékeny, mondhatni balek, és magát zsarolják.
Legyint, fütyül rám, az van az arcára írva, ez csak amolyan szövegelés és szócséplés.
Mégis meggondolkoztatja ez a beszélgetés, mert a következő alkalomkor ömlik belőle a szó, olyan példákat sorol jelen életéből, amelyek a zsarolhatóságát mutatják. Zsarolóinak négy köre van: a gyerekei, Adél, Erzsébet és üzleti vállalatában az alkalmazottai.
– Én meg tűröm a követelésüket meg a pocsék viselkedésüket, mert mindig marhára jó fiú akarnék lenni mindenkinél!
JÓ FIÚ LESZEK! – ezt kellett kiabálniuk a földön kúszva, mikor az apa rugdosta őket, amikor Gábor félelmében bepisilt. Végigbeszéljük, melyik körben miért akar jó fiú lenni, és mi lenne, ha nem lenne az adott körben jó fiú, mi ebből a nyereség és mi a veszteség. Legközelebbi találkozásunkra feladatot kap, azt kell meggondolnia: 1) kik azok a személyek, a rokonok, barátok, szerelmek és munkatársak közül, akik többször visszaéltek már segítőkészségével, 2) kik azok, akik őt kizárólag önmagáért szeretik, 3) kik azok, akik őt előreviszik szellemi, lelki, anyagi téren, és sosem húzzák le. Ezeknek a kérdéseknek a megbeszélésére, amit pedig fontosnak tartottam volna, nem kerül sor, mert a heves szenvedések időszaka következik, ami ebben az esetben nem kedvez a lassú, csendes megbeszéléseknek.

Sötét időszak

Talán túl hevesen kavartam fel Gábor gyerekkori megaláztatásait, és hűvösebben reagáltam ezekre, mint kellett volna. Ezekhez adódik Adél egyre gyorsabb távolodása. Tény, hogy Gábor lelkileg kissé felpuhul, ahogyan ökölvívónyelven mondják, megroggyan. Már nem laknak Adéllal együtt a szép, új házban, a gyerekek minősíthetetlenül viselkedtek Adéllal, az meg visszaköltözött saját lakásába. A BMW-t elvitte és vígan használja. A diplomáját megszerezte, remek állása van az egyik kereskedelemi televíziónál, munkatársai dinamikus, szabad, fiatal fiúk. Gábor féltékeny, pánikba esik, könyörög, Adél várakoztatja és a randevúk időpontját lebegteti. Szerepcsere történt. Gábor ijedten szaladgál Adél anyjához, az asszony nem vigasztalja. Gyerekeinek könyörög, telefonáljanak Adélnak, kérjék meg, jöjjön vissza, ha még szereti az apjukat, és ők sosem lesznek rosszak. A gyerekek engedelmesek, de Adél halogat.
– Már telefonszeretkezésre sem hajlandó velem – mondja Gábor panaszosan. Mint megtudom: mostanában kikönyörögte, legalább a telefonba mondjon neki Adél izgalmas szövegeket, miközben Gábor onanizál.
Arra kér, beszéljem rá Adélt, térjen hozzá vissza, őt pedig biztassam, hogy ez a szerelem még lehet olyan szép, amilyen volt. Megemlítem, ez a szép szerelem Adélt az öngyilkosság szélére sodorta. Emlékeztetem arra a régi jelenetre, amikor Gábor a családjával a tengerhez indult, már benn ültek mind a Mercedesben, a kocsi lassan kigördült, Adél meg zokogva rohant az autó után… (Ebben az időben Erzsébet még nem tudott kapcsolatukról, Adél német nyelvet tanítani járt hozzájuk, és megkérték, hogy távollétükben vigyázzon otthonukra.)
– Csakhogy ez a mostani Adél – mondom Gábornak – nem a régi, csacsi kislány, akivel bármit meg lehetett csinálni.
Ekkoriban különös szöveget találok telefonom üzenetrögzítőjén. Suttogó férfihang obszcén mondatokat mond, izgatottan, dühösen, gyűlölködve beszél. A hang lefojtott és hisztérikus. Nevemet belekeveri a szövegbe, tehát nem lehet mellékapcsolás, nekem szánták a pornográf mondandót. Az ezt követő foglalkozásunkon Gábor nem jelenik meg, maga helyett Adélt küldi azzal az üzenettel, hogy rajta úgysem lehet segíteni. Egyiküknek sem említem meg az obszcén telefonüzenetet.
Adél nyugodt, lelkesen beszél munkájáról, büszke a feladataira. Felnőtt ember lett. Gábor már a terhére van, a férfi mindig leskelődik utána, hol a munkahelye, hol a lakása előtt figyeli. Megpendítem, elképzelhető-e valaha is ennek a kapcsolatnak az újjáéledése. Azt mondja, szánja Gábort, ha valami miatt visszatérne hozzá, az csak a szánalom lenne. Súlytalanul megemlíti, van valaki a munkahelyén, aki nagyon tetszik neki.
Még ezen az estén Gábor izgatottan telefonál, erőszakosan faggat, mindent tudni akar Adélról. Nem mondok neki semmit.

Anima-elárasztottság

A férfiak tudattalanjában rejtőzve él a női elem: az anima. A férfitestben kisebbségben lévő női gének pszichés képviselete.
A élet és a lélek lehelete, örökletes imágó. Származása a nőről szerzett összes múltbeli tapasztalás, a nőről alkotott faji képletek összessége. Az anima kivetül arra a nőre, akit a férfi megszeret, szívszorítóan megjelenik benne. Ám ha a férfit az anima elárasztja, megszállja, akkor veszélyes sodrás keletkezik, a férfi úgy érzi, nincs saját élete, és ha a nő elhagyja, az maga a megsemmisülés. Mintha az anima kiszívna ilyenkor minden erőt, és ha valami kiegyenlítődés, józan szabályozás nem történik, akkor az anima-elárasztottság nemcsak feldúlja, hanem tönkre is teheti a férfit.
Gábor hangja elcsuklik, teste remeg, fuldoklik. Adélnak igenis vissza kell térnie hozzá, ezt ismétli eszelősen. De ha visszatér, nem folytathatja azt az életmódot, amit mostanában kialakított magának, Gábor ezt fenyegetően, dühödten mondja. Adél ugyanis késő délutánig dolgozik, utána fiatal kollégáival sörözni és vacsorázni megy. Gábort nem hívja. Adél munkahelyén hamarosan bál lesz, a lány megtiltotta Gábornak, hogy elkísérje. A férfi ennek ellenére kifizeti a méregdrága báli ruhát a belvárosban, amit Adél választ magának.
– Gyönyörű benne! – lelkesedik Gábor, miközben reménykedik, hátha mégis elkísérheti a kislányt a bálba. Mint amikor a kamaszok megtiltják a szülőknek, hogy bulikba kísérjék vagy érte menjenek – ugyanakkor várják a szülők gondoskodását és ajándékait. Szigorúbban is minősíthetünk: ez a báliruha-vásár tulajdonképp Adél testi szolgáltatásának megfizetése, mert a lány néha még megjelenik Gábor szép, új házában, ilyenkor szexuális kapcsolatuk is van.
Foglalkozásainkon Gábor figyelme beszűkül, alig lehet vele beszélni, az anima-elárasztottság értelmi színvonalát lerontja, észlelésének tárgyilagosságát akadályozza. Azt akarja, éltessem benne a reményt, ezt nem teszem, és érzem: egyre jobban gyűlöl. Szupervizorom, dr. S. F. tanácsa szerint most intenzívebben kell vele dolgozni, sűrítsem találkozásainkat, mondja, és szólítsam fel Gábort, hogy terápiás céllal mondjon, kiabáljon rám rosszakat, minél nagyobb gorombaságokat, ha ezt megteszi, akkor dicsérjem érte. Megfogadom dr. S. F. tanácsát, többször is felszólítom erre, hiába, ez instrukciótól Gábor majdnem elsírja magát, és képtelen gorombaságokat vágni a szemembe. Kérem, álmait írja fel és hozza el. Még egy feladata van – ami szinte várakozáson felül jótékony hatású lesz –, mindennap kétszer félórát egyedül kell töltenie, ez idő alatt gondolatban újra át kell élnie azokat a kellemes, szép élményeket, amiket ettől a kapcsolattól kapott, és ezeket le kell írnia. Ha már mindent végiggondolt és leírt, akkor kezdje az egészet elölről.
Végre Adél tisztán kimondja, nem akarja már Gábort, szakítanak, sírnak, de még nem gyűlölködnek. Ez majd később következik.
– Elengedtem, – mondja Gábor elég nyugodtan –, a BMW-t még nála hagytam.
Mikor megtörténik az elbocsátás, a végső szeretkezés alkalmával Adélnak orgazmusa lett. Sajátos és logikus reakció, már nincs szükség a tudattalan bosszúra.

Nyolc hónap szenvedés

Gábor hozza álmait, csupa anima-figura, de mintha az álmodó nem kedvelné őket. A kétszer félórás elvonulást és gondolkodást megteszi, diktafonba mondja az élményeket. Elhozott egy magnótekercset, érthetően, értelmesen, jól beszél.
Az erős, nagy szenvedés alatt alvászavarai vannak, gyomra fáj, legalább tíz kilót fogy, néha elsírja magát, rettentően izzad, nappal is, éjjel annyira, hogy ágyneműt és pizsamát kell cserélnie, mintha a tudattalan test és zsigerek így szeretnék eltávolítani a keserűséget, a csalódottság és kudarc mérgeit. A tapadás és leválás küzdelmében nem bírja nem látni Adélt. Az utcán les rá, de Adél és új szerelme észreveszik. A lány lakása közelében a földön rendszerint ott üldögél egy koldus. Gábor behívja a Mercedesbe, elviszi néhány sarokkal távolabb, magára veszi annak gönceit, előre fizet ötezer forintot és a koldus helyét elfoglalva figyeli Adél kapuját. A diktafonba órákon át mondja a múlt jó élményeit, ír is, sokszor éjszakákon át.
Karácsony táján, a téli napforduló idején Gábor arról számol be, hogy két hét alatt tíz nővel szeretkezett. Volt közöttük gyönyörű luxusprostituált, előre kifizetve küldte ajándékul Gábor egyik üzletfele. Volt fehérmájú dzsúdóslány, aztán üzletének alkalmazottai, válófélben lévő felesége, és régebbi nőismerősök. Alkalmazottai közül két fiatal lány születésnapján állít be, ajándékul hozzák testüket a főnöknek. Ez a bajnokság megnyugtatja, eltereli figyelmét Adélról, azt mondja, már nem tudja elképzelni vele a kapcsolatot. Korántsem a tíz nő miatt, hanem mert koldusi támaszpontjáról többször látta, amint Adél és barátja fölmennek a lakásba, nyilván már testi kapcsolatuk van.
De a teljes kiábrándulás és szakítás a szép bölcsészlánnyal akkor történik, amikor Gábor – kilépni akarván a balekságból és a kizsákmányolhatóságból – visszakéri a BMW-t. Adél minősíthetetlen stílusban követelődzik, százezreket kér, mert a ház építésekor segített a burkolóanyagok és egyebek kiválasztásánál. Fenyegetőzik, hogy az adóhatóságoknál feljelenti a férfit, az pedig kilátásba helyezi, hogy Adél meztelen fotóit sokszorosítja, és szétküldi a városban. Még néhány ilyen veszekedés után a fájdalmas kiábrándulás megtörténik. Közben Gábor válópere befejeződik, az utolsó tárgyaláson a bíró előtt Gábor megköszöni feleségének, hogy férje lehetett, Erzsébet sír.

Az a gyönyörű konstruktivitás!

Imponál, ahogyan Gábor a megroggyanás után beleerősít, feltámad, újít, akár a tehetséges ökölvívó. Nemcsak egyszerűen túljut a holtponton – ez az a rémisztő szakasz a versenyek közben, mikor úgy érzi az ember, most meghal, nincs tovább, elfogyott minden szikrányi ereje, alig lát, alig hall, se levegője, se semmi, csak a kín, csak a kín, miközben tovább teszi a dolgát, és egyszer csak valahonnan a mélyből a tartalék energiák felszabadulnak, test és lélek új erőre kap – Gábor ezt az energiát pompás célok kitűzésére fordítja. Többféle elhatározásáról beszél. Úgy dönt, gyermekeit magas értelmiségi életre fogja felkészíttetni. Ennek érdekében máris nekifog berendezni új házának alsó szintjén egy hatalmas, faburkolatos könyvtárat, amilyeneket amerikai filmekben látott milliomosok házaiban. Tőlem gyakorlatiasan és azonnal értékes könyvek címlistáit kéri, és folyóiratok címeit, amiket a nagyon művelt emberek olvasnak. Ezeket most megrendeli, hogy gyerekeinek keze ügyében legyenek. Könyvtáros szakemberhez irányítom, és lelkesedem ötletéért.
Másik elhatározása: a sok tekergés után végre komoly nővel komoly kapcsolat kialakítása. A szex most nem hiányzik olyan nagyon, mondja, és megkísérli kivárni egy szép szerelem kialakulását valakivel. Az a kérése: mondjam el röviden, pontokba szedve, mit kellene neki csinálnia, hogy igazán jó és harmonikus legyen majdani szerelmi kapcsolata.
Közel egy esztendeje figyelem, hallgatom beszámolóit a két fontos nőről és hármuk kapcsolati kudarcáról. Úgy látom, hogy ez a szexuális atléta voltaképp nem ért a nőkhöz. 1) Nem észleli a másik hőfok-igényét, csakis az önmagáét, huzamosan és követelődzve rájuk erőlteti a maga dinamikus, erőteljes, magas hőfokát. Ezzel a partnereket idővel kimeríti, túlterheli és idegesíti, amit Gábor nem ért, hiszen ő csak jót akar. Saját fizikai teljesítményeinek bűvöletében él, alkalmi, futó partnerei bizonyára ezért dicsérgetik, így megerősítik benne az önmagáról kialakított jó férfi az ágyban képet. A számára fontos nőket is (fizikai, szexuális és pénzbeli) teljesítményeivel akarja elbűvölni, ettől lesz vesztes, mert nem észleli, hogy azok elsősorban nem ezeket várják tőle. Nagyon megüti, amikor egyszer azt mondom neki, Erzsébet alkoholizálását azzal magyarázom, hogy Gábor mellett több mint tíz éven át lelkileg éhezett. 2) Valójában Gábor nem is a nőket szereti, hanem saját teljesítményét, amit megmutathat nekik, mint a gyerek az anyának, az elsődleges anima-figurának, és még ennél is inkább szereti a saját hatalmát fölöttük. A hatalom fontos számára, ennek megszerzésére sok energiát fordít, és ez munkájában sikeressé teszi. Ám a tartósan intim kapcsolataiban nem. A tudattalan hatalmi és dominanciaharcok itt kudarcot hoznak. Feleségével nem párhuzamosan fejlődnek, Gábor karriert csinál, Erzsébet lemarad – furcsán élhette meg férje felfutását, aki nála képzetlenebb és műveletlenebb. A feleség élete Gábor mellett ellaposodik – nem lévén saját igénye, saját elképzelése, saját terve. Mindezt az ürességet talán tudattanul a férjén veri le, őt okolhatja.
Arra a kérdésemre: vajon származik-e valami jó abból, hogy az Adél-kapcsolatnak vége, Gábor azt válaszolja, igen! Mégpedig vállalatának önállósága. Adél ugyanis saját tőkével be akart szállni Gábor üzletébe. Ez a kijelentés mintha arra utalna, hogy a számára fontos nőkkel nem veszi szívesen a paritásos viszonyt az üzleti életben sem. A komisz kritikájukat, szidalmaikat eltűri, de a hozzá közeli nők sorsát ő, a férfi akarja meghatározni. Erzsébet esetében így történt.
Sok mindent tapasztaltam Gábor kudarcában és megújulási lehetőségeiben, de a miképp kell egy komoly nővel komoly és harmonikus kapcsolatra szert tenni vonalán nem igazán tudunk azonos sínre kerülni. Mást vár, mint amit én mondani tudok: a kölcsönös, mély bizalom, a kölcsönös támaszadás, az egymás átláthatósága, mindezekhez a testi monogámia fontossága – mindezeket jelentéktelennek hiszi, mintha tudattalanul is tiltakozna, és úgy tartja: … azért egy kis hűtlenség csak jót tehet a házasságnak! Bárhonnan közelítünk e témához, mindegyre lesiklunk róla, átsiklunk más tartalmakra. A tudattalan jellegzetes mozgása ez az ágas-bogas-kanyarulatos-labirintusos-átsiklásos közelítés (az analízis gondolkodásmódja ilyen, mint az alkotómunkáé is), mintha egy szigetet úsznánk körbe-körbe, a körök szűkülnek, és jó esetben elérjük a szigetet. Gáborral folytatott munkánkban nem érjük el, hanem egy másik sziget megközelítését kezdjük preferálni: az érvényesülés és viselkedés területét.
A harmadik elhatározása: le akar szokni arról, hogy mindenkinél jó fiú legyen, olykor jó szándékú balek. Észrevette, mennyi fölös energiát emészt fel ez az önkéntelen törekvése, törleszkedése. Ő pedig az energiáit üzleti érvényesülése érdekében koncentrálni szeretné. Új üzletrészt alakít ki, új gépet vásárol. Tele van feladatokkal, és bár sportolás közben elcsúszik, lábát töri, járógipsszel biceg felhalmozott teendői után – és igyekszik nem gondolni Adélra. De rendszerint vele álmodik, álmában a lány kedves, védelmet kér tőle egy másik, durva férfi miatt. Gábor biztatja, meg fogja védeni. Értelmezésem szerint a három álombeli figura Gábor három lélekrésze: Adél arcát viseli Gábor animája, akire vigyázni kell, az álombeli Gábor az animusa, ő maga, az a durva férfi pedig akitől védeni kellene az animát, az Gábor árnyéka, személyiségének tudattalan sötét fele. Megbeszéljük, hogy a lábtöréseknek nemcsak oka van – sport közben egy rossz mozdulat –, hanem tudattalan célunk is lehet vele, mi több, ha jól figyelünk, még kedvező hozamát is észrevehetjük. Az álmok egyensúlyt mutatnak, a személyiség részei egymás iránti gyengédségére utalnak, a férfi-rész az erős, védelmet adó, a női rész a gyengédséget és védelmet váró – a sötét, durva résszel szemben.
Témáink a továbbiakban átsiklottak asszertivitás gyakorlatokra.

Összefoglalás

Gábor

Hátrányos helyzetben, műveletlen környezetben nevelkedik, apja alkoholizál, családját brutalizálja, szeméremérzéke gyenge, erős nemiséggel él. Anya szigorú, szidja és bántalmazza, de támaszadó. Gábor erőteljes fiatal szakmunkás lesz, feleségül veszi a nála műveltebb, képzettebb és tíz évvel idősebb Erzsébetet. Majd a Kommunista Ifjúsági Szövetség munkatársa lesz, az állami vagyonprivatizálás során tőkéhez jut, amit sok munkával igen sikeresen használ.
Amikor Adéllal találkozik, már gazdag, sikeres vállalkozó, házassága kiüresedett, felesége alkoholizál. Két gyermekük van, hozzájuk jár Adél nyelvtanárként. Erzsébet kezdetben nem tud vagy nem vesz tudomást Adél és Gábor szerelméről. Később Adél megszakítja ezt a munkát.
Gábor éveken keresztül mellékutcának tekinti a szerelmi kapcsolatot, kifelé nem vállalja Adélt és az ekkor még naiv, lelkileg tehetetlen lány siránkozását, sőt az öngyilkosság szélére sodródását nem veszi komolyan. A maga részéről ezt a szerelmi háromszöget rendjén valónak tartja, életét így teljesnek és kellemesnek érzi. Igaz, a szeretett nők érzelmi kielégítetlenségben szenvednek, frusztráltságukat Gáborra öntik. Gábor derűsen tűri a számára két fontos nő bántását, lekezelését, szidalmazását. Valószínűleg a gyerekkori tűrés, nyers bánásmód és az anyai szidalmazások megszokása mellett Gábor jó pszichikai önvédő késztetéseinek hatása ez. Nem észleli a szeretett nők bánásmódjának nívótlanságát, sem saját maga megalázottságát. Hárító viselkedése mögött lehet kisebbrendűségi érzés és bűntudat is, hiszen mindkét nőhöz éveken keresztül hűtlen, olykor hazudozó.
A terápiát azzal a céllal kezdjük, hogy Gábor tisztábban lássa, értse: miért mennek tönkre kapcsolatai a számára fontos nőkkel. Az ő bevallott célja emellett az is, hogy rendbe hozzuk kapcsolatát Adéllal, hiszen ekkor már a lány kifelé húzódik a kapcsolatból.
Gábor a terápia során kénytelen igen sokszor szembenézni a történtek sötét hozamaival: felesége alkoholista lett, a gyerekek tanácstalanok és szenvednek, Adél egyre távolodik tőle. Az apai brutalitásnak, a gyerekkor folyamatos, mély megalázottságának felelevenítése, újbóli átélése mintha átütnék védekezésének – olykor cinikus – páncélját. Ehhez járul Adél elhidegülése és a lány új életformája a fiatal kortársak között, sikeresnek ígérkező szakmájában. Ezek Gábort megroggyantják. A leválás során erősen szenved. Fizikailag is. Többféle szomatikus tünetet produkál, és lábát töri. Mentálisan átmenetileg beszűkül, regressziós tüneteket mutat, gyakran sír. Az anima-elárasztottság sodrába kerül. Szimbolikus képe akkori keserves állapotának: amint ott ül a földön, a járdán, az utcai koldustól kölcsönzött göncökben, fiatal, volt szeretőjének ablakával szemben és leselkedik.
Az anima-elárasztottságból az első kiemelkedést az írás segíti elő, de ami igazán kiemeli a pusztító sodrásból, az saját konstruktív természete és több területen felébredő ambíciói: saját gyermekeinek igényes nevelése, a régebbieknél színvonalasabb férfi–nő kapcsolat keresése, üzleti lehetőségeinek bővítése, önnevelésének, asszertivitásának fejlesztése.
Gábor fejlődéstörténete arra a hopi indián teremtésmítoszra emlékeztet, mely szerint az emberek valamikor a Föld sokrétű mélységeiben éltek, a sötétben. Itt az asszonyok viselkedése időről időre elkezdett furcsává, tűrhetetlenné válni. Ilyenkor a férfiak egy szinttel feljebb furakodtak, az asszonyok meg utánuk, és helyreállt a rend. Hanem kis idő múltán az asszonyok megint idegesítően kezdtek viselkedni, és a férfiak újból nekiveselkedtek, feljebb haladtak. Így ment ez egészen addig, amíg valamennyien föl nem jutottunk a napfényre.



« vissza