Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Noémi esete

 

A spiritualitás tévútján

A zsidó-keresztény mitológiában szerepel egy betlehemi asszony, Noémi a neve, ami azt jelenti: kellemes. Éhínség miatt elköltözik családjával Betlehemből, miután elveszti férjét, visszamegy Betlehembe. Itt az összegyűlt rokonoknak és ismerősöknek azt mondja, ne nevezzetek többé Noéminek, kellemesnek, hanem Marának, azaz keserűnek.

Klastrom atya – a hódító

Noémi 36 éves, egyetemet végzett, két felsőfokú nyelvvizsgája van, a harmadik idegen nyelvet középfokon beszéli. Barna hajú, karcsú, hajlékony, nehéz elhinni, hogy négy gyermek édesanyja. Hosszú évek óta gyermekgondozási segélyen él. Tizenegy éves házasságuk feszült, boldogtalan. Férje Noémiénál alacsonyabb képzettségű műszaki szakember, mélyen lenézi a lateiner műveltséget és mindent, ami Noémit érdekli, a műfordítást, a szépprózát, a komoly zenét. Noémi tünetei: kínzó fejfájások, ingerlékenység, gyakori légszomj és szorongás, amely különösen az esti órákban fokozódik a fizikai rosszullétig. Heves, ájulásig vezető szorongásai negyedik gyermeke születése előtt is voltak.
Noémi nem várt gyermek. Anyja akkoriban egyetemista, nem akarja világra hozni, ám erősen katolikus édesapja ragaszkodik Noémi megszüléséhez. Nagynénje neveli vidéken, Noémi nem érti, miért nem élhet szüleivel. Nyolcesztendős korában anyja Budapestre hozza, a kislány boldog, de hamarosan kiderül, szülei válnak, anyja már egy idegen férfival él, hamarosan a felesége lesz. Noémi összetörik, nekimegy mostohaapjának. Később is rossz a kapcsolatuk, anyja nem szól bele vitáikba, támaszt nem nyújt. Édesapja megnősül, új családot alapít.
Noémi házasságát részben a menekülés motiválja a mostohaapa uralta patriarchális családból. Kamasz- és ifjúkora mégis élete Hősi Korszaka, két nagyszerű – a családtól független – csoportban éli ki tehetségét. Egyik az intellektuálisan erős egyetemista kortársak csoportja, igényesek, tájékozottak, sokat adnak a műveltségre, a szellemi teljesítményekre. A másik porond Klastrom atya katolikus ifjúsági köre.
Ez a hetvenes és nyolcvanas években történik még, a Kádár-időszakban, amikor a vallási csoportokhoz tartozásnak volt valamelyest lázadó, a kommunista neveléssel szemben álló jellege, ez külön izgalmas vonzerőt jelentett a fiataloknak. Nagy hatású Klastrom atya személyisége, hihetetlen hódítói készsége. Tudjuk, az őskereszténység idején a pogányok beterelése az egyházba nagy erény. Klastrom atya mintha összegyűjtötte volna magában azt a hűvös és mégis roppant szenvedélyes, mondhatni dühödt szeretetet, amely már két évezrede – számos hatalmas jelenséggel együtt – láthatatlan hajszálcsöveken táplálja a katolikus egyház hódító erejét. Az atya hatása alól alig lehet kitérni. Ezt akkor érzékelem, amikor meghívást kapok templomi esküvőre, amit Klastrom atya celebrál. Akkoriban már ismerem Noéminek, a négygyermekes, neurotizálódott családanyának esetét, ezért különösen érdekel Klastrom atya személye. Az esküvőn a templom zsúfolásig tele, a szellemi összetartozás érezhető, itt nem fordulhat elő, hogy a jelenlévők tanácstalanul tekingetnek, nem tudván, mikor kell felállni, letérdelni, itt a hívek pontos mozgásából az egyöntetűség észlelhető. Úgy tűnik, mindenki Klastrom atya tanítványa, átéli a misék évszázadok óta ismétlődő áldozati drámáját, a felajánlást, az átváltozást, az áldozást, ami a hívő számára nem egyszerűen szimbólum, hanem a jelenben újra és újra lejátszódó, döbbenetes isteni áldozat. Maga a csoda, ahogyan Klastrom atya ünnepi beszédében átszellemíti a természet gyermekszaporító nyers történését.
A testi szerelmet a katolikus egyház bűnnek tartja, ha az egyházi esküvő nélkül történik. Sok gyóntató pap szerint még az is halálos bűn, ha a szabályosan összeesketett házaspár hathatós védekezőeszközzel megelőzi a nem kívánt terhességet. Csupán a naptár-módszer a megengedett, ami igen bizonytalan védekezés. Ez a merev felfogás tájékozatlannak mutatkozik az emberi szexualitás erőinek, mélységeinek felismerésében. A testnek ezt a természetes örömét mintha csak az utódnemzés miatt fogadná el. Voltaképp nem mer, nem bír szembenézni a szexualitás kérdéskörével. Sem elfogadható tanítást megfogalmazni az autonómiára törekvő mai ember számára, aki már nem elégszik meg a tiltásokra korlátozódó utasításokkal, aki régóta tisztában van azzal, hogy noha kell a fegyelem, de ez nem azonos a vágyak folyamatos elfojtásával, hogy lelkünk (olykor nagyon is bűnre áhítozó) sötét oldalát, az Árnyék személyiségünket meg kell ismerni, vele olykor tárgyalni, mi több neki engedményeket tenni. De hogyan ismerhető meg az Árnyék, ha a katolikus vallás szerint a bűnnek még a gondolata is vétek? Fojtsuk csak el hamar. Ez bizony lélektani abszurdum.
Klastrom atya távol áll a realitásoktól, hanem a beszéde felemelő. Az életnek ezt a vonalát a mennyekbe lendíti, Isten teremtő partnerévé avatja a lélekkel és a szellemmel áldott szerelmeseket. Meggyőző beszéd ez, csupa tisztaság és szellem, fényévnyi távolságra van nemcsak a pornográfiától, ami érthető és helyeselhető, hanem az erotikától is. Noha vallás és erotika – egy tágabb szemléletben – összefér, gondoljunk az Énekek énekére! A beszéd lélek mélyéig hatoló ereje és az azonosulás az Isten partnerséggel iszonyú nehéz terhet rak a fiatalokra, amennyiben azok megpróbálnák a fogamzás elleni védekezést oly módon, ahogyan az egyház a bűntelenséget elgondolja.
Azt gondolom, nem lenne szabad a jövőt így, az elragadtatott eszmeiség tüzével káprázatossá tenni! Reálisan és felelősségteljesen kellene tervezni. Felmérve az egyéni testi-szellemi-anyagi erőket, lehetőségeket, az ezen az anyaföldön élés várható küzdelmeit. Majd úgy vállalni az Isten partnerséget, ahogyan a mérték és józanság megengedi.
Noémi Klastrom atya neveltje, az ő köreiben kap indíttatást. Itt ismeri meg férjét, együtt járnak Klastrom atya seregébe, a testi szerelmet halálos bűnnek tartják. A családból menekülés mellett ez a másik mozzanat, a kínzó testi vágy az, ami Noémi házasságát sietteti. A nászéjszakán azonnal teherbe esik, a későbbi naptár-módszeres védekezés ellenére sorra érkeznek a gyermekek. Mikor a negyedik gyermekkel terhes marad, idegösszeomlást kap, amit olyan tünetek előztek meg, melyekkel most nálam jelentkezik.

Az elvadult férj

A tizenegy éves házasság alatt a férj teljesen elvadult. Már nem is étkezik együtt a családdal, hat embert kell eltartania, reggeltől estig dolgozik, hazatérve az apai szerepkörből kivonja magát, alig beszél, egyedüli tevékenysége a tévénézés. Noémi mostohaapja mellől házasságba menekült, egy másik Mostoha Férfi mellé, nevezzük Miklósnak, aki hasonlóképp pátriárkai eréllyel utasítgatja. Ha a feleség mást is szeretne, mint gyermekkertész, takarító- és szakácsnő lenni, ha intellektuális igényeire, szellemi elfoglaltságok iránti vágyára, belső magányára hivatkozik, a válasz kurta. Ez a dolgod. És valóban: Klastrom atya körében mindketten vállalták teljes hittel és meggyőződéssel a gyermekáldásokat, mert Isten kezét megkötni maga a kárhozat, és vállalták a tradicionális munkamegosztást is. Noéminek ez a csapdája, a hit és spiritualitás maga vállalta válfaja, amit Klastrom atya tolmácsolása szerint fogadott el.
Több fronton kell gyorsan elkezdenünk az együtt gondolkodást, az elvadult férj megszelídítése látszik a legsürgősebbnek. Két segítségem van a munka elején. Egyik Noémi humora és értelmi készségei, másik a férj erős szexuális késztetése. Hamar kiderül ugyanis, hogy Miklós elvadulása összefügghet Noémi távolító magatartásával, aki úgy szervezi az estéket, hogy ne kerülhessen sor szeretkezésre. Mikor a gyerekek már elaludtak, akkor kezdi el a késő éjszakába nyúló munkáit. Miklós szemérmes, sértődékeny, és már rég nem kezdeményez. A szex erejével vissza kell hódítani Miklóst, amíg teljesen el nem távolodik. De hogyan? Az ágyi kapcsolatok gyakori indítványozása, kiteljesítése, a hetérai-aphroditéi szerepkör tudatos művelése, Miklós kedvenc ételei, Miklós előnyös tulajdonságainak hangoztatása. Miklóst nem kell majd terhelni intellektuális, ezoterikus témákkal, amelyek fárasztják, untatják, amelyből kiderül Noémi árnyaltabb műveltsége. Intellektualizálás helyett legyen majd minél több szeretkezés és minél erotikusabb a légkör – ezek azok az egyszerű, de szigorú viselkedési módok, amit Noéminek gyakorolnia kell.
Miklós meglepő gyorsasággal oldódik. A nagytermészetű férfi hálásnak mutatkozik felesége aphroditéi-hetérai gesztusaiért. De még nem étkezik együtt a családdal. Otthon a feszült légkör enyhül, de Noémi tünetei megmaradnak. Feltételezésem szerint Noémi neurotikus tüneteit az a komplexus okozza, amit sarkosan így fogalmazhatunk meg: tudattalan gyűlölet a férj iránt, aki csakis a gyermeknemzésben tudott társ lenni, minden másban elzárja Noémi elől a továbbfejlődés útját. Ezt a negatív érzéshalmazt tudat alá szorítja, hiszen a jó keresztény nem gyűlölhet, kivált nem gyermekei apját, aki megélhetésük záloga is egyben. Másfelől a Klastrom atya felépítette életvezetést kellene felülvizsgálni, illúziókkal szembenézni, és ez szorongató. A komplexus magához köti a pszichikus energiákat, energetikai elosztási zavart okozhat, amit fokoz Noémi szellemi lehetőségeinek és egész életének roppant egyoldalúsága.
Szigorú instrukcióm később az is, hogy Miklós fokozódó ragaszkodásának, jóindulatának hozamát Noémi fordítsa céltudatosan a saját hasznára. Miklós vállalkozik a gyermekmegőrzésre és hajlandó bébiszittert is fizetni. Javaslom, hogy az új lehetőségeket és időt Noémi saját boldogulására, örömelvének megvalósulására fordítsa, például olyan szellemi munkára, amit sokáig nélkülözött.

Álom a biliárdozásról

Ebben az időben történik Noéminek egy tankönyvbe illően frappáns, és számomra tüneményes álma. Velem álmodott, mondja, de ez a szoba, ahol foglalkozásainkat tartjuk, piros függönyökkel volt feldíszítve, és mi ketten e piros drapériák alatt biliárdoztunk. Értelmezésem szerint a kissé frivol piros függönyök jelzik a mi mostani témánkat, a szeretkezés hangsúlyozását, mi több: a szex tudatos felhasználását a házasság érdekében. Ezt az álmodó színházasdinak, szerepjátszónak, és kissé bordélyházasnak gondolja, esetleg kurvásnak, amit megfogalmazni és kimondani nem mer – a tudattalan azonban jelzi. A biliárddákó fallosz-szimbólum, ami a mi kezünkben van, ezt az asszonyok kezelik. A biliárdgolyók a spermák, amiket nekünk úgy kell terelnünk, ahogyan azt mi látjuk jónak.
Ennek az álomnak jó a hozama. Ki lehet tárgyalni, hogy a négygyermekes család és az egykori szerelmi házasság megmentéséről van szó, és már csak ennek érdekében is a színházas meg a bordélyházas játékot bátran el lehet fogadni ahelyett, hogy álszemérmesen szégyenkeznénk a hetéra-aphroditei módszerek, a csábítás trükkjének meggondolt bevetése ellen. Noémi a nem kívánt terhesség elleni hatékony védekezést is elkezdte, amiről a merev gondolkodású, pátriárka Miklósnak nem szólt. Noéminak lassan meg kell tanulnia, hogy a jó perszóna, azaz személyiségünk álarca csupán eszköz az alkalmazkodáshoz, és a jó perszóna a megfelelő kompromisszumok eredménye.

Autonómia és szabad akarat

Meg kell tanulnia azt is, hogy a függelem helyzetéből (függelem a mostoha apától, függelem Miklóstól, függelem Klastrom atya tekintélyétől) el kell szakadni, és elindulni a személyes autonómia felé. Az individuáció fejlődési folyamata – mondja Jung – leírható olyan íven, melynek kiindulásánál a teljes függőség, túlsó pontján az autonómia van. Itt – a tűzoltásszerű férjszelídítés után – az önismeret differenciált elindítása látszik a legfontosabbnak, vagyis az Árnyékszemélyiség és a domináns archetípus körültapogatása, tudatosítása. Annak elősegítése, hogy Klastrom atya szabályrendszere helyett Noémi szabad akarata, saját karakterének megfelelő és józan életvezetése jusson érvényre. De úgy, hogy megmaradjon számára a vallás ereje, a hit, a spiritualitás, mindazok a tényezők, amelyek az ő múltjában is támpontok. De Istennek ne legyen vakon engedelmeskedő rabszolgája, hanem szabad akarattal rendelkező gyermeke, szabad abban is, hogy milyen módon akar teremtő társa lenni. Itt lép be a teremtés, az alkotás szándéka, amely Noémi intellektuális vágyaival összekapcsolható. Rá kell vezetni, hogy Istennek tetsző teremtés-alkotás női lényeknél is lehetséges más mezőben, nem csupán a gyermekáldás terén. Röviden: az Anya-mint-Áldozat imágó mellé vagy helyette föl kell Noémiben ébreszteni Aphrodité után Athénét, a mesterségek céltudatos és konstruktív nőképét. Úgy tűnik, ez lesz az ő domináns archetípusa. Ehhez is kap konkrét feladatot: írásvázlatokat kell készítenie komplex irodalmi-művészeti témákhoz, amelyek most csak vázlatok, de a jövőben elővehetőek, folytathatóak. Ilyenek a neurotikus női alakok: Ophélia, Melinda, Margit, Lady Macbeth belső arcképvázlatai és megjelenésük a különféle művészeti ágakban.
Feladata lesz még a szorongás-napló vezetése. Három szempont szerint kell heti szorongásairól írnia: mi váltotta ki, milyen testi-lelki tünetekkel jelentkezett és mi lett az adott szorongás következménye, illetve a feloldódás mikéntje. A feljegyzések átbeszélése, a szorongás forrásainak tudatosítása – amelyekről sokszor kiderül, mennyire triviális semmiségek – igen jó hatásúnak bizonyulnak.

Animus álmok

Derűs arccal érkezik, jaj, de jót álmodtam! felkiáltással. Majd kiderül, álma brutális és kriminális, álmában Miklós meggyilkolta a szomszédasszonyt és annak férjét. A nő nem halt meg, csak megsérült, de a férfi igen, fel kellett darabolni, el kellett tüntetni. Noémi lelkifurdalást érzett álmában, de Miklós nem. Noémi arra nem tud felelni, hogy ez az álom, noha elég rémisztő, miért váltott ki belőle félálomban és éberen is derűt. Értelmezésem szerint a szomszédasszony az álmodó animáját jelképezi, a szomszéd az álmodó animuszát, Miklós mindkettőt gyilkolássza. Az álmodónak azért van lelkiismeret-furdalása, mert saját teljességét veszni hagyja – lám, animája sérült, animusza már nem is él –, bezzeg Miklós nyugodt. Az álmodót talán arra figyelmezteti tudattalanja, hogy keltse életre önön maszkulin princípiumait. Elsősorban a célratartottságot ahelyett, hogy csak hagyja megtörténni a dolgokat, és érzelmi érvek helyett vegye elő a racionalitást, a kitartó és erőteljesebb akaratot.
Lehet más értelmezése is az álomnak. Felfoghatjuk úgy is, hogy Miklós jelképezi az álmodó animuszát, aki a gyilkosságokat elköveti, valójában tehát Noémi pusztítja saját lélekrészeit. Mindenképp animuszprobléma jelentkezett az álomban. Az első magyarázat szerint elpusztul az animusz, a második magyarázat szerint győztes agresszor. Mintha azt üzenné a tudattalan: választhatsz, animuszod erre is, arra is alkalmas.
Az animusz, tudjuk, nem azonos a maszkulin princípiumokkal, mint ahogyan az anima sem azonos a feminin princípiumokkal. A maszkulin–feminin párost jó kikerülni, mert nagyon sok kulturális sztereotípia tapad e fogalmakra. Egyensúlyt keresve hasznosabb az ősi kínaiak yin és yang fogalmait használni. Noémivel leíratom a yang jellemzőit. Az a feladata, hogy vegye naponta sorra, önmagára vonatkoztatva próbálja értelmezni e jellemzőket. Az ilyen szellemi gyakorlatokat szereti, kiéhezett az intellektusa az évekig tartó gyes folyamán. A yang: a felemelő, az általánosító, a nemző, a fallikus elem. Ez a fallikus elem kifejezés riadalmat kelt benne, meg kell magyarázni, hogy a fallikus nő nem annyit jelent, hogy a nőnek pénisze van és fiziológiai, anatómiai, endokrinológiai szempontból ne lenne nő, hanem azt jelenti, hogy a yang jellemzők megvannak pszichikumában. Például kreatív, aktív, határozott, önérvényesítő, kezdeményező, a tudatosan kitűzött cél felé mozog, öntudatos, az ítélőképesség, a rend és törvény birtokában van, értelmes, lényeglátó, képes a személytelen objektivitásra.

A biliárdos álom folytatása

Egy hónap múltán jut eszébe: álmában ketten ülünk az autóban, én vezetek, de a jobb oldalon ülök, ő figyeli a lábmunkámat, a körmöm pirosra van festve. A Gellérthegy felé irányítom a kocsit, itt lakik a valóságban Noémi édesapja, és itt ellopják Noémi pénztárcáját, de ő utánamegy a tolvajnak, és visszaszerzi. Eközben én és Noémi negyedik gyermeke, egy kislány, padon ülve fagylaltozunk. Értelmezésem szerint az álmodó itt három alakban mutatkozik, az egyik énje a pszichológus arcát viseli, ez az érett nő arca, aki tudatos és vezet, a másik ő maga, az álmodó, aki figyeli a nála tapasztaltabb ember életvezetését, a harmadik, a kicsi lány, az újjáformálódás készségeinek gyermek-szimbóluma. A Gellérthegy felé haladunk, ahol az álmodó édesapja a valóságban lakik, s ott ellopják Noémi pénztárcáját. Ez talán jelképezi azt a veszteséget, amit az álmodó megszenvedett, amikor apja másodszor családot alapított és másik gyermeke is született. De az apa felé haladás jelezheti azt is, hogy Noémi kezd visszakapcsolódni (elhatározásaiban mindenképp) az értelmiségi életformába. Ugyanis édesapja, aki külföldön is elismert professzor, többször kifejezte, nem az álomban, hanem a valóságban, hogy sajnálja, amiért tehetséges lánya felhagyott az intenzív, kreatív, szellemi munkával.
Egy harmadik álmot említek, amelyben Noéminek ismét animusz-lélekrésze mutatkozik be. Szívesebben mondanám, hogy ez az ő Árnyékszemélyisége volt, de az Árnyék rendszerint azonos nemű az álmodóval. Tehát álmában Noémi ismét a Gellérthegy felé halad, ahol találkozik egy afrikai, fekete bőrű férfival, mindketten saját gyermeküket sétáltatják, és azonnal beszélgetni kezdenek, nem magyarul, hanem angolul. Noémi elmondja a férfinak, hogy a fiai nagyon féltékenyek rá, de a néger nem érti ezt a fogalmat, Noémi körülírja egy példával: például ha a nő idegen férfival szeretne elmenni vacsorázni, akkor a nő férje féltékeny lesz. De a fekete férfi sehogy sem érti, mi az, hogy féltékenység. Értelmezésem szerint ez az afrikai fekete Noémi természetközeli lélekrésze, akivel más nyelven kell beszélni, más a bőre színe, mégis azonnal szót értenek, talán a féltékenység szó nem-értése jelezheti, hogy a tudattalan nem fogja fel a monogámiát, hanem természettől fogva promiszkuus beállítottságú. Az álom légkörében jelen van a kacérság, a csábítás, az aphroditéi vonal. Ez az álom vezeti el beszélgetésünket Noémi Árnyékához, sötét oldalához.

Árnyék

Személyiségünkben összecsomósodik mindaz, amit nem akarunk önmagunkban elfogadni, tudomásul venni, mert összeegyeztethetetlen lenne életvitelünkkel vagy ideális én-képünkkel. Ez bennünk a tudattalan ember felszínhez legközelebbi személyes szintje. A sötét én. Ádám mögött ott áll Lucifer, Faust mögött Mefisztó. A sötét alak olykor jó dolgokra késztet, akár a drámákban: biztathat szárnyalásra, kreativitásra, szembefordíthat a bigottsággal, a merevséggel, a tunyasággal. Máskor meg rémtetteket, zsivány, aljas, szégyellnivaló dolgokat sugall. A kompenzálás is jellemzője az Árnyéknak. Noémi álmának fekete fiúja talán kompenzálást jelez, elfojtott és elemi vágyat más férfiak után, ami egy szűzies tartózkodásra nevelt keresztény családanya esetében tényleg sötét dolog. De nem erről volt szó.
Legsötétebb, szégyellnivaló oldala – saját bevallása szerint – a gyermekeivel szembeni agressziós magatartása. Sokat veri és hatalmas veszekedéssel utasítgatja őket. A verések után lelkifurdalása van, amiért nem bírja türelemmel a gyerekek nyüzsgését. Az az életvitel, amit az elmúlt évtizedben gyakorol (ami annyira nem felel meg karakterének, domináns archetípusának), túl sok frusztrációt halmozott föl benne. A frusztráció agressziót kelt, ami legkönnyebben a gyengéken, a gyerekeken, a kiszolgáltatottakon vezethető le. Ennek kölcsönösen romboló erejét elismeri. A sok agresszió adrenalint termel, amit el kell égetni sporttal, fizikai munkával. Ez az egyik útja a türelem fokozásának. A másik út Miklós bevonása a gyerekek fegyelmezésébe, nevelésébe, a mindennapi teendők elvégzésébe. Noémi rendszeres futóedzésekbe kezd. Miklós megjelenése a gyerekek körül sajátos hangulatot ad a családi életnek, a kölykök nagyon tartanak, szinte félnek az apától, ugyanakkor boldogok, amiért fürdeti, öltözteti őket, és roppantul igyekeznek szelídebben, rendesebben viselkedni.

Patriarchális tér és Athéné

Noémi lelki értelemben – a betlehemi Noémi fizikailag is – elveszítette férjét, mindkét eset tragikus, de a két nő közötti analógia ezzel lezárul. Amúgy se tudhatjuk, milyen karakter lehetett a bibliai nő, azt azonban igen, hogy a mi Noémink athénéi természetű.
Testi jegyekben is hasonló, mert karcsú, de erős, hősiesen sokat bíró fizikuma van. Ám fontosabb talán az életesemények hasonlósága.
Athéné is anya nélkül született. Emlékszünk a mítoszra: egyenesen apjának, Zeusznak fejéből pattant a világra. Noémi léte is az apának köszönhető, az anya nem akarta, éppen csak kihordta, és rokonokhoz adta. Noémi álmából jöttem rá, hogy valóban jó irány sorsának kocsiját az édesapa és annak ideái felé sokkal tudatosabban vezetgetni (mint említettem, az édesapa a Gellérthegyen lakik és az álom szerint arrafelé autózunk). Az apa a gyermek mélylelkében mindig fontos, a törvényt, a logoszt és az erőt képviseli, amik roppant lényegesek különösen az athénéi karakter számára, de a zord és kellemetlen mostohaapa, majd a zord pátriárka fiatalabb változata: Miklós, a férj, ezeket nem tudta Noémi épüléséhez megfelelően közvetíteni. Pedig az apától függés patriarchális elvét az athénéi nő valójában lelke mélyéig elfogadja. Ő nem lázadozó szüfrazsett, nem büszke emancipált nő, bármily okos és szakértő is egy athénéi nő, természetesnek tartja a férfi vezető szerepét. Ez a nőtípus ideális és nélkülözhetetlen partnere, titkárnője, sajtófőnöke stb. a Nagy Embernek. Képes küzdeni az Ügyekért, az Eszmékért, amiket főnöke visz előre. Az a tény, hogy Noémi oly mélyen elfogadta Klastrom atya teljes eszmei irányítását, az athénéi karakterével magyarázható, mert ha a nő igényes, mint Noémi, akkor Kiváló Férfiúnak kell lennie az irányítónak. A mostohaapa és Miklós nem, Klastrom atya és az édesapa kiváló ember – legalábbis Noémi szubjektív érzelmi mezőjében. Márpedig a szubjektum fogadókészsége fontos. C. G. Jung írja, hogy az eszmények és eszményképek… a legjobbakat sem kivéve – nem feltétlenül varázsszavak, hanem csak meghatározott feltételekkel válhatnak uralkodóvá, nevezetesen akkor, ha belülről, a szubjektum részéről van irántuk fogadókészség (C. G. Jung, Szellem és élet, Kossuth, 1999. 26. l.) Ha Klastrom atyát egy aphroditéi vagy Hestia típusú nő hallgatja, gyorsan kihúz a templomból és eltávolodik az atya köreitől. Majd a barátaival, barátnőivel esetleg olyan kört hoz létre, amiben ők – ha tévedésekkel is – megkeresik az érvényes, modern spirituális szövegeket, azokat, amelyek istenhitükkel összeegyeztethetők. Sőt, ha aphroditéi nőről van szó, akkor az erotikus igényekkel is valamennyire összeegyeztethető eszmeiséget keres. Jó esetben rátalál olyan papra, akitől távol áll a fundamentalista felfogás. De Athéné számára az Atya és annak hatalma másként mutatkozik.

Miklós és az Anima

Miklós, a maga szürke, ám tiszteletreméltó egyszerűségében úgy tekinthetett kezdetben Noémire, akár egy intellektuális rejtvényre, melyet vonzóan izgalmas testbe csomagoltak.
Hosszú esztendők családi élete után pedig úgy, akár egy kívánatos szörnyre, aki elől jobb lesz zord hallgatással a tv elé menekülni.
Miklós nem Prométheusz! Noémi kibékíti ugyan a testen keresztül, de nem tud bele olyan lelket lehelni, és talán már nem is akar, amely mindkettőjük számára valamiféle teljesebb emberi kapcsolatot adna. Az eredeti Athénéről ugyanis azt mondták a görögök, ha a szürke anyagba belelehelt, az rózsaszínűvé vált, szív dobbant benne, és megmozdult. Prométheusz szobrával tette ezt az antik hölgy. Az egyik eredetmonda szerint Prométheusz később maga is így teremtett embert. Éltek ugyan már emberek korábban is, de nem tudták használni az értelmüket, nem látták a dolgok között az összefüggéseket. Csak fákat, köveket, állatokat láttak. Prométheusz tanította őket házépítésre, hajóépítésre, az állatok igába fogására, fémek bányászására és művészi tárgyak készítésére. Miklós becsületesen ellátja élelemmel a családját, és tizenegy évi házasság alatt megtanulja, önbecsülését védendő, lenézni a művészeteket, a lateiner műveltséget, amik Noémit érdeklik. Inkább olyan ez a férj, mint a Prométheusz előtti ember. Látja a feleségét, mint látták a fát, füvet azok a régi emberek, de nem észleli azt, ami belőle kifejthető, felépíthető. Rávetíti saját Animáját. Minden férfi öröktől fogva magában hordja A NŐ képét, ezt a tudattalanba beágyazódott örökséget, amely kép az ősök sorának a nőkről szerzett tapasztalatait összegzi. Ez az Anima kinek-kinek másféle, ahogyan őseink láncában is másfélék a szemek. Sajnos Miklós vetített képe, azaz Animája nem egyezik Noémi karakterével, az athénéi nőiséggel. Ahogyan az évek múltak, bizonyára egyre erősebben előtűnik a vetített kép mögül az igazi Noémi. Fájdalmat okoz a férfinak is, a nőnek is ez a mozgás. A tudatalattiban zajlik, és amikor tudatosodni próbál, megijedünk, talán letagadjuk, mindközönségesen csalódásnak mondjuk, vagy hallgatásba menekülünk a tévé elé, ahogyan Miklós. Védekezünk. Védekezik ő is, ösztönösen menti méltóságát azzal, hogy lenézi, amihez nem ért, de a felesége igen, olykor nyers, megszégyenítően udvariatlan modorral vág oda, de tettlegességre nem vetemedik.
Az antik Athéné a bátor és okos férfiakat segíti, védi. Hanem akik méltatlanul viselkednek, jobb, ha meg se születtek volna… Egyszer így viselkedett vele egy otromba óriás, akinek Athéné a bőrét egyszerűen lenyúzatta, és dobot készíttetett belőle. Azóta, részben a keresztény kultúra hatására, valamelyest megtanultuk ezeket a hatalmas és érdekes bosszúálló tetteket fékezni, finomítani. De a bosszú vágya ritkán párolog el a semmibe. Leszorul a tudat alá. A női princípiumok közé behozta a keresztény tanítás az irgalmasságot, de ez nem jelenti azt, hogy a megsértett nő tudat alatt ne tárolna roppant bosszúvágyat.

Összefoglalva

Egy fiatal nő olyan szabályrendszert és életvitelt vállal, mely nem felel meg sem saját karakterének, sem intellektuális igényeinek, sem anyagi lehetőségeinek. Az a szellemiség, amire beállították, emelkedett, vonzó, de sajátos csapdákat rejt. Nem a katolikus hit és szabályrendszer csapdájáról van szó, inkább egyfajta papi felfogásról, annak is fundamentalista változatáról, amelyet merő jóindulattal és csillogó elokvenciával, ám a mindennapi családi, házastársi terhek viselésében tájékozatlan pap közvetít. Mindez Noémi házasságát megroppantja, őt magát neurotizálja. Annál is fájdalmasabb ez, mivel a keresztény szellemiség jó esetben segít eljutni a személyiség legbensőbb magvához, melyet Jung Selbst-nek nevez. A Selbst kisugárzásával átfogja az egész pszichét, központ, egyben határ és határtalan. Mindent befogadó, ellentéteket egyesítő, rugalmasan pulzáló, előrehaladó, úton lévő és egyben maga az Út. Megvalósíthatja bennünk a dinamikus harmóniát, az örök fejlődés és tökéletesedés elvét, amint Koronkai Bertalan mondja.
Beszélgetéseink jó eredményét elsősorban a folyamatos tudatosítás hozta. Annak tudatosítása, hogy 1) mekkora és milyen természetű ellentmondások feszülnek a fiatalon vállalt életvitel és a személyiség fejlődési követelményei között. 2) A megakadt fejlődés kínja miképp projíciálódik a férjre, és ez miképp szorul a tudattalanba, energiákat elvonó és férjgyűlölő komplexust okozva, amely a házasság megromlását és a neurotikus tüneteket hozza. 3) Mik lehetnek Noémi életvezetésének gyakorlati teendői, a következő évek tervei, és mik lesznek ezek célra tartott megközelítési módjai.
Munkánkat Noémi bizonyos tulajdonságai megkönnyítették, az intelligenciája, a tudati vigilitása, és az a tény, hogy katolikus neveltetése során gyerekkora óta gyakorolnia kellett a napi lelkiismeret-vizsgálatot. Megtanulta észrevenni és verbalizálni a belső világban zajló indulatokat, érzéseket, hangulatokat, dühöket, rendetlenségeket.
Noémi egy esztendőn keresztül jár hozzám, az első időkben heti két, majd egy alkalommal. Megnyugtatóan rendeződik házassága. Testi tünetei elmúlnak, lezáró beszélgetésünk során a hangsúlyt arra helyezem: ne engedje elvékonyodni a transzcendens, spirituális vonalat lelki életében, ugyanakkor a saját Árnyék tudatosítására és a vele való autonóm bánásmódra ügyeljen, és arra, hogy jövőjét saját karakterének immár mélyebb ismerete alapján tervezze meg.



« vissza