Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

1956 Kárpátalján

HARMINC-EGYNÉHÁNY ÉVIG abszolúte tudatlanságban szenvedtünk az 1956-os események kapcsán, hét lakattal elzárt titok volt beszélni a forradalomról.

A mai fiatal nemzedék, amelyhez e sorok írója is tartozik, nem is gondolta, nem feltételezhette, hogy Kárpátalján is felléptek a magyar érzelmű fiatalok anyaországi testvéreik ügyének támogatására. A forradalom és annak kárpátaljai eseményei körül sötétlő tabu talán 1989-ben kezdett tisztulni, Nagy Imre és mártírtársai újratemetése után, abban az időben, amikor már Kárpátalján is némileg tapasztalható volt az enyhülés, többek között ideológiai téren, amelyen, mint köztudott, talán a legnagyobb volt az elnyomás. Ekkor fokozatosan kezdték felidézni emlékeiket az akkori események résztvevői, szemtanúi, majd egy-másfél év múlva a helyi lapok hasábjain, valamint egyes kötetekben megjelentek az első interjúk, publikációk, résztanulmányok, s mint mindig, most is az újságírók, a társadalmi szervezetek aktivistái kezdték meg a tényfeltáró kutatásokat, beindítva ez által a tudatunkba evődött homály eloszlatását. Mára már nem egy történész is bekapcsolódott a kutatásba, ám legtöbbjük, sajnos, még ma is ódzkodik az igazság, a gaztettek, általában az akkori események feltárástól, az itt lezajlott folyamatok átértékelésétől.

Azt is örömmel konstatálhatjuk, hogy már harmadik éve nyíltan megemlékezünk október 23-án a forradalom mártírjairól és ártatlan áldozatairól, adózunk emléküknek, visszaidézzük a forradalom eseményeit, szellemiségét. Az ungváriak s velük együtt a meghívott vendégek 1991. október 23-án gyűltek össze először, hogy megemlékezzenek a magyarság életének egyik legfontosabb eseményéről, '56 őszének tragédiába fulladt forradalmáról.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári városi szervezete az egészségügyi központ termébe invitálta azon a napon az érdeklődőket, ahol Nagy Jenő nyugdíjas pedagógus, ÁRPA István zenetanár, a Zádor Dezső Zenei Társaság elnöke elevenítették fel azt, hogy ők hogyan élték meg a forró hangulatú októberi napokat.

Dupka György, a KMKSZ akkori felelős titkára a nagy nyilvánosság előtt addig titokban tartott tényekkel bővítette '56-tal kapcsolatos ismereteinket. Szólt azokról a csoportokról, amelyek Nagyszőlősön, Gálocsban, Beregszászban és Beregszász környékén szerveződtek 1956 októberében és amelyeket tizenéves fiatalok alkottak. Röplapokat terjesztettek, rendszeresen tájékoztatták az utca emberét az anyaországi és részben a budapesti események alakulásáról. A szovjet rendszer kiszolgálói szigorúan megbüntették a fiatalokat. A kárpátaljai '56-os események áldozata lett Gálocs lelkipásztora is – említette a szónok.

Dupka György megnevezte azokat a helybelieket is, akik az első hívó szóra többnyire fordítóként, tolmácsként jelen voltak a forradalom vérbefojtásánál.

Miután az Amerika Hangja rádióadó segítségével a vidékén híre ment a budapesti eseményeknek, a hazafias érzelmű ifjúság kifejezte szolidaritását anyaországi testvéreivel és amikor vidékünkről megindultak Magyarország felé a megszálló szovjet hadosztályok, a nagyobb településeken, így Ungváron, Beregszászon, Nagyszőlősön, Mezőkaszonyban, Váriban, de sok más faluban is a fiatal értelmiségiek és egyetemisták körül ellenálló csoportok alakultak ki, amelyek a maguk szerény eszközeikkel is mindent elkövettek a forradalom esetleges győzelme és a megszálló szovjet csapatok kivonulása érdekében. Ezek a csoportok szovjetellenes röplapok terjesztésével foglalkoztak, igyekeztek hitelesen informálni a lakosságot az anyaországi forradalom, az októberi-novemberi napok eseményeiről, arra törekedtek, hogy megismertessék Kárpátalja népét a Magyarországon zajló forradalom szellemiségével, a forradalmárok követeléseivel. Mindent megtettek a szovjet Gulag, a birodalmi politika leleplezése tárgyában, arra törekedtek, hogy a lakosság megértse: a szovjet csapatok nem a magyar népnek nyújtandó segítség céljából hatoltak be Magyarországra, hanem valójában a kommunista hatalom kérésére a célból, hogy elfojtsák a magyar nép forradalmát.

Napjainkig úgy tudtuk — hivatalosan —, hogy az „új forradalmi kormány” november 3-án jött létre Szolnokon s november 4-én innen intéztek kiáltványt a magyar néphez. Hogy a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mikor alakult meg és főleg hol, továbbá megszervezése milyen államjogi alapon nyugodott, erre sem a hazai, sem a külföldi szakirodalom a mai napig nem tud pontos választ adni.

MEGBÍZHATÓNAK TŰNŐ ADATOKBÓL, személyi visszaemlékezésekből, kisebb-nagyobb elszólásokból azonban megállapíthatjuk, hogy szovjet kezdeményezésre MÜNNICH FERENC, Apró Antal és Kossá István már november 1-jén, a déli órákban informálva lettek HRUSCSOV szovjet pártvezető Magyarországgal kapcsolatos új terveiről. Münnich Ferenc, az egykori KOMINTERN kipróbált és szovjethű munkatársa volt, aki november 1-jén, a késő délutáni órákban KÁDÁR JÁNOST a budapesti szovjet követségre vitte. Onnan folytathatták útjukat még ugyanezen a napon Tökölről repülővel — az országhatáron túlra, Moszkvába, majd onnan Ungvárra,1 de az sem kizárt, hogy egyenesen Munkácsra, a katonai repülőtérre,2 hiszen állítólag Munkácson találkoztak a magyar pártemberek szovjet kollégáikkal, ott készültek a nyilatkozata, onnan hozták át őket Ungvárra, hogy minél hamarabb adásba kerüljenek, hiszen Szolnok nagy távolságra volt Ungvártól. Ugyancsak Munkácson vagy Ungváron fordíthatták le sebtiben magyar nyelvre azt az ominózus felhívást, amely tele volt helyesírási és stilisztikai hibákkal, kéziratos javításokkal. Mint a kézírások elemzésekor kiderült, az egyik Kádár Jánostól származik, a másikat egyelőre nem sikerült pontosan azonosítani, de valószínűleg Münnich Ferencé. Hozzáteendő még az elmondottakhoz, hogy a felhívások keltezése helyenként Budapest, illetve keletkezési időként az 1956. november 4-ei dátum van feltüntetve. Hogy pontosan mi történt Ungváron, az javarészt a mai napig ismeretlen. Azt feltételezhetjük, hogy Kádárt ott a szovjet pártvezetőség egyik legmaradibb gondolkodású tagja és a Legfelsőbb Tanács vezérkarába éppen ez időben bekerült Leonyid ILJICS BREZSNYEV vette „kezelésbe”. Mit ígérhettek Kádárnak, vagy mivel fenyegették meg, hogy vállalja a Moszkvában kijelölt szerepet, ezt sem tudjuk. Állítólag választás elé állították: a kormányelnöki tisztség vagy ismét a börtön...

KEMÉNY VITÁK ZAJLANAK MAI NAPIG IS ARRÓL, hogy mikor, milyen időpontban találkozott a két pártvezetés — november 3-án vagy november 4-én?3 SÁNDOR LÁSZLÓ — aki ezidőben az ungvári rádió magyar osztályánál dolgozott — elmondása szerint november 3-án, szombaton kapta a feladatot, hogy olvassa be Kádár János és Münnich Ferenc nyilatkozatát arról, hogy megalakult az új forradalmi munkás-paraszt kormány, amely munkába szólítja a lakosságot.4 Ezek szerint a „Szolnokon megalakított” kormány híre egy nappal korábban jutott el a Szovjetunióba, azaz Ungvárra, mint Szolnokra.

A találkozás november 3-ai voltát támasztják alá Gosztonyi PÉTER történész adatai:5 ”Amikor november 4. hajnalán a szovjet csapatok Budapest ellen megindították támadásukat, és ennek során a reggeli órákban több helyen benyomultak a fővárosba, a szolnoki helyi rádióstúdióból ezzel egyidőben egy idegen akcentussal, magyarul beszélő személy — ma már tudjuk, Sándor László ungvári lakos — 'fontos közlemény' beolvasását jelezte. Kádár Jánosét és Münnich Ferencét. ...Ezekből a deklarációkból, amelyeket a szolnoki adó 8 óra 32 perckor sugárzott ki, arról értesülhetett az ország, hogy Münnich Ferenc, Kádár János, Apró Antal és Kossá István november 1-jén megszakítottak minden kapcsolatot a Nagy Imre-kormánnyal, és úgy döntöttek, hogy a maguk részéről 'egy új, forradalmi központot létesítenek'.... A november 4-ei dátummal ellátott és keltezési helyként Budapestet megjelölő Nyílt levél elhangzása után Kádár János hangját sugározta a szolnoki adó. Ő, mint a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (MFMPK) elnöke, felhívással fordult a magyar néphez. Ebben kormánya névsorát közölte, ama nyolc személyét, akik kormányában különböző miniszteri posztokat töltöttek be. Majd beolvasta az MFMPK 15 pontba foglalt programját.”

 

A találkozó 4-ével datálható voltát, vagy legalábbis azt a tényt, hogy Kádárék 4-én még nem tartózkodtak Szolnokon, támasztja alá KOVÁCS István, a budapesti pártbizottság egykori első titkárának (akit éppen 1956-ban menekítettek át Szovjetunióba) 1957. január 10-ei keltezésű, Hruscsovhoz írott levelének egy utalása:6 „Mikojan elvtárs tanúsíthatja, hogy november 4-én Munkácson mennyire kértem őt és Kádár elvtársat, hogy haladéktalanul küldjenek engem haza pártmunkára vagy valamilyen más munkára.”

 

Ugyancsak alátámasztja kárpátaljai megbeszéléseinek a tényét. Kádár egy későbbi, 1959. december 7-én tett kijelentése: „Három évvel ezelőtt, amikor a magyar nép nehéz helyzetben volt, én már jártam ezen a vidéken. Azért jöttünk ide, hogy testvéri segítséget kérjünk a szovjet néptől” — mondotta, amikor visszakísérte szovjet területre a Magyarországra látogató Nyikita Hruscsovot.7 Ezt Hruscsov halála után Nyugaton megjelent emlékiratai is alátámasztok MÉRAY Tibor szerint a hivatalos kommunista párttörténet azért nem szól Kádár és Münnich szovjetunióbeli (kárpátaljai) látogatásáról 1956. november 1. és 3. között, hiszen „...ha az új kormányt a Szovjetunióban alakították, akkor az nem magyar, nem forradalmi, nem munkás-paraszt és nem kormány.”8

Megerősíti Kádár kárpátaljai tartózkodásának tényét Balla LÁSZLÓ, aki 1956 novemberének első napjaiban az ungvári Tankönyvkiadó magyar szerkesztőségének vezető-szerkesztőjeként tevékenykedett. Ekkor az ungvári rádióhoz rendelték, éppúgy, mint a beregszászi járási laptól LUSZTIG KÁROLYT. A stúdióban tartózkodó katonatisztek elejtett szavaiból tudták, hogy Kádár János Kárpátalján tartózkodik, Ókemencén, a területi pártbizottság nyaralójában. „Én tehát nem láttam, nem találkoztam vele — emlékezett Balla —, viszont kaptam egy anyagot kontrollszerkesztésre, hogy nézzem meg nyelvi szempontból. Magyar szöveg volt, de megoldásaiból, a nyelvi fordulataiból lehetett tudni, hogy fordítás... Kádár szolnoki beszéde volt”.9

VISSZATEKINTVE AZ ELLENÁLLÓ CSOPORTOK TEVÉKENYSÉGÉHEZ, megjegyzem, hogy azok tagjai, a kárpátaljai magyar fiatalok nemegyszer azon hiú reménnyel szöktek át a határon, hogy anyaországi barátaik segítségére sietnek, ám ezek a próbálkozások általában tragikus végkimenetelűek voltak — a szökni próbálókat előbb vagy utóbb kézre kerítették, és ha az egyén már nem volt kiskorú, könnyen az ungvári börtönben köthetett ki.

Ma már tudjuk azt is, hogy a forradalom leverése után súlyos megtorlások következtek mind Magyarországon, mind Kárpátalján. így — kevesen tudnak arról, hogy a történeteket követően az ungvári börtönbe hurcolták az eseményekben részt vevő magyarországi és kárpátaljai fiatalok több csoportját, s többeket a szovjet Gulagon letöltendő szabadságvesztésre ítélték. A hosszú hónapokig rtó kivizsgálási procedúra ideje alatt nagyon sok fiatalt, egyetemistát a nemzetközi tiltakozás mentett meg a szibériai lágerektől.10

Az ungvári börtönig történő deportálás vasúti úton történt, mi több, sok alkalommal olyan vasúti kocsikkal, amelyek egyáltalán voltak alkalmasak személyszállításra. A szerelvények a Budája Debrecen — Nyíregyháza — Záhony — Csop — Ungváron haladtak, és a nyíregyházi, záhonyi vasutasok nem egyszer sztrájkoltak, nem voltak hajlandóak deportáltakat szállítani, így aztán a sztrájkolok helyére szovjet vasutasok kerültek arra az időre, míg folyt a deportáltak vasúti szállítása.11

A magyarországi megtorlásoktól némileg eltérnek a Kárpátalján végrehajtott retorziók. Az 1956-os magyarországi forradalom vérbe fojtása idején Kárpátalján a hatóságok nagyon féltek a helyi magyarság zendülésétől, ám ez a feltevésük megalapozatlan volt, mert a megfélemlített és megtizedelt helyi magyarság már lélegezni is alig mert. Hiszen épp azelőtt részesítették általános amnesztiában az 1945-től koncepciós perbe fogott és elítélt magyar értelmiségieket. A KGB és a kommunista párt helyi funkcionáriusai a budapesti forradalom leverését illetően Kárpátalján is igyekeztek példát statuálni, feketelistákat készítettek azon magyarokról, akik nyíltan vagy burkoltan kinyilvánították rokonszenvüket a magyarországi felkeléssel. Perbe fogták a röplapterjesztőket is, akikkel szemben koncepciós pereket konstruáltak.12

Mint ismeretes, ebben az időben, 1956 végétől 1959-ig zajlott a tömeges megtorlás, s legalább 35 ezer ember ellen indult rendőrségi-ügyészségi vizsgálat politikai „bűncselekmények” gyanújával.13 A kárpátaljai bírósági tárgyalásokat a Magyarországon a KGB által kidolgozott forgatókönyvek alapján bonyolították le. Eme megfélemlítések legfontosabb célkitűzése az volt, hogy szétzúzza és megnyomorítsa azt a politikai-társadalmi réteget, amely szembe akart fordulni a proletárdiktatúrával, a szovjet hatalommal. A megtorlás Kárpátalján nem szélesedett ki mindenre kiterjedő, a mindennapi életet behálózó kampánnyá. A sajtó csak röviden tudósított vagy egyáltalán nem számolt be az ítéletekről. A perek zárt ajtók mögött zajlottak. Aki tevőlegesen bármit tett 1956-ban, számíthatott arra, hogy nem ússza meg. Hiszen a besúgók hálózata kiválóan működött, úgyszólván minden harmadik ember megfigyelés alatt állt. A fiatalokat könnyen kihalászták a magyarság soraiból. Aki csendben maradt, azt békén hagyták. Kiszemelt áldozataikat erőt és ideget felmorzsoló kihallgatások folyamán megtörték, lelkivilágukat szétzilálták, lelki terrorral évtizedekre hallgatásra kényszerítették. Tehát a korábbi évek megtorlásaihoz képest enyhébb büntetést kaptak a helyi magyar „ellenforradalmi" csoportok tagjai is (ezekről a csoportokról már szó esett fentebb). Ezt a minősítést azonban könnyen megkaphatta a legártatlanabb baráti közösség is. Kárpátalján, mint már említettem, még 1958-1960 között is folytatódtak a kivizsgálások, körözések, nyomozások azon személyek ügyében, akik — ha enyhén is, de valamilyen formában — megjelenítették rokonszenvüket az '56-os magyar forradalommal.

Az alábbiakban a Kárpátaljai Területi Levéltár azon irataiból tennék közzé néhányat, amelyek a Beregszászi járásban 1956-ban és az azt követő években kialakult politikai, ideológiai helyzettel foglalkoznak, s ebből kifolyólag a magyarországi események kárpátaljai vonatkozásaival is.

Sajátos kicsengése van a dokumentumoknak, mert a pártgépezet az akkori megmozdulásokat a huliganizmus, a banditizmus, az iszákosság, a bűnözés számlájára írta, legalábbis helyi szinten, ugyanis az volt a célja, hogy az egyszerű kommunisták és a pártonkívüliek ilyen megközelítéssel fogják fel az eseményeket. Erre azért törekedtek, mert a hatalmi struktúrákban és a KGB-ben is nagy volt a félelem, az aggály, hogy Kárpátalján is zendülés tör ki a helyi magyarság körében.
 

DOKUMENTUMOK


A Kárpátaljai területi levéltár (a továbbiakban — KTÁL: Kárpátaljai Területi Állami Levéltár) ungvári részlegének anyagai az 1956-os évi magyarországi forradalom kárpátaljai vonatkozásairól.

I.

15-ös fond. 5-ik lajstrom. 2. sz. ügydarab, 237. lapon.

Cím: Plénumi ülések jegyzőkönyvei. 20. III. 1956. 2. XII. 1956.

5. sz. jegyzőkönyv az Ukrajnai Kommunista Párt [a továbbiakban: UKP — a ford.] Beregovói14 járási bizottsága Plénumának üléséről 12. október 1956.

Derij P. D. elvtárs, az UKP járási szervezetének másodtitkára Beszámoló az 1955-1956-os tanév eredményeiről a politikai oktatás rendszerében, a pártszervezetek feladatairól az új tanévben A propagandisták pártszervezeteinek munkájában nagy szerepet kell, hogy játsszon a lenini nemzetiségi politika kérdéseinek népszerűsítése, a nacionalizmus, valamint a sovinizmus ellenséges elméletének a leleplezése. Jelen időben járásunkba sok ember érkezik vendégségbe a népi demokrácia országaiból. Ezen emberek között még sok olyan elméletileg elmaradott, sőt ellenséges elemek találhatók, amelyek igyekeznek elferdíteni, lezülleszteni a szovjet valóságot, soviniszta propagandát folytatnak és bizonyos mértékben negatív hatással bírnak a járásban élő magyar lakosság elmaradott részének az érzelmeire.

172. 1.

 

II.

 

KTÁL. 15-ös fond. 5-ik lajstrom. 13. sz. ügydarab, 100. lapon.

Cím: Információk, beszámolók, jelentések a párt szervezési, szakszervezeti és komszomoli munkájáról.

2.1.1956.

28. XII. 1956.

21. november, 1956.

Az UKP Kárpátontúli területi bizottságának Információ szektor.

Információ

A beregovói járásbeli helyzetről a Magyarországi szituáció kapcsán. A Magyarországi ellenforradalmi lázadás kapcsán a beregovói járásban elhangzott egy egész sor szovjetellenes kijelentés egyes személyek részéről. Ezek általában büntetett előéletű emberek, akik nemrégen tértek vissza az amnesztia által a büntetésletöltésből.

Ez év október 28-án a Popovói15 „Lenin útja” kolhoz sofőrje, GERrv Julij Julijovics, aki korábban kétszer volt elítélve garázdaságért, leitta magát és megütötte Buda Gábor Ignatyevics brigádvezetőt, az SZKP tagját, kijelentve eközben, hogy az olyanokat, mint ő, akasztani fogják.

Október 30-án a koszinói16 „Engelsz” kolhoz kolhozistája, Ormós Iván Gusztavovics részegen a ruhájánál fogva megrázta a helyi középiskola tanárát, Pityerszkih Vaszilij Alekszejevicset, az SZKP tagját, majd cenzúrát nem tűrő szavakkal összeszidta és azt ordította, hogy takarodjon vissza Oroszországba.

Ezek után Ormós bement a saját rokonához, Gazdag Rozália komszomolistához és megfenyegetve őt kijelentette, hogy a komszomolistákat hamarosan fejjel lefelé fogják akasztani.

November 3-án szintén e kolhoz tagja, Dudás Pável, aki nemrégen tért vissza a büntetésletöltésből, leitta magát és hazafelémenet cenzúrát nem tűrő szavakkal szidta a kommunistákat, a szovjet hatalmat és annak törvényeit, majd botrányt rendezett az utcán. Feltartóztatásakor megkísérelte megütni a milicistákat [rendőröket — ford.] és gyilkossággal fenyegette őket.

Hozzá kell még tenni, hogy Dudás letartóztatását erélyesen követelte a kolhozisták egy csoportja, akik ezen ügyben felkeresték a milicia járási osztályát.

Mindezen személyek le vannak tartóztatva és át vannak adva a bíróságnak.

81 1.

Az UKP járási bizottsága e kérdésben ülést tartott minden pártszervezet titkáraival, amelyen a pártszervezetek rendeletben utasíttattak a hasonló szovjetellenes kijelentések határozott megakadályozására. Felhívattak a pártszervezetek, hogy jobban figyeljenek oda az elméleti-politikai munka megerősítésére, a rendületlenség, fegyelem, bizalom növelésére és a kolhozvagyon védelmére.

A járás lakossága körében végzendő nevelőmunka erősítése céljából a területi központból a járásba lett irányítva 6 lektor [előadó — a ford.]. Ezek, valamint a járási pártbizottság beszámolói csoportjának a tagjai október végén és november elején a járásban 26 előadást és 72 beszámolót tartottak. Ezen kívül mintegy 100 előadást tartottak a falusi lektorok.

November 4-6 között a járás minden településén beszélgetéseket folytattak a lakosság körében azon célból, hogy megmagyarázzák neki a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programbejelentését, valamint a Nagy Imre kormányából kivált 4 politikus leveleinek a lényegét.

A kommunisták és a pártonkívüli aktíva soraiból minden településen szolgálatokat szerveztek a rend és a társadalmi vagyon védelmének érdekében.17

Ez év november 16-án a határmenti Luzsanka községben fel lettek tartóztatva a 17 éves Sulkó Vaszilij valamint a dobroszelszkói18 hatosztályos iskola tanulói, a 15 éves Balázsi József valamint a 14 éves Váradi Alekszandr, akik Magyarországra próbáltak átjutni a határon. Feltartóztatásukkor kijelentették: hallgatták az „Amerika Hangja” rádióadót, valamint a miskolci városi ellenforradalmi adót, amelyek szerint a szovjet csapatok elnyomják a magyar nép szabadságát. Emiatt határozták el magukat, hogy átjutnak a határon és a lázadók segítségére sietnek.

Az említett tanulók szülei becsületes kolhozisták. Elemző-ismertető munka elvégzése céljából az iskolába lett irányítva a járási pártbizottság dolgozója, aki beszélgetést folytatott az iskola tanáraival és külön az említett tanulók szüleivel.

82 1.

A magyarországi ellenforradalom kicsapongásai idejében a szovjetellenes kijelentések megakadályozása, a rend felügyelete érdekében mind a városokban, mind a falvakban mobilizálva volt a pártaktíva. Éjszakai időben a városban szolgálatot teljesítettek a titkárok, a járási pártbizottság és a pártaktíva tagjai.

Le kell szögezni, hogy a beregovói katonai helyőrség azon tisztjeinek feleségei körében, akik Magyarországon tartózkodnak, pánikhangulat keletkezett, egyes tisztfeleségek sürgősen el akartak utazni az ország keleti vidékeire. A járási pártbizottság kérelmére a kárpátaljai katonai körzet politikai parancsnoksága Beregovóba kiküldött egy előadót, amely a tisztek feleségei, valamint a polgári lakosság előtt felolvasott egy előadást a nemzetközi helyzetről. Az elemző-ismertető munka folyamatába be lettek vonva a nőtanács tagjai.

A magyarországi események kapcsán a járás lakossága s különösen azon falvaké, amelyek a főutakon fekszenek, felvásárolta a szappant, sőt, gyufát és még néhány árucikket. A területi pártbizottság segítségével ezek az árucikkek elegendő mértékben ki vannak szállítva a járás részére, a lakosság ellátása folyamatos.

Amikor tombolt Magyarországon az ellenforradalom, voltak rá esetek, hogy a város iparvállalatainak egyes munkásai szovjetellenes kifejezéseket hangoztattak. Az ipari vállalatok kádereinek tanulmányozása kimutatta, hogy ott volt magántulajdonosok, valamint korábban szovjetellenes tevékenységért elítélt személyek is dolgoztak, sőt, egy részük felelősségteljes állást töltött be. A napokban a járási pártbizottság bürója (vezető tanácskozó testületé) megvitatta az iparvállalatok kádereinek kiválasztása, a munkafolyamatban történő elhelyezése, valamint nevelése kérdéseit és kötelezte a vállalatok igazgatóit, valamint a pártszervezeti titkárokat a káderek kiválasztásában és nevelésében elkövetett hibáik kiküszöbölésére.

Le kell szögezni, hogy a magyarországi események nem voltak negatív kihatással a termelői munkára, amiről tanúskodik az őszi munkák sikeres befejezése a járás gazdaságaiban.

Az utóbbi időben, különösen a Magyarországi ellenforradalom leverése óta a járás lakossága körében szovjetellenes kijelentések nem figyelhetők meg.

Az UKP járási bizottsága kéri:

1. Kiküldetését a járásba egy olyan kvalifikált, nemzetközi kérdésekkel foglalkozó előadónak, aki magyar nyelven tudna előadást tartani a munkások és a kolhozisták előtt.

2. Meggyorsítani a helyi rádióadások beindítása kérdésének a megoldását, s ezzel kapcsolatosan a járási lap szerkesztőségénél történő két tisztség: egy bemondó és egy irodalmi szakember beiktatását.

3. Lehetőség esetén javítani a járás lakosságának ellátását árucikkekkel, elsősorban lábbelivel és téli ruházattal.

4. Meggyorsítani a mechanizátori [traktoros-gépkezelői — a ford.] szakiskola Mukacsevóra19 történő áthelyezésének kérdését és a szakiskola területén a belügyi csapatok egységének az elhelyezését. Az UKP Beregovói járási bizottsága titkára

aláírás (I. Bubrják)

84 1.

 

III.

 

KTÁL. 15-ös fond, 5-ik lajstrom, 1. sz. ügydarab. 296 lapon Cím: A XI-dik beregovói járási pártkonferencia jegyzőkönyve

1. XII. 1956.

2. XII. 1956.

Beszámoló jelentés

az UKP beregovói járási bizottsága munkájáról 1955. X. 15. és 1956. XII. I. között.

Felolvasta: Bubrják I. V., a járási pártbizottság első titkára.

Nagy sikereket értek el a szocializmus alapjainak építése ügyében a népi demokrácia országainak népei.

A világ szocialista rendszerének növekedése félelmet és haragot vált ki a nemzetközi reakciónál. A szocializmus iránti gyűlölet által megvakított imperialista körök nem riadnak vissza bármely eszközök bevetésétől, amelyek által viszályt szíthatnak, bomlást vihetnek be a szocialista országok családjába, meggyengíthetik azon népek egységét és barátságát, amelyek építik a szocializmust, elszakíthatják őket egymástól, hogy aztán majd egyenként pusztítsák el őket. A nemzetközi reakció, felhasználva Magyarország nehéz, bonyolult helyzetét és az ott elkövetett hibákat, bedobta az országba az ellenforradalmi elemeket, amelyek segítségével megpróbálta elpusztítani a népi demokratikus rendszert és visszaállítani a kapitalizmust. De a magyar nép progresszív erőinek segítségével sikerült elpusztítani ezeknek a pribékeknek a lázadását és megvédeni a népi demokratikus rendszert.

A nemzetközi események az elmúlt években, a Szovjetunió és az egész világ demokratikus társadalma erőfeszítéseinek köszönhetően, az agresszív erők oldaláról történő ellenlépések ellenére az országok közötti feszült viszonyok ismert enyhülése jegyében fejlődtek. Viszont egy ilyen, a világ, a népek érdekeinek megfelelő helyzetváltozás nem felelt és nem felel meg az agresszív erők érdekeinek Nyugaton. Az utóbbi hetekben az imperialista körök által ki lett provokálva a fegyveres agresszió Egyiptommal szemben. Az Egyiptom elleni háború az imperialisták kétségbeesett próbálkozása — ágyúk és bombák segítségével — lelassítani, hátráltatni a koloniális rendszer leomlását, megfélemlíteni Kelet felszabaduló népeit, újra rájuk ölteni a kolonializmus jármát.

11 1.

Az egész világ progresszív erői hevesen bírálják az imperialisták cselszövéseit Egyiptomban és Magyarországon és nem kétséges, hogy, támogatva a Szovjetunió, a hatalmas Kína és a népi demokrácia országainak békeszerető politikáját, megvédik az egész világ népei békéjének és biztonságának ügyét.

12 1.

Járásunk viszonylatában, ahol a többségben levő magyar lakosság, amely a burzsoá Csehszlovákia és a Horthy-rezsim idején a sovinizmus hatása alá került s ahol szintén léteznek vallásos szekták, a reakciós propaganda éle abszolúte elégtelenül fordul a burzsoá nacionalizmus ellen, gyengén van megszervezve a vallásellenes propaganda. Erről az a tény tanúskodik, hogy bizonyos nacionalista beállítottságú szovjetellenes elemek támogatták a magyarországi ellenforradalmi lázadást, az úgynevezett „nemzeti forradalmat" s annak nyugati bujtogatóit és megfenyegették a járás kolhozainak, ipari vállalatainak aktivistáit.

57 1.

Hozzászólások

Pavliscse V. I. — az ülés vezetője: A szót megadom Ocseretyanij elvtársnak

Ocseretyánij elvtárs — az SZKP KB képviselője:

Szükséges megjegyezni, hogy járásunkban a nevelő munka alacsony színvonalon áll. Ez bebizonyosodott a magyar események idején, amikor a pártszervezetek gyenge tevékenysége és a pártpropaganda hiányának eredményeképpen felütötték fejüket az ellenséges nacionalista elemek, amelyek szovjetellenes híreszteléseket, rémhíreket, röplapokat terjesztettek. Még a kommunisták között is helyet találtak az egészségtelen jelenségek. Létezik egy bizonyos felosztás „helybéli” és „nem helybéli” magyarokra és ukránokra úgyszintén. Erről még az adott konferencia elnökségéhez is érkeztek jelentések.

Tekintetbe kell venni, hogy ezeket az egészségtelen megnyilvánulásokat felhasználják a nacionalista elemek ellenforradalmi agitáció céljából. Helytelenül cselekednek a pártszervezetek és a járási pártbizottság akkor, amikor az ellenséges nacionalista megnyilvánulások elleni harc helyett semleges pozíciót foglalnak el, vagy nem beszélnek ezekről a tényekről. Szükséges határozott, elszánt harcot folytatni az ilyen elemekkel szemben, a lakosság körében pedig meg kell erősíteni a politikai nevelő munkát. A kommunistákat és a munkásokat a proletár internacionalizmus, a lenini nemzetiségi politika szellemében kell nevelni.

107

A XI-dik járási pártkonferencia Határozata:

A járás minden kommunistája és dolgozója nevében a járási pártkonferencia kinyilvánítja heves tiltakozását a szabadságszerető Egyiptom, valamint a Közel- és Közép-Kelet népei ellen háborút kirobbantó nyugati imperialista körök népellenes tettei kapcsán és elítéli az ellenforradalmár lázadók népellenes tetteit a szocialista Magyarországgal szemben.

151

 

IV.

 

KTÁL. 15-ös fond, 5-ik lajstrom. 36. sz. ügydarab.

86. lapon

Cím: Az UKP Beregovói járási bizottsága vezetőségének 1957. február 19-ei ülésének jegyzőkönyve.

19. II. 1957.

16-ik napirendi pont: A járás egészségügyi dolgozói között végzett tömegszervező-politikai munka állapotáról.

(beterjesztők: Ajrapetyán, Ivanovna, Petkánics, Bubrják elvtársak):

A járási pártbizottság vezetősége megjegyzi, hogy a járás egészségügyi dolgozói között a tömegszervező-politikai munka elégtelenül, gyengén folyik.

15 1.

A kellő nevelő munka hiánya az egyes dolgozóknál téves képzeletet szül a mi szovjet valóságunkról, a szovjet külpolitika elferdítését, valamint különböző demagóg elméleteket idéz elő, ami különösen megmutatkozott a magyarországi ellenforradalmi történések idején. Az egészségügyi dolgozók többségének elszakítottsága a lakosság körében végzendő társadalmi-politikai munkától ahhoz vezetett, hogy az orvosok és felcserek többsége nem szólalt fel, nem tartott előadásokat, nem folytatott beszélgetéseket a lakossággal, némelyek közülük nem ismerik azokat a feladatokat, amelyek a szovjet nép és vidékünk dolgozó népe előtt állnak.

Az UKP járási bizottsága vezetőségének Határozata:

1. Felhívni a szakszervezetek járási bizottsága, a városi és a pszichiátriai kórházak pártszervezetei figyelmét az egészségügyi dolgozók között folytatandó ideológiai munka elégtelen megszervezésére.

2. Kötelezni a szakszervezetek járási bizottságát és a kórház pártszervezetét: emelni az egészségügyiek körében folytatott politikai-nevelő munka szintjét. Az egészségügyiek körében folytatott ideológiai munka legfőbb feladata kell, hogy legyen bevonásuk a marxista-leninista oktatási folyamatokba. Határozottan harcolni az egészségügyiek között megnyilvánuló elvtelenség, apokaliptikusság, kispolgáriság jelenségeivel, az egész nevelési munka a XI-dik pártkongresszus határozatainak fényében irányítandó.

16 1.

17. számú napirendi pont: A Zakarpatszka Pravda című lapban 1957.

II. hó 7-én leközölt Az újság és az ideológiai munka kérdései írásról. (Beterjesztették: Petkánics és Bubrják elvtársak.)

Az UKP járási bürója [vezető tanácsadó testülete — a ford.] megjegyzi, hogy a Zakarpatszka Pravda területi lap Az újság és az ideológiai munka kérdései című cikkében helyesen mutatott rá a Vörös Zászló járási lap komoly hiányosságaira az ideológiai munka gyakorlata megvilágításakor. A lap ideológiai kérdésekkel foglalkozó anyagaiból hiányzik a kellő élesség és a pártos elvhűség, a kritika gyakran csak általános frázisokban merül ki, személytelenített. A lap egyáltalán nem folytat harcot a járásunkban létező vallások ártalmas ideológiájával, nem leplezi le egyes munkások vallásos csökönyösségét, teljesen mellőzi a magyar és más nacionalizmusok megnyilvánulásának a leleplezését. Gyakran helye van az újságban a tények, vezetéknevek elferdítésének, sok a helyesírási hiba.

Az UKP járási bizottsága vezetőségének Határozata:

1. Kötelezni a Vörös Zászló magyar nyelvű járási lap szerkesztőségét és főszerkesztőjét, Lusztig elvtársat az ideológiai kérdések megvitatásának gyökeres módon történő javítására, mélyebben hatolni a pártszervezeteket munkájába, egybefoglalni és popularizálni a propagandista munka példaértékű tapasztalatait, principiális, konkrét kritikát tanúsítani az ideológiai munka elégtelenségeivel szemben.

2. Kötelezni az UKP járási bizottsága propaganda- és agitációs osztályát behatóan tanulmányozni a járási lap tevékenységét és ráirányítani azt a munkások mozgósítására, a szocialista kötelezettségek sikeres végrehajtásáért folytatott harcra.

20

 

V.

 

KTÁL. 15-ös fond. 5. lajstrom. 28. sz. ügydarab. 223. lapon Cím: A XII-dik Beregovói járási pártkonferencia jegyzőkönyve.

18-19. XII. 1957.

Beszámolók megvitatása:

Jevdokimov Sz. E. elvtárs — KGB megbízott

Küldött elvtársak! Önök előtt ismeretes, hogy területünk és járásunk ifjú tag a szocialista ország családjában, és ezért világos, hogy minden óság, ami ránk maradt a Horthy-rendszerről, olyan hatással van a lakosságra, mint sehol máshol.

166

Ezzel együtt, meg kell mondani, hogy a mi járási pártszervezetünk elégtelenül foglalkozik a régi burzsoá ideológia leleplezésével. Meg kell, hogy mondjam, nálunk a papi ideológia néha győzelmeket arat, a papok olyannyira féktelenek, hogy még a fiatalokat is bevonják olyan egyházi szertartásokba, mint a gyónás és az áldozás.

167

Elvtársak! Nekünk ellenállást kell tanúsítanunk a burzsoá nacionalizmussal szemben, amely, mint az Önök előtt ismeretes, különösen megmutatkozott az 1956-os magyar események periódusában. Az ellenséges megnyilvánulások legkisebb tényére is reagálnunk kell és ott helyben ellenállást tanúsítani, az egész társadalom erejével hatva, mint ahogy az történt a Báránygyapjú-Bundagyárban, ahol a pártszervezet a helyzet magaslatán állt.

168

PovziK M. V. elvtárs — az UKP Kárpátontúli területi pártbizottság titkára.

A munka nagyon fontos része az ideológiai munka. Azért hogy a kellő szintre emeljük az ideológiai munkát, először is oly állapot meglétét kell elérnünk, hogy az egész nevelőmunkát a nép nyelvén folytassuk. Ugyanakkor minden becsületes embernek szeretnie és ismernie kell az orosz nyelvet. Csak a nacionalisták spekulálhatnak ezzel. Nincs a világon olyan ország, ahol olyan helyesen oldanák meg a nemzetiségi kérdést, mint nálunk.

Sok esetben helyet kap a szovjetellenes propaganda és mi nem elégségesen dolgozunk ellene. Nekünk az ilyen kérdésekhez nem szabad közömbösen viszonyulnunk. Az elmúlt évben Magyarországon helyet kapott az ilyen ellenséges propaganda és ezért történt egy ilyen esemény. Mindezt a burzsoázia tette s nem a magyar nép. Erről tanúskodik az a tény is, hogy egy küldöttséggel Magyarországon járt Vas I. M. [a területi pártbizottság titkára — a ford.] s hazaérkezése után elmondta, hogy kommunistákkal és párton kívüli munkásokkal találkoztak. Azok a tavalyi évi eseményekről beszéltek Vaséknak. Arról is szóltak, hogy azok az események a burzsoázia szüleményei, az a burzsoázia készítette elő őket, amely vissza akarta állítani rendszerét. Magyarország népei becsületesen dolgoznak és a szocializmusra törekszenek.

1761.

Azért, hogy ellenálljunk a hasonló szovjetellenes propagandáknak, többet kell dolgoznunk az emberekkel, szorosabbra kell őket tömöríteni a népek barátsága és az internacionalizmus szellemében.

A beregovói járás nemzetiségi járás, de itt még ritkán lépnek fel beszámolókkal a nemzetközi helyzetről, a népek barátságáról, az internacionalizmusról. Ebben az irányban a beregovói járás még nem áll a helyzet magaslatán. Még akadnak némely vallásos jelenségek. Meddig fogunk még elnézni a dolgok felett? A hiányokat fel kell fedni. A magyar nép egyenrangú — ezt tudni kell.

Az emberek átadták hűségüket a szovjethatalomnak s ezért a legfelső szintre kell felemelni az ideológai munkát.

1771.


VI.

 

14.o.

KTÁL. 15-ös fond. 7-ik lajstrom. 36. sz. ügydarab, 148. lapon.

Cím: A szervezési osztály információi a pártszervezetek szervezési és pártügyek kérdésekben hozott határozatai teljesítéséről, levelezés a pártszervekkel az SZKP-be belépő személyekre meglevő kompromittáló anyagokról.

29.1.1958.

29. XII. 1958.

16. március 1958.

Titkos

Az UKP Kárpátontúli területi bizottsága titkárának Vas I. M.-nak írásbeli jelentés.

1958. március 17-én a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába történő választás titkos szavazása befejeztével a szavazóláda felnyitásakor a beregovói járási Vári községében a következő cédula került elő: „Kommunisták, ez az utolsó választásotok! Meg kell halnotok, kutyák, és elszámolni tetteitekkel. Hadd vezéreljen minket a magyar Isten, mint elnyomott magyarokat, ezt hozzuk mi, Vári község magyarjai, tudtotokra.

Éljen Nagy Imre, aki kiáll a magyarokért.

Éljen örökké!”

A KGB szervei által ebben az ügyben folyik a megfelelő nyomozás. Az UKP Beregovói járási bizottsága titkára (P. Derij)

29 1.

Abszolúte titkos I. számú példány

Az UKP Beregovói járási bizottsága titkárának Bubrják elvtársnak, helyben

Az iskolában végzett kellő nevelési munka hiányára utalnak a szovjetellenes tevékenységek esetei 1956-ban a koszinói középiskola volt tanulói részéről, valamint ugyanazon iskola felső osztályos tanulóinak próbálkozása idősebb társaik útjára lépni, akik 1958 májusában lettek profilaktizálva.

591

Az elmondottak kapcsán nem lehet nem szólni arról, hogy járásunk tanárai karában jelentős számban találhatók olyan tanítók, akik papi, kulák vagy kereskedői családból származnak, valamint az ellenforradalmi kilengések miatt korábban elítélt egyének családjából, akik a magyar megszállók tettestársai voltak.

Jelen közleményt aktualitása elmúltával kérem visszaküldeni.

AZ USZSZK Minisztertanácsa mellett tevékenykedő UKGB meghatalmazottja

a Kárpátontúli terület beregovói járásában

(Jevdokimov) elvtárs

12. július 1958.

N 333 Beregovó 71 1.

1/82. sz.

31. október, 1958.

Titkos

Az UKP Kárpátontúli területi bizottságának Pártszervek osztályához.

Információ

Az SZKP KB 1958. szeptember 13-tól keletkezett Az állami titok megőrzésére történő intézkedésekről című határozata, valamint az UKP KB, továbbá az UKP területi bizottsága által elfogadott hasonló nevű határozatai végrehajtásáról.

Teljesítve a fentebb nevezett határozatokat, a beregovói járási pártbizottság a következő intézkedéseket hajtotta végre:

 

1958. október 16-án a kérdés megvitatásra került a járási pártvezetőség ülésén. A kérdés megvitatását megelőző előkészítésekkor megállapítást nyert az állami titok és titkos adatok kifecsegése tényeinek egész sora. így, 1956 végén a beregovói járási postairoda nemzetközi telefonvonalak erősítését végző részlegének a technikusa, LŐDÁR E. Budapesten a főpostán dolgozó gyanús személyeknek kifecsegte a szovjet csapatok Beregovón keresztüli áthaladásáról informáló adatokat a magyarországi események idején.

Az UKP járási bizottsága biztosítja a felettes szerveket, hogy megerősíti az ellenőrzést az adott ügyben történő teljes rendbetétel érdekében.

Az UKP beregovói járási bizottsága titkára

(J..Bubrják)

119

fordította és összeállította:
Baráth József


 

Jegyzetek:


 

(1) Gosztonyi Péter: Föltámadt a tenger. Budapest, Népszava, 1989. 175-176. old.

(2) Botlik József — Dupka György: Ez hát a hon... (tények, adatok, dokumentumok a kárpátaljai magyarság életéből 1918-1991). Budapest-Szeged, Mandátum-Univerzum, 1991. 64. old.

(3) A „Jelcin-dosszié” (szovjet dokumentumok 1956-ról). Budapest, Századvég, 1993. 92. old.

(4) Dupka György — Horváth Sándor: '56 Kárpátalján. Ungvár — Budapest, Intermix, 1993. 13. old.

(5) Gosztonyi Péter: Idézett munka, 173-174. old.

(6) A „Jelcin-dosszié” 158. old.

(7) Dupka György - Horváth Sándor: Idézett munka, 19. old.

(8) U. o. 19. old.

(9) U. o. 19. old.

(10) U. o. 26. old.

(11) Botlik József — Dupka György: Idézett munka, 65. old.

(12) Dupka György — Horváth Sándor: Idézett munka, 44. old.

(13) A 15-ös fond a Beregszászi járás pártbizottság anyagait tartalmazza.

(14) Beregovó város történelme neve — Beregszász.

(15) A Popovo ferdítéssel a színmagyar Csonkapapi községet illették.

(16) A Koszinó ferdítéssel a színmagyar Mezőkaszony községet illették.

(17) A Luzsanka színmagyar község történelmi neve — Asztély.

(18) A Dobroszilja névvel illetett, többségében magyarok által lakott község történelmi neve — Bene.

(19) Mukacsevó történelmi neve — Munkács.



« vissza